Debrecen, a mi otthonunk - mosolyog ránk biztatóan Kósa Lajos, a cívisváros polgármestere a várost ellepő molinókról. Nem lehet tudni, kinek vagy kiknek a városáért rajong így Debrecen első embere. A Fidesz minden bizonnyal úgy magyarázná, természetesen valamennyi debreceni polgárra vonatkozik a "mi" kifejezés. Azonban van egy másik olvasata is a kampányszlogennek, nevezetesen, hogy Kósa magabiztos mosolyát az a biztos tudat táplálja, miszerint Debrecen már az "ő városuk", és akinek ez nem tetszik, annak talán el is lehet menni innen.

Ezen gondolatok jegyében találkoztunk Tóth Ágnes karnaggyal, és megkérdeztük tőle, manapság mennyire érzi az otthonának Debrecent. Tóth Ágnes a Bányai Júlia Általános Iskola ének-zene tagozatának vezetőjeként munkájáért 2003-ban Artisjus-díjat kapott. Ő az, aki elsőként tért haza Kórus Olimpiáról aranyéremmel, ezzel is öregbítve Debrecen hírnevét. Hazai és nemzetközi díjainak, elismeréseinek se szeri, se száma. Most úgy érzi, a cívisváros mégis hűtlen lett hozzá. Vagy inkább annak vezetése.

- A történetét megismerve azt gondolom, ma már Ön is jóval kevésbé érzi otthonának Debrecen városát, mint akár néhány évvel ezelőtt.

- Debrecent szülővárosomként nagyon szeretem. A legszilárdabb alapokat köszönhetem ennek a városnak, alapvető tanulmányaimat tekintve is, s büszke vagyok arra, hogy munkámmal, sikereimmel nemcsak hozzájárultam a város hazai és nemzetközi hírnevének öregbítéséhez, hanem bizonyítottam is a saját szakterületemen. Éppen ezért nem értem, miért művelték azt velem, amit műveltek. Mára már kiderült számomra, hogy ez már jó előre ki volt tervelve ellenem...

- A történet melyik pontján vegyük fel a fonalat?

- Talán 2006. március 16-án, amikor Debrecen város Közgyűlése visszavonta magasabb vezetői megbízásomat (amely a Bányai Júlia Általános Iskola igazgatói posztját jelentette) mégpedig az 56/2006. számú Önkormányzati Határozat 2. pontjára hivatkozva, amely a következőképpen hangzik: "A Közgyűlés megválasztja Tóth Ágnest a Debreceni Ének-zenei és Kórusműhely Közhasznú Társaság első ügyvezetőjének 2006. április 1. napjától 2011. április 1. napjáig terjedő határozott időtartamra."

- Nem sajnálta ott hagyni a tanári pályát?

- Fel sem merült, hogy a tanári pályát ott kellene hagynom, erről szó sem volt. A kinevezés-módosításom szerint igazgató-tanárból újra dolgozhattam volna a Bányai iskola felsős ének-zene tanáraként, ami nemcsak természetes, jogszerű, de a közgyűlési határozatban ez így külön is szerepel, azaz biztos lehettem abban, hogy ugyanúgy folytathatom itt a kórusvezetői és tanári munkásságomat, mint a vezetői megbízásom előtt. Miért is ne folytathattam volna? Kórusvezetői munkásságom elismeréséről tele van a sajtó mindenütt. Mindezekhez társult volna a Kórusműhely, hogy szakmailag megerősítsük azokat a jelentős eredményeket, amiket korábban kórusaimmal elértünk.

- Ez eddig úgy hangzik, mint egy sikertörténet.

