2010. augusztus 27. Közélet

Az ÁSZ jelentése szerint „az NFÜ és az MVH együtt mintegy 33,1 milliárd forintot követelt vissza a kedvezményezettektől a szabálytalanságok miatt. Ez azonban jórészt a 2004-06 között lezárult projektekre vonatkozik, azóta azonban jóval több pályázat került benyújtásra, illetve projekt van folyamatban.

Az emlegetett milliárdok gyakran még a 2005-2006 környékén tervezett projektek „eltékozolt pénzei”. Az azt követő időszakban jóval több pályázati kiírás, konstrukció jelent meg, vagyis 2007-2009 között sokszor annyi projekt nyert támogatást, mint amennyi az előző években. Ennek következtében jóval több a félretervezett projekt is, amelyek jó részéről eddig hivatalosan még nem derült ki, hogy „gond van vele”, tehát arra kell felkészülni, hogy a következő években 30 milliárd forintnál jóval több fog „elveszni”.

Az okokról és a lehetséges megoldásról Gyurácz Németh Ivánnal, az M27 Absolvo vezető tanácsadójával beszélgettünk.

Hogyan bukhatunk el az uniós támogatásokból 33,1 milliárd forintot? Rossz szervezés eredménye, vagy a döntéshozók felelőssége?

Ez leginkább a pályázók és azon tanácsadó cégek felelőssége, akik közreműködnek egy-egy pályázati anyag elkészítésében. A támogatási arányok változóak, 25-30 százaléktól 70-80 százalékos arányig is elmehet egy projekt támogatása. Rengeteg az olyan pályázó, akinek nincs pénze a beruházás megvalósítására, majd megnyeri a pályázatot. Ők azt mondják, hogy kedvező pályázati elbírálás után keresik meg a bankot, mert akkor a biztos támogatás hátterével könnyebben kapnak hitelt.

Milyen lehetőségekkel rendelkeznek a döntéshozók a felelőtlen vállalkozók kiszűrésére?

A rendszer lényege az utófinanszírozás. Ez azt jelenti a pályázó felé, hogy utólag kapja meg a pénzt, tehát rendelkeznie kell annyi forrással, hogy megvalósítsa a projektet. Lehetőség van a projekt ún. mérföldkövekre bontására, ahol rész-elszámolások benyújtása lehetséges, illetve van olyan támogatási forma, hogy a szállító kapja közvetlenül a támogatást, de minimum az önrésszel és némi pufferral rendelkeznie kell a támogatott projekt megkezdésekor. A rendszer tehát felnőttként kezeli a vállalkozókat. Sajnos azonban van egy olyan rossz beidegződés Magyarországon, hogy a támogatásra építik a projektet, ez képezi a költségvetés alapját. A vállalkozásnak azonban önmagában elég erősnek kell lennie, ahhoz hogy beruházást eszközöljön. A támogatásoknál a fejlesztés a cél, veszteséget és cégfenntartást nem finanszírozzák.

A támogató szervek hogyan tudják kiszűrni a „megélhetési pályázókat”?

A nagyobb projekteknél üzleti tervet, megvalósíthatósági tanulmányt, költséghaszon elemzést kell benyújtani. Itt lehetőség van megvizsgálni, hogy az önerő megfelelően rendelkezésre áll vagy sem. Bírálati szempont továbbá a pénzügyi fenntarthatóság.

Nem merült fel a döntéshozókban, hogy anyagilag nem feltétlenül éri meg felnőttként kezelni a vállalkozókat? Gondoljunk az ÁSZ jelentésben említett 33,1 milliárd forint veszteségre.

Ezt alapvetően tőlük kellene megkérdezni. Az önerőt újabban a támogatási szerződés megkötésekor igazolni kell, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy elég bemutatni egy banki kivonatot. Ezt a pályázati szakasz lebonyolításának az egyszerűsítése érdekében alkalmazzák, hiszen a részletes vizsgálat jelentősen meghosszabbítaná a folyamatot. Azonban egy 50 milliós, az önrész igazolását mutató banki kivonatról nem tudja eldönteni senki, hogy mondjuk nem a vállalkozás működési költségeit (pl. bérek) fedezi.
A felnőttként kezeléssel ugyanakkor egyetértek, ugyanis az a mennyiségű forrás, amit kezelni kell, nem teszi lehetővé, hogy minden egyes esetben sokat vizsgálódjanak. Egyes projektek esetében érdemes lenne az önerő bemutatást szigorítani, de ettől függetlenül az alapelvvel egyetértek. A támogatási szerződésben világosan benne vannak azok a feltételek, amiknek meg kell felelni.

A jelentésben említett 33,1 milliárd forinttal mi történik?

Ha valamilyen szabálytalanság történik a projekt kivitelezése közben, akkor a támogatást kezelő szervezet visszafizettetheti a támogatást részben vagy teljesen. Ugyanez igaz akkor is, ha a projekt befejezése utána nem tudja valaki teljesíteni a vállalásait (pl. árbevétel-növekedés, vagy munkahely-teremtés). Ezeket a pénzeket a későbbiekben fel lehet használni.

A probléma az, hogy a jelentés nagy része a 2004-2006 közötti pénzügyi tervezési időszakból származó projektekről szól, ezek a programok már lezárultak, így túl nagy mozgásterünk nincs ebben az esetben. A 2007-13-as időszakra nézve azonban még viszonylag nagy a mozgásterünk, van lehetőség arra, hogy a fel nem használt és a visszaszerzett pénzeket várólistás pályázóknak ajánlják fel, vagy új pályázatot írjanak ki. Tehát ezek nem elveszett pénzek az ország szempontjából, de a 2004-06 közötti időszakot alapul véve a szabálytalanul elköltött összeg növekedni fog.

Általában a legalacsonyabb költségvetésű pályázatokat részesítik előnyben. Elképzelhető, hogy ez is szerepet játszik abban, hogy nagyon sok projekt alulfinanszírozott és a befejezéshez a költségvetésből vagy vállalkozók esetében hitelekből kell biztosítani a szükséges fedezetet.


A támogatók azt figyelik, hogy ne legyenek túlárazva a projektek. Sokan megpróbálják túlárazni a terveket pontosan azért, mert a támogatás nem száz százalékos. Vannak olyan önkormányzati beruházások, ahol 80-90 százalék a támogatás aránya. Ilyenkor a beruházó arra törekszik, hogy minimalizálja az önrészt, ezért a lehető legolcsóbbra próbálják leszorítani a pályázat költségvetését. Ez természetesen magában hordozza az alulfinanszírozás veszélyét.

Példaként vehetünk mondjuk egy útépítési projektet, amit tervezéskor 400 millió forintra becsülnek, a támogatási arány 90%-os. A kivitelező önkormányzat ezt le szeretné vinni 300 millióra, mert így kevesebb lesz az önrésze. Megítélik a támogatást erre az összegre, majd a közbeszerzéskor kiderül, hogy az utat 450 millió forintnál olcsóbban nem lehet kihozni. Tehát ahelyett, hogy spórolt volna az önerőn 10 millió Ft-ot, 150 millió Ft plusz forrást kellene előteremtenie. Így a projekt könnyen bedől, még mielőtt elkezdődhetett volna, ugyanis a támogatást a pályázatban szereplő összegre adják, többet igényelni az adott projektre nem lehet.

Hogyan lehetne elérni, hogy kevesebb olyan pályázatot nyújtsanak be, ami már elkészítésekor magában hordja a bedőlés lehetőségét?

A projektek megfelelő pénzügyi tervezésével. Ha egy projekt költségvetése alultervezett, akkor a tényleges megvalósítási összegben szereplő többlet-költségekre nem kaphat a kedvezményezett támogatást! Vagyis azt saját magának, ha költségvetési szervről van szó, akkor a költségvetésnek kell pótolnia, ami sokszor óriási terhet ró a kedvezményezettre, nem egy esetben ellehetetleníti a projektet. Tehát nemcsak a túlárazott projekteket kell kiszűrni, hanem a túlzottan alacsony költségvetésűeket is. Ez a támogatónak és a pályázóknak egyaránt érdeke és felelőssége! Emiatt érdemes tapasztalt tanácsadókat megbízni, akik külsősként, objektíven tudják megítélni, hogy egy-egy beruházásnál milyen kockázatokat rejt és hogyan lehet ezeket elkerülni.

Az önerő kérdése a másik fontos dolog. Sokan a projekttervezés elején, ill. a pályázatok benyújtása előtt ezt annyival intézik el, hogy „majd megoldjuk”, amely azonban a támogatás odaítélésekor már késő. Az önerő előteremtése a projekttervezés egyik legfontosabb eleme, pláne azóta, mióta a banki finanszírozás egyre nehezebb. Az utófinanszírozás rendszere miatt a támogatót ugyanis az önerő megléte „nem érdekli”, hiszen ő csak teljesített számlákra fizet. Ez a pályázó felelőssége, valamint azon cégeké (tanácsadók, beruházók, megvalósítók, beszállítók), akik rábeszélik a pályázásra az olyan projektgazdákat, akik valójában nem felkészültek ezekre a projektekre és nem feltétlenül érdekük a projekt tényleges megvalósítása. Nagyon sok projekt az önerő hiánya miatt dől be.

(Hírextra alapján JOBBIK GONDOLAT)