2010/09/03 Közélet

Aki nem tudja, mi az a cséemcsé, ne törje a fejét: a cikkbõl majd kiderül. Közben meg elgondolkodhatunk, hogy a balik oldalán az országnak meddig tart még a gõg, aminek a magasáról mindenre alkalmatlannak néznek minket. Mekkora vereségnek kell még jönnie rájuk?

Érdekesen fogalmaz a Népszabadság Tamás Ervinje. Közreadom azok számára is, akik nem szokták kézbe venni, még on line kézbe sem, ezt a lapot. Nem lehet egyet nem érteni azzal például, hogy "Azért nehéz bármit is írni a szocialistákról, mert úgy érzi magát az ember, mintha a mély vízben fuldoklót azért szólná meg, mert rosszul van megkötve a fürdõgatyája."

A folytatás sem kutya: "Fõpolgármester-jelöltjük eltökélt szándéka, hogy a BKV-t az MSZP számára vonzó kampánytémává emelje, a 66 évesen felfedezett elnökhelyettes lehet, hogy diplomáciai állomáshelyén, Bangkokban segít, mert Budapesten nem látni, Szili Katalin ernyedten keresi a különutat, Szanyi Tibor pedig immár döntési helyzetben tapasztalhatja, hogy miért nem lehet a pártban döntést hozni."

Persze, ha ezek után valaki azt hinné, hogy a Népszabadság, vagy legalábbis Tamás Ervin a Fideszhez igazolt volna, az téved. A cikkbõl ugyan az érted haragszom nem hallható ki, a szerzõ csak éppen rosszkedvû, hiszen kedvencein valóban nem áll jól a fürdõgatya. Hogy fuldokolnak-e? Nem tudom. Tocsognak az összetocsikolt holmiban, az biztos.

Ami viszont a fenti mondatokkal kezdõdõ cikket illeti, az idézet csak a bevezetés. A tárgyalás már a szokásos riogatás, csak szellemesebben, bár nem hitelesebben, mint általában.

A végsõ szavakat meg ide emelem, bizonyítékául annak, hogy értelmes kritikára meg jó szóra a miniszterelnök a ballib oldalról nem számíthat: "könnyen úgy járhat Orbán, mint az a sebész, aki varázsigéket mormol a beteg fölött, majd amikor meglátja a kiserkenõ vért, sértõdötten elfordul: ez is olyan, mint a többi!"

Létezik, hogy mi mindannyian, akik nem az MSZP-re szavaztunk, mi mind hülyék vagyunk? Tamás Ervin cikkét olvasva azt gondolom, hogy õ így látja. Ez pedig újabb akadálya minden értelmes párbeszédnek. Nem áll velünk szóba és nem is figyel ránk, hiszen az õ szemében mi vagyunk a csekély értelmû medvebocsok csapata. Cséemcsé.

De hátha bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejû?

(mkdsz.hu alapján JOBBIK GONDOLAT)