- Akár az is lehetett volna, de nem így alakult. A történtek idején, egészen pontosan 2006. február 16-tól lábtrombózis miatt váratlanul táppénzre kerültem úgy, hogy minden holmim és eszközeim az iskola igazgatói irodájában maradtak. Ezeket a holmijaimat, eszközeimet még máig sem kaptam kézhez hiánytalanul. Soha nem vittem haza az iskolai és az általam vezetett Hangforrás Alapítvány Kuratóriumának dokumentumait. Ez is szándékos volt, ki is használták ellenem. Gyakorlatilag a táppénzem alatt vonták vissza a vezetői megbízásomat, s mindent megtettek, hogy ellenem uszítsák és haragítsák a szülőket, mivel úgy állították be a szülők előtt, mintha én "sáros" lennék valamiért. Ezt sokan el is hitték, mivel engem nem láttak, velem nem találkoztak. Az addigi helyettesemet, Alföldiné Haczku Juditot bízták meg az igazgatói teendők ellátásával a tanév végéig. Amikor májusban visszatértem az iskolába, megkérdeztem tőle, hogy érkezett-e bármiféle határozat, egyéb irat a Kórusműhely Kht. ügyében, de nemleges választ kaptam.

A nyári szünetben több alkalommal kerestem olyan illetékest az önkormányzatnál, aki a Kht. ügyének állásáról fel tudott volna világosítani, de valahogy mindig éppen az a hivatalnok volt szabadságon, aki érdemi információval tudott volna szolgálni. A következő tanév elején, szeptemberben szólt az új iskolaigazgatóm: "Ági, ha a Kht.-ról tudsz valamit, majd értesíts már róla!" Én ugyanezt tudtam válaszolni neki, de Kht-nek híre hamva sem volt. Valaki tud róla? Mert engem sem előtte, sem azóta senki nem tájékoztatott semmiről.

Természetesen tovább kerestem az igazamat, míg végül másfél év múlva kaptam időpontot Halász D. János ének szakos, oktatási ügyekért felelős alpolgármestertől. Megjegyzem, érdekes módon tőle bárki más, akár egy iskolatitkár is azonnal kaphatott időpontot személyes megbeszélésre. Levelében ő úgy tájékoztatott, hogy vezetői megbízásom visszavonásával kapcsolatos kérelmemet megvizsgálta. (A levél kelte 2007. október 8., tehát ekkor már több mint másfél év eltelt a vezetői megbízásom visszavonása óta.) Aztán így fogalmaz: "Magasabb vezetői megbízását Debrecen Közgyűlése 56/2006. (III.16.) Kgy. Határozatában visszavonta, tekintettel a Határozat 2. pontjára (ami a Kórus Kht. Ügyvezető igazgatói megbízása volt. A szerk.) "A közgyűlés döntését Ön is átvette, ellene - ismereteim szerint - határidőben nem élt jogorvoslattal, így az jogerőre emelkedett." Kérdem én, ugyan miért kellett volna jogorvoslatért folyamodnom, amikor a vezetői megbízásom visszavonásával egyidőben arról tájékoztattak, hogy a Kórusműhely Kht. ügyvezető igazgatója leszek? Sőt, erről határozat is született.

- Egyáltalán létrejött-e ez a bizonyos Kht?

- Halász D. János erről is írt a levelében: "Tekintettel arra, hogy a Debreceni Ének-zenei és Kórusműhely Kht. ügyvezető igazgatói megbízással kapcsolatos munkaszerződést Ön nem írta alá, a Kht. nem került bejegyzésre, így nem jött létre." Namármost: számomra a Kht.-vel kapcsolatos munkaszerződést senki sem küldött - s azt nem is küldeni kellett volna, hanem hivatalosan az önkormányzatnál aláírni - de ilyet sem akkor nem kaptam kézhez, sem azóta, számos kérésem ellenére. Hogy írtam volna alá olyan munkaszerződést, amely nem is létezett, ilyen aláírásra értesítést nem kaptam? Sőt, a kinevezés-módosításomon sem szerepel az aláírásom, azt sem tette elém senki. Így ezek érvénytelen dokumentumok.

