2011. július 1. Közélet
Dr. Zétényi Zsolt (Fotók: Hering J.)A háborús bűncselekmény
elkövetésével vádolt dr. Képíró Sándor egykori csendőrszázados perének
tárgyalása június 30-án dr. Zétényi Zsolt védőbeszédével folytatódott. A
97 esztendős, a jelek szerint izraeli megrendelésre meghurcolt dr.
Képíró a csütörtöki tárgyalási napon igen kimerültnek látszott. A
vádlott ügyvédje a vád nem törvényes mivoltára és megalapozatlanságára
hivatkozva indítványozta dr. Képíró fölmentését és a vád elejtését.
Dr.
Zétényi Zsolt a perbeszéd elején emlékeztetett rá, hogy jogászként
évtizedek óta foglalkozik háborús bűncselekményekkel és azoknak
büntetőjogi történetével, ezért sem neki, sem a magyar társadalomnak ez
ügyben nincs szüksége fölvilágosításra és eligazításra. „Ez a tárgyalás
és a per csupán egy meggyötört emberről szól, az ő sorsáról döntenek a
bírák”, mondta dr. Zétényi, majd hangsúlyozta, hogy a bizonyítást az
alkotmányosság és a törvényesség elvei alapján kell megejteni. Igen
régen történt esemény képezi a per tárgyát, s annak megítéléséhez jól
kell ismerni az akkori közfölfogást, kultúrát és általános szemléletet.
Más, korábbi hatóságok bizonyítására is támaszkodunk, ami még inkább
bonyolítja a mostani eljárást.
A
védő kiemelte, hogy a vádlottat 1944-ben teljes mértékben rehabilitálta
az akkori igazságszolgáltatás, s ezzel együtt a tiszti becsületét is
helyreállították. A semmisségi panasz nyomán hozott 1944-es felmentő
ítéletet mindenképpen alaposnak és komolynak kell tekintenünk, s ezt
ékesen bizonyítja, hogy dr. Képírót visszahelyezték a tiszti állományba.
Az eredeti jogállás helyreállítása, a korábbi becsületbeli állapotba
való visszahelyezés tehát megtörtént, mondta dr. Zétényi, majd föltette a
kérdést: a két jogi helyzet (az 1944-es és az 1948-as népbírósági – H.
J.) megítélése közül vajon melyiket választja majd a tisztelt bíróság?
Dr. Képíró Sándor egész magatartását megvizsgálták az 1944-es ítélet
meghozatalakor, s az Újvidéken történt események taglalásakor a per
folyamán nem jutottak el a vádlott személyéhez – jelentette ki a védő.
Egykori
papírok torz tükrén, egy korábban eljárt hatóság ténykedésén keresztül
próbáljuk megítélni az egykori eseményeket – mondta dr. Zétényi, majd
ismét figyelmeztetett rá, személy szerint a vádat képviselő ügyészt,
hogy a bizonyítékoknak hitelt érdemlőnek és törvényesnek kell lenniük. A
bizonyításkor minden más lehetőséget ki kell zárni, s a bizonyítást a
jogi bizonyosság keretein belül kell tartani. „Vádbeszédében az ügyész
úr egy víziót vázolt fel, amely az ő erkölcsi felfogását tükrözi” –
hangsúlyozta az ügyvéd. Dr. Képíró Sándornak annak idején
csendőrtisztként nem volt lehetősége arra, hogy megtagadja az Újvidékre
vezénylés parancsát. A vádnak inkább azt kellene bebizonyítania, hogy mi
volt az a pont, amikor a vádlott azt mondta a beosztottainak, hogy
szabadon lehet rabolni és gyilkolni. Ilyen bizonyíték azonban nincs, s
ezért sem megalapozott ez a vád – mondta dr. Zétényi.
