2009-09-12. Gazdaság                                                                               A kormány elkezdte a választásokra való felkészülést. A miniszterelnök növekvő versenyképességről, „bérszakértői” és a kiszolgáló média a gazdaság állapotának javulásáról beszélnek. Egyik sem igaz.

A nemzeti jövedelem második negyedéves, 7,6 százalékos csökkenése, az ipari termelés júniusra eső drámai, 18,6 százalékos összeszűkülése, a júliusi 9,7 százalékos munkanélküliségi ráta mind a válság mélyüléséről árulkodik. A The Economist című gazdasági szaklap által hetente elemzett 42 ország közül a gazdaság növekedése tekintetében 39-ben jobb a helyzet, mint nálunk. Rosszabb adatai csak Oroszországnak, Törökországnak és Mexikónak vannak. Kilenc országban továbbra is növekszik a gazdaság, s közöttük van Lengyelország is. A munkanélküliség is csak nyolc országban magasabb, mint nálunk. Az életszínvonal, saját korábbi szintünkhöz mérve, de a környező országokhoz viszonyítva is, folyamatosan és gyorsuló mértékben romlik. Nem véletlen, hogy egyetlen környező ország sem szorult EU-s élelmiszersegélyre, csak Magyarország!

Az a hátborzongató eset is nálunk történt meg, hogy egy a munkáját rendesen végző ember, azért, mert a béréből nem tudott megélni, éhen halt. Ezt az állapotot jellemzi Bajnai és csapata úgy, hogy már nő a versenyképességünk. Nála ez azt jelenti: olyan mértékben romlanak a bérek, hogy talán a külföldi tőke újra felfigyel ránk, és idehoz néhány környezetkárosító összeszerelő üzemet. Az alacsony bérek miatt ugyanis nálunk tud számottevő profitra szert tenni. Ráadásul még állami támogatásra és adókedvezményre is számíthat. Csakhogy a szakemberek nem az ilyen helyzetben beszélnek a versenyképesség növekedéséről. Egy nemzetgazdaság versenyképessége akkor nő, ha gyorsul az innováció, ha a hazai szakemberek – tudásukat hasznosítva – képesek új termékeket és szolgáltatásokat kínálni a hazai és a külföldi vevőknek. Továbbá, ha csökken a munkanélküliség, mivel szükség van az emberek munkájára, mert a piac igényli az általuk termelt termékeket.

Ehelyett nálunk a munkanélküliség egyre nő, és a legtehetségesebb, az innovációra képes emberek – munkahelyek hiányában – külföldre mennek, tudásukkal más országok versenyképességét javítják. Mi pedig tovább sodródunk a periféria, a leszakadás felé. Közben az IMF képviselői sokadik látogatásukat teszik Magyarországon, ellenőrizve, hogy jól mennek-e a megszorítások. Árulkodó módon a kormánypocsékolás, a korrupció és a felháborító végkielégítési ügyek miatt nem tiltakoznak. Az augusztus 26-a és szeptember 7-e közötti 13 napos – valószínűleg nem olcsó – vendégeskedésük során viszont megdicsérték a kormányt az eddigi népnyúzó megszorításokért. Különösen örültek annak, hogy tetemes összegekkel támogatta meg a bankokat. Azt viszont nem nehezményezték, hogy a hazai kis- és közepes cégek nem hogy támogatást nem kapnak, de a támogatott bankok még hitelt sem adnak nekik, ezért egyre többen mennek csődbe. Azt is természetesnek tekintették, hogy 2009-ben a bruttó hazai termék csaknem hét százalékkal csökken, és még 2010-ben is folytatódik a gazdasági leépülés. Fel sem tették azt a kérdést, hogy ennek mi az oka. Vajon miért lesz nálunk még 2010-ben is a gazdasági válság folytatódását jelző gazdasági visszaesés, amikor máshol már beindul a növekedés? Mivel a kérdést nem tették fel, s ezt a helyzetet normális állapotnak tekintették, így nem bírálták azt a gazdaságpolitikát, amely ezt a helyzetet előidézte. De azt is természetesnek tartották, hogy az év végére várhatóan hatszázalékos lesz az infláció, miközben a munkaadók csupán három százalék körüli béremelést kínálnak a dolgozóknak.
Miért viselkedik így az IMF? A válasz egyszerű. A legkevésbé sem érdekli a magyar emberek, a társadalom helyzete! Nem azért adta a hitelt, hogy a magyar gazdaság rendbe jöjjön. Nem is azért, hogy megálljon az elszegényedés és hogy munkahelyek teremtődjenek. Célja egyértelmű: a bankok és a nemzetközi világ érdekeinek maximális érvényesítése. Az, hogy emiatt hány magyar kis- és közepes vállalkozás, hány gazda megy tönkre, és hány ember hal majd még éhen, teljesen közömbös a számára. A gazdák gondja és a növekvő nyomor egyébként ugyanazon probléma két oldala. Az emberek a növekvő szegénység miatt egyre kevesebbet tudnak élelmiszerre költeni, emiatt aztán a gazdák nem tudják terményeiket eladni. A 13 napos vendégeskedés következtetése az, hogy folytatni kell a megszorításokat. Vagyis a hiányt nem a pocsékolás, a korrupció, a csillagászati jövedelmek és végkielégítések megszüntetésével, hanem az emberek életkörülményeinek további rontásával kell elérni. Viszont a pénzügyi szektort tovább kell támogatni. 2010-re, annak ellenére, hogy a gazdasági leépülés folytatódik, az IMF a hiány 3,8 százalékra való leszorítását követeli. Nem számít, hogy minél kegyetlenebbek a megszorítások, annál jobban romlik a gazdaság és a társadalom állapota. Azaz szemben azzal, amit a kormány és kiszolgálói állítanak, a lecsúszás – tervezetten – folytatódik..........

Tudni kell, hogy a balliberális privatizáció miatt a GDP 2/3-át külföldi tőke termeli meg. Ezért cserébe 65000 főt alkalmaz. Nem adózik a magyar állam kiadások fedezésére. A GDP 1/3-át hazai tulajdonú tőke termeli meg. Cserébe milliókat alkalmaz és teljes mértékben fedezi a magyar állam közkiadásait.

Még nem tudjuk kinek a magánszámlája növekedett a nagyszerű IMF üzleten. Hiszen milliárdokat fogunk mi magyarok kamatként vagy profitként fizetni a IMF-nek.
magyarhirlap.hu alapján