2009. október 18.  Külföld

2009. október 6-án Brüsszelben konferenciát rendeztek Tagadás és demokrácia Európában címmel. A közel kétszáz meghívott – jogászok, politikusok, közöttük számos európai parlamenti képviselő – arról vitázott, miként lehetne olyan jogszabályt alkotni, amely az egész kontinensen betiltaná a holokauszt cáfolását.

A pénzért mindenre képes idióták rengeteg ostobaságot hordtak össze, vagyis az unalomig ismert ökörségeket ismételgették a „gyűlöletbeszédről”, a „rasszizmusról”, „antiszemitizmusról” és a „nácizmus újjászületéséről”.

Egyetlenegy derék ember ült a teremben a sok csúszómászó közt, aki történetesen egy hölgy volt: Michèle Suzanne Renouf, az ausztráliai születésű, Londonban élő egykori modell, aki egy ideje színésznőként és filmrendezőként keresi kenyerét. Őróla a nyugati médiában azóta tilos beszélni, amióta ez a nagyszerű nő nyilvánosan védelmébe vette a holovallás kritikája miatt üldözött eretnekeket, így többek között David Irvinget, Robert Faurissont, Richard Williamsont, Germar Rudolfot, Ernst Zundelt és Fredrick Töbent.

Kisebbfajta csoda, hogy Michéle Renuof szót kapott az értekezleten. Igaz, állítólag pusztán azért mondhatta el a gondolatait, mert a levezető elnök nem tudta pontosan, ki is a szólásra jelentkező hölgy. Pontosabban csak annyit tudott, hogy Michéle Renouf egy neves médiaszemélyiség, aki forgatókönyveket, újságcikkeket ír, és filmeket rendez. A levezető elnök fejében nyilván meg se fordult, hogy bárki önálló véleményt mer mondani manapság, és bírálni merészeli a szabad szólás végleges megszűnését jelentő tervezett jogszabályt. Michéle Renoufot azonban kemény fából faragták: a hölgy nem ijed meg a saját árnyékától. Íme felszólalásának szövege. A beszéd meglehetősen rövid, ennek köszönhetően mire a sok agyatlan küldött észbe kapott, és el akarta volna hagyni az üléstermet, már be is fejezte felszólalását a hölgy.

                                                      Hölgyeim és Uraim!
A konferencia címe: Tagadás és demokrácia. Úgy hiszem, csakis úgy lehet megküzdeni a „tagadással” demokratikus viszonyok között, ha nem léptetünk érvénybe semmilyen olyan jogszabályt, amely bünteti azokat, akik kérdéseket tesznek föl a holokauszttal kapcsolatban, vagy pedig tagadják annak jelenleg érvényes „hivatalos” változatát.
Ehelyett írásos dokumentumokkal kellene megcáfolni az úgynevezett „tagadók” állításait. Két héttel ezelőtt Benjamin Netanjahu az ENSZ közgyűlésén bemutatta az egyik „tömegpusztító fegyver (vagyis egy auschwitzi gázkamra) tervrajzát”, amelyet számos zsidó szakértő is hamisnak tart. Van Pelt professzor például úgy vélekedett, hogy „a tagadók most dörzsölik a tenyerüket, mivel az állítólagos dokumentum az emberi hiszékenységre épít”.
Egyébként a gázkamra-tervrajzokat, amelyeket Netanjahu lobogtatott az ENSZ-közgyűlésen, a neves revizionista történész, Robert Faurisson fedezte fel még 1976-ban. (A gázkamrát ruhák és matracok fertőtlenítésére használták, mint azt Faurisson professzor meggyőzően bizonyította.)
De vajon eredményes lehet-e a mostani szakértői konferencia, ha egyszer Netanjahu is kudarcot vallott a „bizonyítékaival”? Tud-e bárki is előrukkolni írásos dokumentumokkal, amelyek egyértelműen megcáfolják a holokauszt-revizionisták forrásokra alapozott téziseit? Erőszakkal, fenyegetésekkel, börtönbüntetésekkel akarjuk elhallgattatni a szkeptikus hangokat, a gyerekeinket pedig a történelmi forráskritika mellőzésére fogjuk tanítani?
Láttak már Önök „a holokauszt tanításához használatos irányelveket”? Íme, itt egy effajta kiadvány. Hadd idézzek belőle: „Gondosan ügyelni kell arra, hogy ne adjunk fórumot a tagadóknak… ne akarjuk a szokványos történelmi vita és racionális érvelés keretében megcáfolni a tagadók érveit.” Mint olyan ember, aki oktatott már egyetemen, felteszem a kérdést: megteszi az EU azt, amit az ENSZ képtelen volt megtenni, és nyilvánosságra hoz akár egyetlen dokumentumot is, amelyre a diákok és tanáraik támaszkodhatnak a holokauszt tanulmányozása során?
A javasolt törvénytervezet egyáltalán nem írja körül egyértelműen, milyen kritériumok alapján ítélnek majd el európai polgárokat több éves börtönbüntetésre.

        (www.robertfaurisson.blogspot.com alapján szerk.)