2012. január 30. Közélet

Hullámvasutazó forint, váratlanul elmaradó kamatemelés, valamint egy nyilvánosságra kerülő elavult IMF-jelentés voltak a hét legérdekesebb gazdasági hírei. A Valuatalap már a spájzban van.

A hét elején nemzeti fizetőeszközünk komoly hullámvasutazásba kezdett, ám ezúttal a jelentős erősödést követően is tudta tartani az erejét. Bár maga a hír pozitív, az erősödés oka gyakorlatilag ugyanaz, mint a gyengülés okozója: a spekuláció. A forint gyengülésére játszó piaci szereplők a héten mind zárták a pozícióikat, vagyis felhagytak a gyengítéssel, így a forint felsőbb sávba helyezkedhetett. Ez több napos folyamatként erősítette a fizetőeszközt.

A nemzeti valutánk felfelé araszolását csak kis ideig rontotta a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának döntése, amely váratlanul nem emelt kamatot (valószínűleg a külsős tagoknak köszönhetően). A piac eredetileg minimum 25 de legfeljebb 50 bázispontos (negyed, illetve fél százalékos) emelést árazott be, így a döntés pár órára visszavetette a forintot.

Ahogyan a döntés, úgy a következmény is váratlan volt: a forint visszaerősödött, hiszen az alacsonyabb kamatszint nem várt vevőket vonzott a magyar kötvénypiacra, amely természetesen pozitív hatással volt a valutánkra. Péntekre végül a 294-es árfolyam stabilizálódott.

IMF jelentés

Nem túlzás állítani, a hét legfontosabb gazdasági eseménye a szerdán nyilvánosságra kerülő IMF jelentés volt, vagyis a Valutaalap a magyar gazdaságról szóló éves felülvizsgálat eredményét összegző dokumentuma. A jelentés szerint a negatív gazdaságpolitikai kockázatok miatt a magyar gazdaság recesszióba süllyedhet még az idén (arra most ne térjünk ki, hogy a recesszióban éppen az IMF-EU páros lépései is közrejátszhattak).

Vaslady újratöltve

A jelentés kapcsán számos kérdés felmerült, így az első rögtön az, miért most hozták nyilvánosságra, ugyanis szemmel látható, hogy ezt nem most írták. A dokumentációban még 6,5 százalékos jegybanki alapkamat szerepel, holott ez már tavaly december óta hét százalék, így tehát az elemzés pontosan az egyik legfontosabb elvárást nem teljesíti: a frissességet és az aktualitást.

 Az IMF alapvetően két forgatókönyvvel számol. Az egyik szerint az eurózónára lassulás lesz jellemző, ami miatt ránk stagnálás vár, a borúlátóbb verzió azonban már recesszióval számol, nagyobb visszaesésre azonban nem számítanak, lévén, hogy a gazdaság még az első válságból sem tért magához (hogy ez így is történjen, arról éppen az IMF és a velük szorosan összefonódó hitelminősítők gondoskodtak). A jelentés persze kitér arra is, hogy a magyar gazdaság volt az egyik leggyengébb 2010-ben a térségben, aminek egyik oka éppen a gazdaságpolitikai kockázatok, és az emiatt megugró kockázati felár.

Az IMF-jelentés Janus arcúságát jellemzi, hogy miközben kritikus elemként felsorolják az egykulcsos adó regresszív jellegét, ismét kiemelik, hogy mennyire negatívan érintette a magyar gazdaságot az ágazati különadók, a bankadó.

Ide kapcsolódik, hogy Orbán Viktor épp a napokban védte meg igen vehemensen az egykulcsos adót. A kormány ragaszkodása a tekintetben is érthetetlen ehhez az neoliberális adónemhez, hogy még az IMF-EU páros sem ragaszkodik hozzá, miközben szinte minden magára valamit is adó adószakértőt hidegrázás kap el ettől az adófajtától.

A jelentés – ahogyan több már korábbi elemzés is – kiemeli, hogy 2012 a korrekciók éve lesz, kérdés azonban, hogy ez a további növekedési kilátásokra hogyan fog hatni.

„Javaslatok” (Amit a balliberálisok a gyarmatosítás érdekében támogatnak, közben növelni akarják a béreket. Milyen érdekes? Megint hülyének néznek minket a hazai balliberálisok..)

Szerencsére nem maradtunk javaslatok nélkül sem, ezek a – teljesség igénye nélkül – a következezők: egykulcsos adó felülvizsgálata (értsd: eltörlése), a bérkompenzáció felülvizsgálata (értsd: elinfláljuk a fizetéseket, azaz növeljük az árakat), a válságadók mérséklése (értsd: kivezetése, nem lesz olcsóbb a szolgáltatás ettől), a közszféra alkalmazottainak számának racionalizálása (értsd: tömeges elbocsátások), közösségi közlekedés átszervezése (értsd: privatizáció). Különösen ez utóbbinál „javasol” az IMF jelentős megtakarítást, lévén a kivezetésre kerülő válságadók (ami ugye szintén javaslat) jelentős bevételkiesést fog okozni. Nekünk.

A pénzügyi szektort érintő javaslat szerint a hatóságok meg kell vizsgálnia a bankrendszer pénzügyi helyzetét, és ezzel párhuzamosan felkészíteni azt a romló gazdasági kilátásokra. Magyarul burkoltan, de a Valutaalap a bankkonszolidációt sem tartja kizártnak. Végül pedig a gyakorlatilag minden IMF megnyilvánulásban szereplő „jegybanki függetlenség” (értsd: EKB (Európai Központi Bank) - függőség) elengedhetetlen a fiskális fegyelem javításához a szervezet szerint.

A jegybanki "függetlenség" természetesen pontosan a nemzetközi bankrendszer itthoni leánybankjainak a védelmét szolgálja, hiszen egy magyar állam érdekei szerint eljáró nemzeti bank súlyos csapást jelenthet a gyors és hatékony mozgásra képes pénztőkének.

A jelentés tehát nem tartalmazott új elemet a Valutalap korábbi kommunikációját illetően, ebből is látszik, hogy a piac gyakorlatilag nem reagált annak negatív elemeire.   (Barikad.hu)

Szabad Hirek