A válaszok, melyeket e területen kérdéseimre kaptam, azért is nevetségesek, mert egy nemlétező cégnek a vezetői megbízását kellett volna előzetesen aláírnom. Tehát nem igaz az, hogy azért nem hozták létre a Kht.-t, mert én nem írtam alá a megfelelő papírokat. Véleményem szerint ezt szándékosan így rendezték meg.

Én, aki húsz év alatt még olyankor sem mentem táppénzre, ha 38-39 fokos lázam volt, akkor hogy képzelte azt bárki, hogy amikor egyszer komoly betegséggel táppénzre kerültem, addig a fejem fölött mindenfélét összehazudozhat és beavatkozhat az életembe? Ez itt a korrektség a Kósa Lajos vezette önkormányzatban?

- Ön papíron a mai napig is a város alkalmazottja?

- Jelenleg három munkaszerződésem van érvényben Debrecenben - ha az érvényes döntéseket tekintjük, de mégsem dolgozhatok Debrecenben már több, mint két éve. Hogy lehet ez? Elismerésként az elbocsátó tájékoztatást - mint "megtiszteltetést" - 2008. szeptember 1-én kaptam kézhez - naná, mikor máskor, nem? Ilyenkor tud ám állást keresni egy pedagógus, nem igaz? Mindenki tudja, hogy augusztus 25-ig már a kész tantárgyfelosztást kell kihirdetni, ilyenkor felmentés - a határozat szerint is - törvénytelen. De valaki(k)nek ez volt az érdekük. Debreceni kultúra??? Ekkor az önkormányzat 2008. júliusi döntésére hivatkoztak, holott Kósa Lajos minden fórumon: a szülők, a nevelőtestület és főként a közgyűlés előtt azt hangoztatta, hogy "kimagasló szakmai munkám elismerése végett kapok lehetőséget és megbízást a Kht. élére" azért, hogy az eddig már többszörösen bizonyított szakmai munkám elismerésével együtt nemzetközi szinten továbbfejleszthessem azt a színvonalas zenei műhelymunkát, melynek egyik állomása épp a Kórus-olimpiai I. Aranyérem és minősítés volt.

- Somogyi Béla kulturális alpolgármester szerint ön azért nem fogadta el a Kht. vezetéséről szóló kinevezést, mert kevesellte a megbízásért járó tiszteletdíjat.

- Akkor most hívjuk segítségül a józan észt. Én elfogadtam a kinevezést, fogalmam sincs, miért terjesztette az ellenkezőjét hivatalos helyeken. Miért ne fogadtam volna el? Ő azt állítja, hogy "keveselltem a tiszteletdíjat", ami vicces egy matematika szakos tanártól - ha tud még számolni. Tehát: megkaptam volna a tanári fizetésemet, ezen felül pedig a Kht. vezetéséért járó tiszteletdíjamat, ez utóbbinak az összege már önmagában is megegyezett volna a korábbi, iskolaigazgatói fizetésemmel. Ha valaki nem sokszor bukott meg alsó tagozatban matematikából, és képes összeadni két darab hatjegyű számot, az első olvasatra is felmérheti, jól jártam volna-e, avagy sem, lett volna-e okom elégedetlenkedni, avagy sem. Somogyi Béla feltételezése tehát több mint nevetséges. Arról nem is szólva, hogy a birtokomban van annak a levélnek a másolata, amit a kinevezésem kapcsán Kósa Lajos polgármesternek írtam. Ebben megköszönöm, hogy eddigi munkámat és eredményeimet ilyen rendkívüli és egyedülálló módon elismeri, továbbá biztosítom róla, hogy további tevékenységem során mindent megteszek azért, hogy képességem és tehetségem legjavát nyújtva Debrecen érdekeit képviseljem. Ezt nehéz lenne úgy értelmezni, mint a kinevezés visszautasítását. Elismervény szól róla, hogy a levelemet átvették.

