A magukat felsőrendűnek tartó buta  zsidók által alapított, szerkesztett, működtetett, szponzorált, és zsidó-liberális stratégiai célokat szolgáló Heti Világgazdaságról kezdettől fogva tudjuk, hogy micsoda. A megbízhatóságának és a hitelességének a gondosan kialakított nimbusza rettenetesen hamis, mégis aránylag hatékonyan működik például abban a tekintetben is, hogy a többi hasonló manipulatív médiatermék engedelmesen követi a hírközlés tematizálásában, illetve megfellebbezhetetlen hivatkozási alapként szolgál, mert kialakult, hogy ha valamit a HVG megírt, az úgy is van. Valójában persze dehogy. De a sznobok elfogadják. A HVG a megmondás netovábbja ugye.

hvg.hu: A második könyv előszavában írja, hogy sokáig hezitált, meg merje-e írni Kölcsey történetét, vagy sem. Nyilván botránygyanús a Himnusz költőjéről megírni, hogy a saját neméhez vonzódhatott.

Ny. K.: Legalábbis szerelmet érzett egy férfi iránt. Minden Kölcsey-monográfiát elolvastam, és látszik, hogy mindenki kerülgeti ezt a témát. A szerelmi életéről például olyan kétértelmű félmondatokat lehet olvasni, hogy a „Szemere Pálhoz való viszonya még a szentimentálisnál is több volt”. Vagy egyszerűen csak azt mondják a monográfiák, hogy a magánéletéről semmit sem lehet tudni, vagy azt, hogy nem is volt valódi tárgya a szerelmének. Mindez azért nehezedik ránk, olvasókra és az irodalomtörténészekre, mert a Himnusz költőjéről beszélünk. Ez valószínűleg már rég nem lenne titok, kibeszéletlen dolog, ha nem ő írja a Himnuszt.

hvg.hu: Nyilván az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy ő maga sem tudott igazán mit kezdeni az érzéseivel.

Ny. K.: Valószínűleg nagyon elfojtós fiatal srác volt, akinek nem nagyon volt mihez viszonyítania. Az látszik a leveleiből, hogy próbálja nagyon elmagyarázni saját maga és az olvasói számára a különböző érzelmek természetét: folyamatosan azt elemzi, hogy mi a barátság, mi a szerelem, mi a hazaszeretet. Nem véletlenül találja ki azt a konklúziót, hogy mindez lényegében ugyanaz. A könyvben részben ezért írtam meg hosszabban a Kölcsey-fejezetet, mert szerettem volna minél többet megmutatni ebből a vívódásból, és azért nem írok le egy összefüggő történetet, mert nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt.

hvg.hu: Mégiscsak kirajzolódik valami nagy érzelmi vihar az általad leírtakból és az idézett Kölcsey-levelekből.

Ny. K.: Kölcsey mindig is fontos volt számomra. Már irodalomtörténész koromban elgondolkoztatott, hogy lehetséges az, hogy egy alapvetően szerelmes verseket író és a saját érzelmeire koncentráló, klasszikus alanyi költő mindezt egyszer csak átalakítja hazaszeretetté. Már akkor sem tudtam, hogy ez hogyan működik. Nem értettem, hogy miért írja azt a szakirodalom, hogy senkibe sem volt szerelmes, miközben a szerelmes versei egyáltalán nem tanulmányversek, poétikai gyakorlatok.

Nemzeti jelkép megsértése
334. § Aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

„Az baj, hogy Nyáry esetleg zsidó? Ifjú koromban nagy divatja volt a Jereváni Rádiós vicceknek, pl. egy hallgatónk kérdezte: igaz e, hogy Majakovszkij buzi volt? Válasz: igaz, de mi nem csak ezt szerettük benne.”