Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
2010. augusztus 1. Közélet
|
Az elmúlt időben, kivált a
megszakadó IMF-tárgyalás után gyakran találkozhattunk az
uralkodó közbeszédben azzal a fordulattal, hogy „a piac azt nem
engedné”, „a piac
ezért megbüntetne minket”,
„a piac ezt aligha tűrné
el”. Lám, ez a bizonyos
„piac”
igen fontos szereplője lehet az életünknek, hisz minden
társadalmi, gazdasági, politikai lépés helyes vagy helytelen
volta kizárólag attól függ, hogy a „piac”
mit szól hozzá. És ebből logikusan következik az is, hogy akinek
kedves az élete, az igyekszik mindent megtenni, hogy döntései
találkozzanak a „piac”
ítéletével. Érdekes, húsz évvel ezelőtt az „lett
mondva”, hogy
Magyarország szabad és független ország, ahol a hatalom a népé,
s a nép a hatalmát a nyugatias demokrácia intézményein keresztül
gyakorolja. A „piacok”
korlátlan és ellenőrizetlen hatalomgyakorlásáról szó sem
esett. Különös módon a „piac”
korlátlan uralmát ez nem nagyon zavarta, ráadásul a maga részéről
üdvözölte ennek a rendszernek az áprilisi választásokon
lezajlott megdöntését is. Pedig támogatása nélkül a húsz éve
regnáló rendszer húsz percig sem állhatott volna fenn.
De
hát ki ez a titokzatos „piac”,
aki – függetlenül attól, hogy valami a magyar nép és annak
kormányai-parlamentjei szerint jó vagy rossz – ítél mindenek
felett? Azt már csak halkan merjük megkérdezni: ki, mikor
hatalmazta fel ezt a bizonyos „piacot”,
hogy élet és halál ura legyen?
Talán segíthet minket a
„piac”
titokzatos lényegének a megismerésében, ha megpróbáljuk
áttekinteni, hogy mit szokott volt szeretni vagy éppen nem szeretni
az elmúlt évtizedek során. A „piac”
leginkább az „ingyenes dolgokat”
nem szereti. Szokta is mondogatni, hogy „nincs
ingyen ebéd”, vagyis minden
társadalmi, gazdasági, politikai szereplő köteles becsületesen
megfizetni mindennek az árát. Tessék ön gondoskodni – szokta
ennek alapján biztatni a „piac”
azokat, akik nem ön gondoskodnak, pedig tudják, hogy ez nem szép,
csak hát nincs nekik miből.
Érdekes módon az viszont tetszik a „piacnak”, sőt el is várja,
hogy az államok óriási nyílt vagy rejtett támogatásban és/vagy
kedvezményekben (vagyis ingyen
ebédben!) részesítsék a világ legnagyobb transznacionális
óriásvállalatait, bankjait, mert ezek a támogatások fokozzák az
adott ország nemzetközi „versenyképességét”.
Ebből az is kiderül, hogy a „piac”
szereti a versenyt és a versenyképességet. Mondogatja például,
hogy az az ország lesz versenyképesebb, amelyik sokat áldoz a
humán tőkére, mert ez minden gazdagodás alapja. (Ebben egyébként
igaza is van.) Ám azt már nagyon nem szereti a „piac”,
ha nőnek a bérek, vagy az adók, mert ez meg rontja a
versenyképességet. Arra persze nincs válasz, hogy ha nem nőnek,
akkor miből lenne humán befektetés, hisz ez csak úgy képzelhető,
ha van elegendő bér, hogy abból a „munkaerő”
piaci alapon vásároljon magának humán szolgáltatást, vagy ha
nőnek az adók, hogy abból az állam a közintézményeiben
biztosítson humán szolgáltatást.
A „piac”
tehát szereti, ha alacsonyak a bérek, alacsonyak az adók és
alacsony a szabályozási szint. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem
macerálják szegény „piacot”
mindenféle állami szabállyal, holmi környezetvédelmi vagy
munkavédelmi előírásokkal, pláne a pénzügyi, banki és
biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó szabályokkal. Hogy az
alacsony bérek lassan a fiziológiai létminimum alá szorítják a
„munkaerő-állatok”
elemi megélhetését? Hogy az alacsony adók egyben szétverik annak
a nemzetállamnak a maradékát is, amely éppen arra szolgálna,
hogy megvédje a „piac áldásaitól”
a teljesen kiszolgáltatott többséget? Hogy a „deregulált”
környezetvédelmi szabályok egyetlen elmocskolt hulladéktárolóvá
változtatják a Földet? Hogy a „regulálást”
pénzügyi rendszer nyomán minden gyanú felett álló pénzügyi
óriások „mérgezett papírokat”
adnak el a mit sem sejtő vevőknek? Mindez a „piac” szerint
teljesen rendben van, hisz ez a „szabadság”
lényege. Meg egyébként is, és ez a végső érv, a „piacot”
már csak azért sem kell, sőt nem is szabad szabályozni, mert a
„piac”,
mint tudjuk „önszabályozó”!
Nos,
erről az „önszabályozó” képességről az iszonyatos károkat
és szenvedést okozó globális válságörvénylések kapcsán sok
érdekes részletet lehetne megvitatni, ha… ha volna kivel. De
nincs! Mert, hogy a „piac”
elérhetetlen potenciális vitapartnerei számára. Mi több,
kapaszkodjon meg a nyájas olvasó, a „piac”
valójában nincs is! Csak a
gyűlöletbeszélők, az összeesküvésekben hívő elmebetegek,
rasszisták, fasiszták, kommunisták terjesztik létezésének
tévképzetét. Hiszen ha létezne, és – mint azt állandóan
halljuk – „ő”
határozna meg mindent a világon, akkor, mivel becsületességéhez
nem férhet kétség, vállalná is döntései következményét. De,
hát ugye, mivel nincs, így csak ítélni, dönteni és büntetni
tud, felelősséget vállalni, fájdalom, azt nem, hiszen „ő”
nincs! Legfeljebb az elmeháborodottak sötét képzeletében. De
azoknak meg rövidesen úgyis annyi!
Hozzá tartozik még ez előző cikk, hogy mit tett a „szabad piac” az USA-ban.
: USA-ban is a középosztály módszeresen pusztul avagy "szopás" a liberális gazdaság politika
(MNO alapján JOBBIK GONDOLAT)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát