A visszaemlékezők eddig ismeretlen részletekkel gazdagították a közelmúlt történelmét.

Úton a rendszerváltás felé címmel rendezett estet Balatonfüreden hétfőn, a Hamvas Béla Asztaltársaság; a fórumnak Németh Miklós, volt miniszterelnök, Pozsgay Imre, egykori államminiszter volt a vendége. A kérdező, beszélgető partner szerepét Szőcs Géza költő, kulturális államtitkár, a társaság tiszteletbeli elnöke töltötte be.

Németh Miklós emlékeztetett arra, hogy 1988 november végén lett miniszterelnök, de “nagyon rosszul érezte magát” abban a kormányban. Mint mondta: “minden erejével azon volt”, hogy néhány alkalmatlan embert eltávolíthasson, de kötötte a pártfegyelem…

A minisztercseréhez az MSZMP legfőbb fórumait kellett volna előbb meggyőznie és a Hazafias Népfrontot is – mondta. Németh Miklós úgy fogalmazott, hogy hónapokon keresztül győzködte Grósz Károlyt, a párt első titkárát, mire végre megszületett az a levél – Grósz Károly és Huszár István, a népfront főtitkára írta alá -, amely szerint “lemondanak a miniszterek állítása és felmentése jogáról”.A volt miniszterelnök ezt tartja a rendszerváltás egyik kulcsdátumának, mert ettől kezdve már nem az folyt a kormányban, amit a párt akart. “Bejött hét új ember a kormányba, s kifejezetten a szakmai rátermettséget tartottam döntő kritériumnak” – mondta Németh Miklós, megjegyezve: az új kormány már egymást segítő, egymást támogató “csapat volt”.

Kitért arra is, hogy egy nagyon szűk csapat “zongorázta le”, hogy mikor és miként engedik ki a nyugati határon az NDK-sokat. Megjegyezte: Horn Gyula, akkori külügyminiszter nem tartozott a “szűk csapatba.” )Vagyis Horm felsö utasitásra nyitotta a határokat.

A volt kormányfő beszélt arról is, hogy 1981-ben valóságos csődhelyzetben volt az ország. Mint mondta: volt olyan helyzet, hogy felvetődött: “hétfőn ki tud-e nyitni a Magyar Nemzeti Bank (MNB)?”. Rámutatott: egy út maradt, felvetetni magunkat a nemzetközi pénzügyi szervezetekbe; az IMF-be és a Világbankba. Németh Miklós szerint Fekete János, akkori MNB-elnökhelyettes “dumálta tele” Kádár János fejét, s miatta duplázódott meg 1985 és 1990 között a magyar államadósság.

“Fekete János ment azzal a szöveggel, hogy Kádár elvtárs pénz van, én hozom” – emlékezett Németh Miklós, megjegyezve: pénz volt, van, meg lesz is mindig a piacon, a tőke létezik. A tervezett reformokat pedig leállították – tette hozzá. A volt kormányfő úgy fogalmazott, hogy Kádár körül “ott ültek a Raszputyinok”.

Németh Miklós hangsúlyozta azt is, hogy Grósz Károly “kizárólagos érdeme” az 1988. “májusi puccs”, azaz Kádár János félreállítása. “Azt csak Grósz tudta megcsinálni” – tette hozzá. Kitért arra is, hogy Kádár János nem szerette Gorbacsovot, a szovjet pártfőtitkárt, s Kádár “fékezett, behúzta a vitorlákat”, majd “le is épült szépen”. Kádár azt mondta, hogy “ez a Gorbacsov a rendszer sírját ássa meg” – idézte Németh Miklós az MSZMP egykori főtitkárát.

A volt miniszterelnök – miként fogalmazott – “elárul egy nagy titkot” is, mert talán 20 év után már elmondhatja. “Mariska néni” (Kádár János felesége) felhívta, s azt mondta, hogy “a férjem papot akar” – fogalmazott a volt kormányfő. Ki is ment egy pap, s Kádár gyónt neki, ám hogy mit, azt nyilván csak a pap tudja – jegyezte meg.

Pozsgay Imre emlékeztetett arra, hogy már 1981. december 3-án az MSZMP Központi Bizottságának ülésén kimondta azt, hogy az ország “besétált” az adósságcsapdába, s ebben benne van egy “államcsőd lehetősége”. Ezt követően őt egy “rozsdás vágányra tolták, rozsdás vagonban”, azaz a “döglődő és halálra ítélt” Hazafias Népfront főtitkára lett, ám ő “életre keltette” – emlékezett Pozsgay Imre.

A volt államminiszter szerint 1985-ben Berecz János, az MSZMP KB titkára és ő is kapott jelölést a politikai bizottságba, s valaki felvetette, hogy “Berecz sokat iszik”. Pozsgay Imre szerint Kádár János erre úgy reagált: Berecz lehet, hogy sokat iszik, de részegen sem mond olyanokat, mint a Pozsgay józanul.

A volt államminiszter kitért arra is, hogy Grósz Károllyal “nagyon rossz viszonyban volt”, meg is lepődött, amikor 1988 márciusában egyszer csak “beállított” hozzá a balatonfüredi nyaralójába, s azt mondta: “Elfáradt az öreg, meg kéne’ neki köszönni”. Horn Gyula viszont 1988 februárjában még azt hangoztatta a párt központi bizottságának ülésén: “vegyék tudomásul az elvtársak, hogy Kádár elvtárs nélkül nincs kibontakozás, nincs magyar jövendő” – emlékezett Pozsgay Imre.  “Ennyit a Gyula előrelátó képességéről” – jelentette ki.

A fórumon In memoriam Kulcsár Kálmán címmel beszéltek Kulcsár Kálmán jogtudósról, a Németh-kormány igazságügyi miniszteréről is. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, Kulcsár Kálmán veje többek közt elmondta, hogy apósa nevéhez fűződik az új jogalkotási törvény 1988-as elfogadtatása, s a sztálinista alkotmány megreformálása. Réti László utalt arra: Kulcsár Kálmán “nagy vágya volt”, hogy az alkotmánybíróság elnöke lehessen. Németh Miklós a volt igazságügyi miniszterét “szerény és borzasztóan felkészült embernek nevezte”.

Forrás: HetiVálasz

Szabad Hirek