Olvasói levél

"Nem hiszem, hogy a Fidesznek most taktikus lépése lett volna a kettős állampolgárság bevezetése. És ebbe a Jobbik hajszolta bele, mert az ő programjában volt benne ez a kérdés. A Fidesz nem akart lemaradni, nem akarta a radikálisabb gondolkozású szavazóit elveszíteni, ezért ment bele ebbe. Előrement a dolgoknak. Nem volt szerencsés, mert pont beletenyerelt a szlovákiai választások kampányába. Gyurcsánynak igaza van abban, hogy ez nem volt így szerencsés lépés. Csak a szlovák nacionalisták malmára hajtottuk a vizet."

Kedves Olvasónk!

Az elkövetkezőkben a saját véleményemet olvashatja, amely nem feltétlenül egyezik sem a debreceni Jobbik véleményével, főleg nem a párt országos vezetőségének álláspontjával. A szóhasználatom is saját lesz, kérem tehát, hogy azt ne azonosítsa senkiével, az kizárólag egy Szebb Jenő nevű firkász érzelmi hátterét tükrözi.

Ha Gyurcsány és bandája 2004-ben nem kampányol a kettős állampolgárság ellen, hanem az (egyébként velejéig hazug) önmeghatározásuk szerint nemzeti szociáldemokrata pártként áll a kérdéshez, akkor valóban nemzeti egység jöhetett volna létre. Akkor az történt volna, hogy az érvényes és eredményes népszavazás nyomán a magyar országgyűlés felhatalmazást kap - sőt, kötelezettséget ró rá a referendum -, hogy megalkossa a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Tehát 2005 tavaszán, vagy legkésőbb őszre, az összes parlamenti párt egyeztetésének folyamán elkészülhetett volna az a törvénytervezet, amely a maihoz hasonló módon rendezi a határon túl rekedt nemzettestvéreink állampolgársági kérdését.

Nem ez történt. A Gyurcsány nevű nemzetvesztő és bandája hatalompolitikai kérdést faragott az ügyből, a nemzet legfontosabb ügyéből, és a legelképesztőbb és legocsmányabb állításokkal kampányolt határon túli véreink ellen. Gyomorforgató volt ugyan a kampány, de hatott. Azok a magyar milliók, akik 1989 karácsonyán a győztes román forradalom hatására megmozdultak, és minden segítséget megadtak erdélyi magyarnak és románnak egyaránt, nemzetiségre való tekintet nélkül, most a nemzetük árulóivá lettek.

És most ez a Gyurcsány nevű ázalag jajong a blogában arról, hogy mi várható a szomszédainknál. Értekezik arról, hogy mely megnyilvánulásunknak mi lehet a következménye. Elemezhet, értekezhet, jajonghat és véleményezhet, pedig már rég vezetőszíjon lenne a helye.

Tudja, Kedves Olvasónk, az én lelki szemeim előtt most megjelenik egy szemüveges táncoskomikus képe, amint a tévéostrom estéjén egy hatalmas kivetítő előtt figyeli az eseményeket, undorító mosolyra húzódik a szája az égő autók láttán, és azon fohászkodik, bárcsak rendőrhalál lenne, közben pedig utasítást ad arra, hogy a Szabadság tér mögötti rendőri erősítés nem avatkozhat be a harcokba...

Nos, most egy ehhez hasonló, karakán arcélű szemüveges tervedéket látok magam előtt, aki dörzsöli a tenyerét, hogy máris robbant az az időzített akna, amit elhelyezett a szlovák-magyar kapcsolatokban. Mert ő is csontig benyalt Ficónak, meg a samesze, a Bajnai is...

2004-ben semmiféle választási kampány nem zajlott Szlovákiában. 2005-ben sem. És különben is, a mások számára felfoghatatlan trianoni tragédia kapcsán nincs helye holmi időzítésnek, a területrablók érzékenységének vagy akármi más szempontnak. Trianont orvosolni kell, amint csak lehet, mert immár kilencven évet mulasztott el a magát műveltnek mondott világ, hogy ezt megtegye.

Mondja, Kedves Olvasónk, nem tartja érdekesnek, hogy ez a kérdés csak az úgynevezett Szlovákiában verte ki a biztosítékot? Elárulom Önnek, hogy szinte valamennyi környező országban érvényben van úgynevezett kettős állampolgársági törvény, Szerbiától kezdve Románián át Horvátországig, sőt, a fényes tekintetű Szlovákiában is. És a Szlovákia elnevezéssel illethető állam az egyetlen, amelynek területe az utolsó négyzetcentiméterig a Magyar Királysághoz tartozott 1920. június 4-e előtt, ez semelyik másik szomszédunkról nem mondható el. Sem Romániáról, sem Szerbiáról, sem Horvátországról, sem Szlovéniáról, sem Ausztriáról, sem Ukrajnáról.

De tudja mit, Kedves Olvasónk? Jómagam örülök, hogy így alakult. Mert most, hogy ennyire fékeveszetten csaptak az egekbe az indulatok, most, hogy ennyire ráirányult a figyelem Trianon kérdésére, mindenkinek színt kell vallania. A sunyi, impotens és közönyös Európai Uniónak éppúgy, mint az összes szomszédunknak. Most mindenkinek meg kell nyilatkoznia a nemzeti önrendelkezés, az egyetemes emberi jogok, az úgynevezett európai értékek, és sok más hangzatos szólam mentén.

És innentől kezdve mindenkiről tudhatjuk majd, kitől mit is várhatunk.

(szebbjovo.hu alapján szerk.)