A Political Capital jól megfizetett „kutatói” a tanácskozáson bemutatott tanulmányukban „újszerű megközelítéseket” javasolnak az európai hazafias mozgalmakkal szembeni harcban. Véleményük szerint ugyanis nem kell tartani a „múlt század fasizálódó harmincas éveinek” visszatérésétől, sőt az sem helyes, ha a „válság következményeként” mutatják be a „radikalizálódást”. Na de akkor mi lehet az oka a „szélsőjobboldal” erősödésének”? – merül fel a kérdés, annál is inkább, mivel a tanácskozást pontosan azért hívták össze, hogy ennek a rendkívüli titoknak a nyitját megtalálják.

Hiszik vagy sem, de nem találtak meg semmit. A Political Capital elemzői nem magyarázták el a tanulmányukban, miért erősödnek a hazafias mozgalmak úgy Magyarországon, mint Európa más államaiban. (Mert nem álhaltak a világ elé:"mi vagyunk a hibásak a váltságért, illetve egyes hit társaink. szerk) Inkább azzal foglalkoztak, miképpen lehet visszaszorítani a „szélsőjobboldal” befolyását. Azonban, ha valamely nem kívánatosnak nevezett jelenség okait valaki képtelen megtalálni, akkor miképpen tud eredményesen fellépni ellene? – tehetnénk fel a kérdést. Ilyesfajta „apróságokon” azonban ne akadjunk fönn, végtére is a Political Capital és a hozzá hasonló cionista „kutatóintézetek” működése olyan messze áll a valódi tudományos tevékenységtől, mint Makó Jeruzsálemtől. (No persze, ami Jeruzsálemet illeti, attól nem állnak éppen messze.)

Rendben van, a „szélsőjobb előretörésének” okaira nem tudtak vagy nem mertek rámutatni. De nézzük meg, milyen javaslatokkal álltak elő a fiúk a „szélsőjobb befolyásának visszaszorítására” vonatkozóan. Azonban még mielőtt egészen rendkívüli „receptjüket” bemutatták volna, világossá tették, hogy nem megoldás az, ha a „szélsőjobboldalt” a hatalom sáncai mögé bevonva korrumpálják és lejáratják. Mert mi történik akkor, ha akad olyan „fasiszta” vezető, akit nem lehet megvásárolni és a hatalom gyönyörűséges kellékeivel megszédíteni? Feltehetően Adolf Hitler (aki zsidó volt) képe is felrémlett a tanulmány készítőinek elméjében, akit ugyanis szintén megpróbáltak a zsidók eredeti szándékaitól eltéríteni. Csakhogy felsültek vele... Miképpen a Political Capital elemzői – meglepő őszinteségről téve tanúságot – leírják az alábbi mondatot: „hibás elképzelés, hogy a választási rendszerrel játszadozva a szélsőjobboldal könnyedén távol tartható a hatalomtól, amit a közelmúltban a magyar és francia szélsőjobboldal sikere is bizonyított.” A szerzők beismerik, hogy Franciaországban az egyéni kerületi választási rendszer bevezetése, nálunk pedig a parlamentbe jutási küszöb 4-ről 5 %-ra történő emelése azért történt, hogy megakadályozzák a „szélsőjobboldalnak” a parlamentbe kerülését. Csakhogy Franciaországban a Nemzeti Front, Magyarországon pedig a MIÉP, majd a Jobbik is bejutott az országgyűlésbe. Az ember esze megáll. Azok a „liberálisok”, akik éjt nappallá téve a „jogállamiság”, a „demokrácia” „értékeit” magasztalják, kényük és kedvük szerint alakítgatják a választási jogszabályokat? De ha így van, milyen alapon ajvékolnak a „demokrácia” és a „jogállamiság” vélt sérelmein?

A tanulmány szerzői mindamellett maguk is elvetik a „jogállam koncepciójával ellentétes” választási törvényhozást. Mi lehet akkor a megoldás, ha sem az nem segít, ha „bevonják a szélsőjobbot a hatalomba”, sem pedig az, ha antidemokratikus eszközökkel „távol tartják a szélsőjobbot a hatalomtól”? Íme, a nagy titok, ami a Political Capital „kutatói” szerint kihúzza majd a fasizmus és nácizmus méregfogát: mivel „a szélsőjobboldal működését végső soron a támogató társadalmi környezet alapozza meg”, „a sikeres prevenció titka a keresletcsökkentés”. A „keresletet” pedig, ha valaki nem tudná, úgy kell csökkenteni, hogy fejleszteni kell a „demokráciaoktatást” és a „vitakultúrát”. De az igazán hatékony eszköze a gaz antiszemiták és nácik megfékezésének az nem más, mint ha sikerül „nevetségessé tenni őket”. „A hiszterizálás gyakran csak erősíti a szélsőjobboldalt… nézeteik nevetségessé tétele (amelyre a szélsőjobboldal leegyszerűsített, dagályos, túlzásokon alapuló és egyoldalú ideológiája ad is lehetőséget) ezért sokkal hatékonyabb stratégia lehet, mint a félelemkeltés. Hogy magyar példát említsünk: a Jobbik imázsán eddig többet rombolt a „pornós gárdista”, illetve Szegedi Csanád ügye, mint a legszélsőségesebb kijelentéseiket követő közfelháborodás” – szögezik le a magyargyűlölő szerzők.

