2009. december 1. Közélet

Tegnap négy évet visszazökkent az idő. Ugyanazt a költségvetési retrodramaturgiát láthattuk a parlamentben, mint 2006-ban: a büdzsé stabilitást hoz, felelősségteljes, növeli a versenyképességet, megalapozza a gyarapodást, védelmet nyújt az egész országnak, pénzügyi szempontból éllovassá tesz, Közép-Európa vezető gazdasága leszünk, és „jó szívvel” elfogadható. A szereplők stáblistája is alig változott, mint ahogy a fő üzenetek sem.

Négy éve is azt ígérték: nem lesz választási költségvetés, és a számok rendben vannak. Akkor a számvevőszék finoman úgy fogalmazott, hogy a büdzsé számai „nem feleltek meg a valódiság követelményeinek”, mert nem lehet csak úgy 600 milliárd forintot tévedni.

Lehetett.

Akkor is tudták, hogy nincsenek rendben a számok, nem is közölték időben a negyedéves egyenleget, mert „megzavarták volna a választások nyugalmát”. Csak az urnák lezárása után derült ki, hogy négy hónap alatt 900 milliárd forinttal költöttek többet a tervezettnél, és a választói akaratot befolyásolandó az egész éves deficit közel kétharmadát „teljesítették”. (Az elképesztő dorbézolást mutatja, hogy most egész évre annyi a túlköltekezés engedett mértéke, mint az akkori választási tivornya.)

A kommunikációs körítés is hasonló elemekből építkezik: a Kóka-féle sikerhirdetések és karácsonyi jókívánságok idén tájékoztató füzetecskék és külföldi szaklapoknak adott interjúk formájában ígérnek szebb jövőt. A kormányfő a Newsweek hasábjairól üzente: miénk a legjobb válságkezelő program, megerősödve kerülünk ki a mostani hullámvölgyből. Minket irigyel egész Európa a fegyelmezett és takarékos költségvetésünk miatt, véli Oszkó, akit az uniós pénzügyminiszterek rangsorában csak az utolsó helyre soroltak hitelességi szempontból, de a lakájmédia ezt úgy értékelte, hogy „felkerült a ranglistára”. (Közben röhögnek rajtunk külföldön, hiszen a korrupciósindex szerint Kubának, Jordániának csak kicsivel rosszabb az eredménye.)

A nagyképűség is kókai magasságokba jutott: a nemzetközi hírű professzorok, akadémikusok és kutatók nyílt levelére, amelyben a költségvetés kockázataira figyelmeztettek, a 36 éves pénzügyér csak legyintett, mondván, nem sok értelmes mondat van benne. Egy évvel ezelőtt vajon megengedhette volna magának ezt a hangot? Kioktathatta volna az ellenzéket, hogy „egy köszönömöt rebeghetnek” neki, amiért csak 15 milliárd eurót költöttek el a gigahitelből, amelyet majd a következő kormánynak kell törlesztenie?

Ismét süket fülekre talált az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, és megannyi nemzetközi szervezet intelme is. Mind ugyanazt kifogásolták: nem valós számításokon alapul a tegnap elfogadott költségvetés, kevesebb lesz a bevétel, több a kiadás és az adósságteher. Olyan tételek maradtak ki a számsorból, amelyek önmagukban egyenként is fejre állíthatják a büdzsét. Százmilliárdos nagyságrendű a veszteség a jegybanknál és a közlekedési vállalatoknál, hiányos az egészségügyi és gyógyászati segédeszköz-kassza, kiürül a Munkaerőpiaci Alap, és lehívják az állami kezességvállalások egy részét. Biztosra vették annak a vagyonadó bevételeit is, amelynek jogszerűségéről csak később dönt az Alkotmánybíróság.

Bajnai, Oszkó és Mesterházy tegnap arra a jéghegyre koccintott, amelynek még csak a tetejét látjuk, de már nagyon közel van, és az irányt is tartjuk.

Ezt szavazta meg tegnap az az MSZP, amely olyan nagy bajban van, hogy már csak kormányfőjelöltje szakállvesztésétől remélhet új szavazatokat.

Hogy is mondta Silvio Berlusconi a 2006-os olasz választások előtti utolsó tévévitájában a kétségtelenül jó svádájú Francesco Rutelli ellenzéki vezetőnek? „Szép vagy, de még sokat kell tanulnod!”

A demokráciánk újabb baloldali pofont kapott a balliberális maffiától. Köszönjük. Megérdemeltük, hiszen a MSZP-SZDSZ-MDF-re szavaztunk.
(mno.hu alapján szerk.)