2012. július 20. Közélet

Azt írja mai cikkében az Amerikai Népszava (AN), hogy „muszáj volt Csatáryt őrizetbe venni”. Az AN a New York Times cikkére hivatkozik, s mivel erre az újságra idehaza úgy néznek fel bizonyos szociokulturális körök, mint a Messiásra, fogadjuk el mi is hitelesnek az amerikai-zsidó lap állításait.

Az amerikai-zsidó lapra hivatkozva ezt írja a Bartus-féle testvérlap:

„A magyarországi hatóságok egyre növekvő nyomás alatt léptek a 97 éves férfi ügyében, aki a gyanú szerint a második világháború idején zsidó gettót felügyelt és ezeket segített Auschwitzba deportálni, írja a New York Times, amely a döntést kapcsolatba hozza a budapesti rezsim által igényelt 15 milliárd eurós kölcsönnel.”

Az AN szövegének magyartalanságaival („ezeket segített deportálni” – de kik azok az „ezek”?) most ne bíbelődjünk, ismételjük meg a lényeget: Csatáry László letartóztatása és a hitelfelvételi tárgyalások között szoros kapcsolat van. Az egykori rendőrtiszt letartóztatására ugyanis akkor került sor, amikor megindult a tárgyalás az IMF-fel. S amikor Áder János magyar állampolgár még éppen a Szentföldön bóklászott.

Olvassuk tovább, mit ír még az AN:

„A Csatáryról szóló hírek olyan időszakban láttak napvilágot, amikor nemzetközi szinten aggodalmat okoz Orbán Viktor miniszterelnök kormányának több lépése, melyek célja az európai uniós partnerek szerint a demokratikus intézményekre, így az igazságszolgáltatásra és a tájékoztatásra veszélyt jelentő törvények meghozatala.”

A Csatáry-elleni eljárás hirtelen fordulatának tehát politikai okai vannak? Az „igazságszolgáltatás” területére betört a politika? Vagyis Csatáry ügyben nem a bizonyítékok, hanem a politika dönt?(Kérdéseim állításként is megállják a helyüket.)

Aztán ez olvasható még az AN-ben (szintén betű híven idézem):

„Zuroff a magyar elnökhöz intézett nyílt levelében azt írta, Csatáry őrizetbe vétele egyértelműen jelezné, hogy Magyarország az európai demokratikus elvek elkötelezettje.

’A magyarországi antiszemitizmus, rasszimus és szélsőjobboldaliság egyre növekvő hullámával szemben azzal vehetjük fel a leghatékonyabban a harcot, hogy felelősségre vonjuk azokat, akiket ugyanaz az ultranacionalizmus késztetett a Holokauszt bűneinek elkövetésére, ami ma ismét felemelte ocsmány fejét az ön országában’, fogalmazott.”

Igen, Zuroff hosszú nyílt levele is bizonyítja: a züllött zsidó nácivadász politikai fegyverként akarja felhasználni Csatáry László ügyét. Ebben a történetben ez a leggyalázatosabb: a múltbéli vélt vagy valós történések „aktualizálása” a mai helyzetre gusztustalan, megbocsáthatatlan. Szomorú, hogy mindehhez a minden bizonnyal „felülről” utasított ügyészség is asszisztál. Ami zajlik: állami segédlettel elkövetett jogsértés, bűnözés. Meglesz még ennek a böjtje.

S végül egyetlen megjegyzés. A „holocaust”-idiotizmus gyógyíthatatlan betegségében szenvedő AN cikkét három kép illusztrálja. Amikor ezeket a képeket elmentettem, meghökkenve láttam, milyen neveket adott a képeknek az AN szerkesztője.

Az első kép neve: „ven_szar_ugyeszsegen-qpr”

A második kép neve: „ven_szar2-qpr”

A harmadiké: „ven_szar-qpr”.

Ez az igazi gyűlölet – még a „fájl nevében” is gyalázkodnak. Ezért kell mindig megállás nélkül harcolni korunk pestise, a „holocaust”-ragály ellen.

Nehéz megérteni ezt a gyűlöletet. Különösen akkor, ha idegenszerű, az erkölcsi elveket tagadó, magát kiválasztottnak tekintő gyülekezet ősi hagyománya fűti. Mint az AN nevű zsidó lapban, amely csak nevében magyar.

Lehet, hogy csak egy hatásos megoldás létezik: gettóba zárni ezt az ősi gyűlöletet. Gyűlöletet igyekeznek ki terjeszteni az új nemzedékre.

Szabad Hirek