- Úgy tudom, mások is írtak levelet Kósa Lajos polgármesternek az ügyben.

- Valóban. 2007. januárjában neves művészek ragadtak tollat, és többek között ezt írták Kósa Lajosnak: "A Bányai Júlia Általános Iskola kórusának jövője késztet bennünket arra, hogy levelünkkel Önhöz forduljunk. 2006 novemberében, a Kodály Zoltán Magyar Nemzetközi Kórusversenyen az iskola Tóth Ágnes által vezetett, eddig minden alkalommal nagy sikerrel szereplő és díjat nyerő kórusa nem jelent meg. A távolmaradás okát nem értettük, s megpróbáltunk utánajárni. A következőket tudtuk meg: Tóth Ágnes rövid ideig az Ön megbízása alapján az intézmény vezetője volt. Vezetői megbízását visszavonták - ennek indokoltságát nem firtatjuk. Ami azonban számunkra teljességgel érthetetlen: a régi funkcióját Tóth Ágnes az iskola új vezetésétől nem kaphatta vissza. Az, hogy valaki intézményvezetőnek (általunk ellenőrizhetetlen okok miatt) nem válik be, véleményünk szerint nem jelentheti azt, hogy korábbi, rendkívül sikeres munkáját nem folytathatja. Az általa vezetett kórus - erről sok hangversenyen meggyőződhettünk - az ország egyik legjobb iskolai kórusa volt. Teljesítménye csak Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy nyíregyházi kórusaiéhoz hasonlítható. Túl azon, hogy minden esztendőben több hazai és külföldi díjat nyertek el, fontos szerepet játszottak a kortárs magyar zene propagálásában. (.) Debrecent eddig a kóruskultúra egyik kiemelkedő központjának tarthattuk, nem kis, sőt igen nagy részben a 'Bányai' miatt. Hogy a háttérben mi folyik, azt nem látjuk át, de joggal merül fel a gyanú, hogy egy kiváló kórusvezetőnek kicsinyes személyes bosszúk miatt kell feladnia eddigi tevékenységét." Nos, ezt a levelet Kossuth-díjas, Erkel-díjas, Liszt-díjas zeneszerzők, karnagyok, egyetemi docensek, a zenekultúra kiváló képviselői látták el aláírásukkal, s kifejezték reményüket Kósa Lajos felé, miszerint bíznak a polgármester úr igazságérzetében, kultúra iránti elkötelezettségében, abban, hogy a Kodály-évben efféle mesterkedéseknek útját állja, és lehetővé teszi, hogy a kórusom továbbra is dicsőséget szerezzen a magyar kórusművészetnek és iskolai énekoktatásnak, és nem utolsósorban Debrecen városának. Azt viszont "elfelejtették" kihirdetni, hogy nekem arról van írásbeli értesítésem, hogy nem engedélyezi az új iskola igazgatója, hogy részt vegyek a Bányai gyermekkarával azon az országos kórusversenyen, melyre a meghívást, lehetőséget, az előző évben elért országos első díjjal nyertem el, komoly szakmai munkámmal. Kit érintett az Debrecenben rosszul, hogy újra megnyerjük a versenyt?

- Ön is úgy érzi, hogy mindenféle kicsinyes bosszúk állnak a háttérben?

- Igen, az irigység, meg nyilván valaki(k) anyagi érdekei. Csak egy példát mondok. Személyes, névre szóló meghívást kaptam Eisenachba, Bach szülőhelyére, a zeneszerző születésének 800 éves jubileumán rendezett ünnepségsorozatra és kórusversenyre. Aki egy kicsit is otthon van a kultúra világában, az pontosan tudja, mekkora megtiszteltetést jelent ez. Nos, a meghívót a polgármesteri hivatalba, Kósa Lajoshoz címezték. Ám ha nem kapom meg én is, a mai napig nem is tudnék a meghívás tényéről, merthogy nekem senki sem szólt róla. Ebből talán kikövetkeztethető, hogy nem tudtam eleget tenni a meghívásnak, de ami még szomorúbb, tudomásom szerint Debrecent nem is képviselte senki a rendezvényen, s a polgármester egy ilyen egyedülálló meghívásra nem is válaszolt. Pedig a meghívó minden költséget állt volna, Debrecennek egy fillérjébe sem került volna a részvétel.

