2010. május 25. Közélet

A 6. §-ban a holokauszttagadás büntethetősége mellé belépne most a kommunista rendszer bűnei nyilvános tagadásának a büntetése.
Le kell szögeznünk, a magunk részéről azon az állásponton vagyunk, hogy ha történeti mélységekben össze kell mérni a népirtások szintjeit, eleve kicsit abszurd belemenni abba, hogy most akkor hol folyt több vér, és melyik vér a fájdalmasabb; azt gondolom, ebbe nem helyes belemenni.

De ha mégis a számoknál vagyunk, nyilván le kell szögezni: a kommunista rendszer nevéhez fűződik 110 millió halálos áldozat, ezzel szemben a nemzetiszocialista rendszer kevesebb áldozatot produkált. Az sem volt jó dolog, kétségkívül nem volt jó dolog, de az egyenlő mércével mérés elvét ha elővesszük, mégiscsak a történelmi tényekhez legyünk hűek. S ebben viszont nekünk nagyon markáns álláspontunk van, ami eltér mindkét párt, tehát a Fidesz és az MSZP álláspontjától: mi a véleménynyilvánítási szabadság védelmének a talaján állunk, és ennek jegyében írtuk le a programunkban és ragaszkodunk ahhoz, hogy a véleménynyilvánítási szabadság mindennemű olyan korlátozását ellenezzük, amely adott esetben a történelmi tényekről, múltról való gondolkodást, vitatkozást korlátozza, hiszen ez tulajdonképpen nem más, mint a gyűlöletbeszéd elleni fellépésnek álcázott kísérlet arra, hogy a múlt értékelését, a jelen problémáinak tárgyalását és a jövőre szóló társadalmi vagy csoporttervek szövögetését korlátozza.

Mondok egy konkrét példát; lehet, hogy ebből egy feljelentés fog születni. Éppen tegnap röppent be az e-mailes postaládámba egy anyag, auschwitzi statisztika néven – nem tudom, honnét jött –, hivatalos statisztikákat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen jogcímen hány ember tartózkodott az auschwitzi haláltáborokban, és itt megdöbbentő számokat látok. Most nem akarom ezt hosszan ismertetni, de teljesen más számokat olvasok itt, mint amik eddig az úgymond hivatalos történelemtudomány kereteiben megjelentek. Van alternatív történelemtudomány erről is, csak őket sok országban üldözik. De azt gondolom, nem helyes irány üldözni azokat, akik a történelem egyes tényezőivel, konkrétan, mondjuk, a holokauszttal kapcsolatban olyan véleményt fogalmaznak meg… Most legyünk büntetőjogászok, nézzük meg: cselekmények tényét tagadja, ez egy viszonylag még egzaktabb kategória. De az, hogy kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel – azért bíró legyen a talpán az, aki ezt tisztességgel, becsülettel meg fogja tudni ítélni, hogy én most azzal, hogy itt behivatkoztam az auschwitzi statisztika című művet vagy írást, ezzel én most tulajdonképpen akkor jelentéktelen színben tüntettem fel? Vagy azzal már jelentéktelen színben tüntetem fel a holokauszt kétségkívül létező számú – csak nem tudjuk, mennyi a reális szám – áldozatainak a fájdalmát vagy ezt a rettenetet, azzal én jelentéktelenítem, ha arról beszélek, hogy valójában a bolsevizmus sokkal több áldozatot követelt? Azt gondolom, ez egy abszolút rossz út.

Értem a logikáját a Fidesznek abban, hogy úgymond egyenlítsük ki a dolgot, tehát valóban, az mindenképpen tarthatatlan helyzet volt, hogy a Gyurcsány–Bajnai önkényuralmi időszak utolsó ülésnapján ez volt a legfontosabb, hogy ezt fogadja el a Magyar Országgyűlés, hogy csak a holokauszt tagadása a tiltott. De azt gondolom, ez nagyon-nagyon téves út, és igenis, én nagyon meglepődtem, amikor Sólyom László ezt aláírta, és nem vitte előzetes normakontrollra, hiszen a korábbi saját normakontrolljai mind sikerre vezettek az ilyen típusú, véleménynyilvánítási szabadságot korlátozó törvényekkel szemben. Éppen ezért határozott álláspontom, hogy egyébként nem is alkotmányos az a Btk.-tényállás. Ehhez még hozzá lehetne tenni, mondjuk, az örmény népirtás, az ukrán népirtás, a holodomor tagadását. Hozzáteszem egyébként, csak halkan kérdezem meg – itt éppen Murányi Levente képviselőtársammal beszéltük –: és a hungarocídium? Tehát a magyarság ellenében elkövetett népirtás vajon miért nem szerepel a védendő jogtárgyak között, vagy mint elkövetési lehetőség miért nem merül föl? Hiszen azért ne dugjuk a fejünket a homokba, igenis a magyarsággal szemben egyfajta népirtási folyamat zajlik, különböző intenzitással, és nem találjuk itt mint elkerülendő vagy tilalmazott cselekményt. Ez tehát szerintem egy abszolút zsákutca.

Nagyon bízom benne egyébként, nem tudom még, mit fog mondani a Lehet Más a Politika képviselője – nincs itt Schiffer András, de ha ő itt lenne, biztos vagyok benne, hogy valószínűleg csatlakozna az álláspontomhoz, hiszen jogvédőként vele együtt nagyon sok esetben kellett a szabadságjogokat megvédeni. És mi nagyon érzékenyek vagyunk erre, sokkal érzékenyebbek vagyunk, mint önök, akik tapasztalt jogalkotóként sok ideje már jogot alkotnak, de mi igenis, testközelben észleljük azt, hogy mennyire vissza lehet élni egy olyan jogszabállyal, amely egy nagyon széles önkényes jogalkalmazásra nyit lehetőséget, és ez bizony eszköze lehet annak, hogy a demokratikus közélet… Az Alkotmánybíróság számos határozata rögzíti, hogy a demokratikus közélet feltétele a félelemmentes, megalkuvásmentes véleménynyilvánítás lehetőségének fennállása. És ezt támadja alapjaiban egy ilyen tényállás. Ezt hatályon kívül kell helyezni.
(Kuruc.info alapján szerk.)