Ne feledjük: mindezt a blődséget egy „tanulmánynak” nevezett írás keretei között teszik közzé, alaposan megfizetett, állítólag diplomával rendelkező „kutatók”. Ami a „vitakultúra fejlesztését” illeti, különösnek találom, hogy éppen ezt javasolják, hiszen a cionista-liberális értelmiség a valódi nemzeti erőkkel szemben mindig is a „karanténba zárás” gyáva stratégiáját alkalmazták. Vagyis nem voltak hajlandók szóba állni, vitatkozni képviselőikkel, és mélységesen antidemokratikus módon igyekeztek kirekeszteni őket a közélet fórumairól. Kikkel akarnak a cionisták „vitatkozni”, ha csak azokat engedik a nyilvánosság előtt megszólalni, akik a zsidó pénzoligarchia megfizetett ügynökei vagy legalábbis nézeteikkel nem ássák alá a globalista „új világrend” stabilitását? Arról sem lenne szabad elfelejtkezniük, hogy bárkit nevetségessé lehet tenni, azonban, mint azt különben számos zsidó humorista is elmondta már: a humor mindig ellenzéki. Vagyis a gúny nyilai sokkal inkább megsebzik a hatalom mindenkori birtokosait, semmint az elnyomottakat és az üldözötteket. Márpedig a radikális nemzeti oldalon álló és elhallgatásnak, üldöztetésnek kitett, több esetben az állásvesztés és teljes anyagi ellehetetlenülés rémétől fenyegetett honfitársaink sok mindennek nevezhetők, csak éppen nevetségesnek nem. A hatalom megtartása érdekében hazudozó vagy éppen a hatalomhoz dörgölőző bankárokat, politikusokat és talpnyalóikat – beleértve a szánalmasan ostoba újságírókat, politológusokat és „kutatókat” – sokkal könnyebb a maró gúny nyilaival szitává lőni. Még ezt az alaptételt sem tudják a fiúk? Egyébként pedig a módszer egyáltalán nem új: annak idején Adolf Hitlert, Benito Mussolinit is megpróbálták nevetségessé tenni, napjainkban pedig Mahmúd Ahmadinezsádot, sőt magát Mohamedet igyekeznek a gúny fegyvereivel ellehetetleníteni. Az eredmény nem túlságosan meggyőző.

De bármennyire is „nevetségesnek” kívánják beállítani a Political Capital „elemzői” a „szélsőjobboldaliakat”, azért tanulni is hajlandók tőlük. Mert miután megállapítják, hogy „a választóktól eltávolodott, korrupt politikai elittel szemben képesek kiépíteni táborukat a szélsőségesek” (valamit kapiskálnak tehát a szélsőjobboldal előretörésének okaival kapcsolatban), leszögezik: „az érzelmi mozgósítás, a mozgalmi politizálás és az egyszerű, közérthető nyelven folytatott politikai beszéd olyan jellemzői ugyanis a tágan értelmezett populizmusnak, melyek a demokratikus politikai erők javára is válhatnak. Ha a centrumpártok ebben az értelemben vett „populista”, azaz kevésbé technokrata módon politizálnának, szűkíthetnék a szélsőjobboldali populizmus terét – különösen a szélsőségekre fogékonyabb fiatalok körében.”

Magyarán: a cionista oligarchia érdekeit szolgáló magyarellenes politikai erőknek a tanulmány készítői azt tanácsolják, lopják el a „szélsőséges” pártok bizonyos jelszavait és politikai módszereit. A közvéleményt persze meg lehet téveszteni, amivel a cionisták mindenkinél jobban tisztában vannak. Az „érzelmi mozgósítás” azonban csak rövid távon lehet sikeres, azon egyszerű oknál fogva, hogy a hatalom birtokosait – akik ráadásul milliók nyomorba döntéséért, emberek tömegeinek félrevezetéséért, véres háborúkért felelősek - soha nem lehet szeretni. Gazdagnak és hatalmasnak lenni nyilván jó dolog, de meg kell fizetni az árát.

(Kuruc.info)

Szabad Hirek