2012. május 24. Közélet

Lassan megtudjuk, mi minden hangzott el vasárnap az Andrássy úti Liberális Klubban, ahol Dániel Péter ügyvéd és Gehér József, egykori „SZDSZ”-alapító vitáztak a bolond ügyvéd festékes akciójáról. A beszélgetést Szabadai Viktor, az ún. „SZDSZ” jelenlegi vezére vezette. Néhány napja már megjelent a világhálón egy rövid felvétel arról, mi is hangzott el ezen a klubdélutánon. Most újabb részlettel gazdagodtunk. Remélem, lesz még folytatás is.

Az alábbi, rövid filmrészlet néhány figyelemre méltó mozzanatára szeretném felhívni az olvasók figyelmét. A felvétel elején Dániel megmagyarázza, hogy a szobor „leöntése” szerinte jó döntés volt. Íme:

„Szerintem a Horthy-szobor leöntése jó volt, s szerintem ebből profitálni fog a ballib oldal. Mert mozgósít, mert lehullik a lepel sok embernek a szeméről.”

(Zárójelben jegyzem meg: a lepelnek a szemről való lehullásáról mindig kétkedőn olvastam. Milyen lepelről van szó? Halotti lepelről? Tudom, Kosztolányi korai, Mors bacchanalis című versében is azt olvassuk a szikár, sovány legényről, hogy „lehull szeméről a hazug lepel”. De ez a legény „kaszásan, feketén” jelenik meg a versben, ő maga a halál. Ha már szem és lehullás, akkor szerintem a hályog hull le az ember szeméről, nem pedig a ki tudja milyen lepel.)

Dániel aztán arról elmélkedik, hogy fölrázván a szemlepleiket elhullajtott honfitársakat körbe lehet venni a Parlament épületét, meg lehet hirdetni az össznépi sztrájkot, sőt „leállhatjuk az utakat is”. Hogy az utak „leállhatása” mit jelent, nem tudom – újabban már nem tudom követni a dánieli nyelvújítást. Végül a bolond ügyvéd kimondja a lényeget: „bármit megtehetünk”. Tényleg? Tudjuk, merjük, tesszük?

A középen ücsörgő Szabadai Viktor itt közbevág, s elmondja: a Károlyi-szobrot is meggyalázták - „volt, hogy leöntötték, volt, hogy kipát tettek a nyakába” (?!) -, s azok, akik ezt tették, szintén hittek és hisznek az igazukban – akárcsak Dániel Péter a magáéban. Ki tud hát itt eligazodni?

Dániel Péter nem habozott a válasszal. Megtudtuk tőle, mi a különbség a terrorista és a szabadságharcos között:

„Ugye tudjuk, mi a különbség a terrorista és a szabadságharcos között? Hogy nyert, vagy nem. Tehát lehet, hogy nekik lesz igazuk, s mi mind el fogunk menni az országból és nekik lesz igazuk.”

Ezen az idézeten érdemes egy kicsit elgondolkodni. Ha őszintén beszélt Dániel, akkor ő még saját mércéje szerint sem szabadságharcos, hiszen egyelőre nem nyert. Persze ez nem lényeges, hisz kit érdekel az eszement ügyvéd és kékszalagos kommandója. A dánieli „okfejtésnek” sokkal súlyosabb üzenete van.

Néhány hét múlva Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai kivégzésére emlékezünk. Nagy Imre nem nyert. Társai sem nyertek. Ők tehát terroristák voltak. Nem nyert Mansfeld Péter, Angyal István sem. Őket is fölakasztották. Terroristák voltak.

Ma kora délután az Újköztemető 301-es parcellájában jártam, bolyongtam az ’56 után kivégzett „névtelenek” sírjai között. Egyikük sem nyert – hóhér végzett velük. Többek között megálltam Havrila Béláné Sticker Katalin sírkövénél is. Őt a Wittner Mária és társai per II. rendű vádlottjaként halálra ítélték, kivégezték. Barátnője – Wittner Mária, a per I. rendű, első fokon ugyancsak halálra ítélt vádlottja – megúszta: másodfokon életfogytiglani börtönre változtatták a büntetését (s csak 1970 tavaszán szabadult – ekkor egy éves volt Dániel Petike).

Ma tehát terroristák sírjainál jártam. Legalábbis Dániel értékítélete szerint.

Azt hiszem, most végre megértettem, miért gyűlöli annyira Wittner Máriát a bolond ügyvéd. Mert szerinte Wittner is terrorista volt. Ahogy az egész 301-es – és a többi hasonló – parcella is.

 Szabad Hirek