2010. augusztus 19. Közélet

Berlinben újabb tanulmánykötetet adtak ki a németek kóros zsidóellenes előítéleteinek továbbéléséről. A tanulmány szerzői fölmérésen alapuló következtetésképpen többek között megállapítják: még mindig sok német elhiszi azt a dajkamesét, hogy a zsidóknak túl nagy a befolyásuk a média berkeiben, a gazdasági, politikai és a kulturális életben.

A szélsőtől a középig (Vom Rand zur Mitte) címmel Berlinben a múlt héten bemutatták a Lipcsei Egyetem kutatócsoportja által összeállított tanulmánykötetet. A Szélsőjobboldali magatartásformák és azoknak befolyásolási faktoraik (Rechtsextreme Einstellungen und ihre Einflußfaktoren in Deutschland) alcímet viselő kiadvány középpontjában a manapság Németországban mindenhonnan kirekesztett zsidókkal szemben tanúsított ellenérzések elemzése áll. A tanulmánykötetet egyébként a Németország Szociáldemokrata Pártjával (SPD) egy követ fújó, Magyarországon is aktív tevékenységet kifejtő Friedrich Ebert Alapítvány (Die Friedrich-Ebert-Stiftung) rendelte meg a Lipcsei Egyetem kutatócsoportjától. A kötet két szerzője prof. Elmar Brähler és Oliver Decker.

A Lipcsei Egyetem tudós kutatói elképesztő megállapításra jutottak: az 1945-ben elkezdődött, s kifinomultabb változatban tulajdonképpen máig tartó zsidó fizikai és pszichikai terror ellenére „még mindig minden kilencedik német előítéletes a zsidókkal szemben”. A szerzők megállapítják, hogy ez a jelenség elsősorban a bajorországi lakosság körében tapasztalható, míg az antiszemitizmustól legkevésbé fertőzött német terület Brandenburg tartomány és a Saar-vidék.

A megátalkodott németek 18 százaléka (legalábbis megkérdezetteké – M. Á.) még mindig elhiszi azt a dajkamesét, miszerint a zsidóknak túl nagy a befolyásuk a médiában, a gazdasági, kulturális és a politikai élet terén. (Ez persze szemenszedett hazugság, hiszen, akárcsak Magyarországon, a zsidók Németországban is ki vannak rekesztve a fent említett területekről – M.Á.) A tanulmány szerkesztői azt is kimutatták, hogy minden hatodik német polgár képvisel valamilyen, antiszemitának minősíthető álláspontot. Mindenesetre reménykeltő módon a tanulmány szerzői arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a korábbi fölmérések eredményével összehasonlítva némileg kevesebb német vall antiszemita nézeteket Németországban, ám a helyzet még mindig aggasztó.

Végül meg kell jegyeznünk, hogy az antiszemitizmus terén Magyarországon a helyzet még aggasztóbb, mint Németországban. A tarthatatlan állapotnak elsősorban az lehet a magyarázata, hogy Magyarországon a zsidók talán még a németországiaknál is „jobban ki vannak rekesztve a sajtó berkeiből, a gazdasági, kulturális és a politikai életből”. Talán éppen ez az oka annak is, hogy a bőgatyás magyar lakosság szinte alig szerez tudomást a holokausztról, a csak minden szökőévben megtartott holoemlékezésekről, a zsidó kulturális eseményekről és az Izraelben zajló, mindenképpen követendő, példamutató történésekről.

Mint tudjuk, hogy Németország mintegy 40 trilliárd dollár zsidó kárpótlást fizetett a német adófizetők pénzéből. Az a „szalonképes párt” aki újabb kárpótlást támogat.

Kommentál

Hazánk mintegy 3 trilliárd dollár fizetett zsidó kárpótlásként. Benne az ország arany tartaléka is. Az így keletkezett hiányt hitelből fedeztük. Amire azt mondták a politika keretében, hogy „a nép túlfogyasztott”. Nincs benne a MÁV és a OTP ellen indított kárpótlás, amit a zsidó-magyar barátság nevében indítottak ugyebár törvényesen?
(Kuruc.info alapján JOBBIK GONDOLAT)