- Próbált személyesen Kósa Lajossal is beszélni mindazon problémáiról, amiket az előbbiekben ismertetett?

- Természetesen. Négy évig nem kaptam időpontot személyes megbeszélésre. Csak 2010. ápr. 22-én, a választások után. Miért? Legutóbb azt a választ kaptam tőle, hogy a leveleimben feltett kérdésekkel kapcsolatban nem áll módjában velem személyesen értekezni, s mindennemű kommunikáció csakis a munkaügyi bírósági eljárásban lehetséges.

- Milyen kérdésekre szeretne választ kapni Kósa Lajostól és az alpolgármesterektől, akik ebben az időben, s azóta hivatalban voltak?

- Mivel érdemeltem ki - vagy érdemli ki bárki - azt, hogy ha indokolatlanul visszavonják idő előtt a megbízását, s korrekt partnerként azt tudomásul veszi, hogy a politikai hatalom a feje fölött megkérdezés nélkül dönt, utána meghurcoltatás jár? Nem átlátszó az, hogy amióta nem én vezetem a Bányai iskolát, négy év alatt négy igazgatót kellett megbízni ennek a tantestületnek az élére - holott egy-egy megbízás öt évre szól? Arról nem cikkezett senki, hogy azóta több, mint 200 fővel csökkent az iskola létszáma? S annak mi az oka? A színvonal emelkedése? Nem tűnt fel Somogyi Bélának, a kulturális bizottság elnökének, s most alpolgármesternek, hogy az általa javasolt Kht. nem jött létre, ahova az ő gyermekei jártak énekelni a kórusba? Mi a válasza arra Kósa Lajos polgármesternek, hogy ha a közgyűlés visszavonja a vezetői megbízását valakinek - amely más intézmények élén is megtörtént - abból nem következik az, hogy az illetőt meg lehet alázni, s végül a városból is el kell mennie, miért? Milyen bűnt követtem el, hogy nem dolgozhatok szülővárosomban egyáltalán, holott húsz évig nekem soha senkivel nem volt problémám, konfliktusom, munkámra Debrecenben hét intézmény is igényt tartott, s azon túl a fővárosba rendszeresen felkéréseket kaptam a legnevesebb művészektől, külföldön pedig pl. a Texas-i Egyetemre hívtak meg többször? Miféle eljárás az a város vezetői részéről, hogy mivel nem tudnánk válaszolni a kérdéseidre, ezért nem kapsz időpontot? Felelős vezető nincs egy sem? Rájuk nem vonatkozik semmilyen törvény, hogy ha kapnak egy hivatalos levelet, arra határidőn belül válaszolniuk sem kell? Hogy képzeli ezt bárki? Ilyen joga senkinek nincs! Sem a mostani, sem a leendő alkotmányban.

Én Kósa Lajos polgármestert látásból ismerem, mint bárki más állampolgár. Húsz éven át helytálltam Debrecenben, s évi 30-50 fellépésünk volt három énekkarommal, tiszteletdíj nélkül. Vajon mit kellett volna tennem, s kivel - egyedülálló nőként -, hogy mindez ne így történjen?

Megtisztelő lenne, ha Kósa Lajos polgármester úr tudna válaszolni arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy 12 éves polgármestersége alatt egyszer sem volt ideje egy hangversenyre eljönni az általa vezetett város nemzetközi hírnevet szerző gyermekkórusát meghallgatni - számos meghívás ellenére sem? Persze, csak két Loki-meccs között...(szebbjovo.hu)

JOBBIK GONDOLAT