A
vádban hangoztatott etnikai jellegű utalásokra vonatkozóan a védő
magánvéleményként hangsúlyozta, hogy a visszacsatolt területek magyar
anyanyelvű zsidóinak ilyen-olyan zaklatása hibás volt, ám az újvidéki
razzia az egyes állításokkal ellentétben alapvetően nem volt
zsidóellenes. Az akciók elsősorban a nem magyar zsidók és a szerbek
ellen irányultak, aminek az oka az, hogy inkább közülük kerültek ki a
partizánok – mondta dr. Zétényi, majd hangsúlyozta, hogy az újvidéki
razzia harmadik napján egyes bűnözők fölismerték a helyzet adta
lehetőséget, s katona mivoltukkal visszaélve raboltak és gyilkoltak.
A
vád képviselője által bizonyítékként fölvonultatott iratokat dr.
Zétényi a másodkézből szerzett bizonyítékok tipikus esetének nevezte. (A
Katona Politikai Osztály és a Szegedi Népbíróság 1948-as
dokumentumairól van szó – H. J.). A hivatkozott Nagy János egykori
katonának 1948-ban a Katona Politikai Osztályon és a Szegedi
Népbíróságon tett vallomásairól és beismeréseiről készült iratokat mint
hiteltelen, törvénytelen eszközt és bizonyítékot egyszerűen ki kellene
rekeszteni a bizonyítékok közül, jelentette ki az ügyvéd, majd a
kommunista rémuralom legsötétebb esztendeiben működő egykori
hatóságoknak politikai célok érdekében kifejtett tevékenységét
„bűnüldöző-bűnözésnek” nevezte. Súlyos törvénytelenségek történtek
akkoriban, s ezért az egész korszak vizsgálati és bírósági anyagait nagy
bizalmatlansággal kell kezelni. A Katona Politikai osztály
tulajdonképpen az ÁVH édestestvére volt – hangsúlyozta az ügyvéd.
Nagy
János – akinek 1948-as vallomására is támaszkodik a vád – bizonyítottan
megölt egy pópát a Délvidéken, s ezért a nem törvényesen működő
erőszakszervezet fizikai és lelki kényszer alkalmazásával egyéb, így a
dr. Képíró Sándor elleni vallomásokra is rá tudta venni. Nagy János maga
jelentette ki, hogy erőszakot alkalmaztak vele szemben az ügyészségi
kihallgatás előtt, súlyos lelki és fizikai fenyegetettségnek volt
kitéve, halálbüntetés kiszabásával fenyegették, ezért vallott Képíró
Sándorra. Tanulságos, hogy 1960-ban, amikor a hatósági módszerek némileg
visszafogottabbak voltak, Nagy János már meg sem említi dr. Képírót.
Dr. Képíró SándorVédőbeszédének összefoglalójában dr. Zétényi
hangsúlyozta, hogy a vád szerint dr. Képíró Sándor egykori csendőrtiszt
továbbította a törvénytelenségek elkövetésére vonatkozó parancsot a
beosztottainak, ám mindez bizonyítási alátámasztás nélkül maradt. A
vádban szereplő cselekedetek elkövetésére a történelmi tények
ismeretében a csendőröket nem lehetett utasítani. Az ügyész kötelessége a
vád bizonyítása, s ezt pedig nem lehet elérni az egykori népbíróság
előtt erőszakkal kicsikart vallomásokkal, hangsúlyozta dr. Zétényi, majd
hivatkozott a rossz emlékű Major Ákos vérbíróra (Major Tamás kommunista
színész testvére – H. J.), aki visszaemlékezéseiben maga is beismeri,
hogy milyen körülmények között születtek a vallomások.
A
védőügyvéd végül indítványozta a dr. Képíró Sándor elleni eljárás
megszüntetését, többek között azért is, mert a vádiratban szereplő
cselekményeket egy korábbi hatóság már jogerősen elbírálta, s ezen kívül
maga a vád nem törvényes. Dr. Zétényi Zsolt indítványozta a vádlott
fölmentését, mert a neki tulajdonított bűncselekmény elkövetése nem
állapítható meg. „Indítványozom a vádlott felmentését, mert a vádlott
emberek kínzásában és kivégzésében semmilyen módon nem vett részt”,
zárta a védőbeszédét dr. Zétényi Zsolt, akinek végmondata után – a
tanácsvezető bíró rosszallását kiváltva – a tárgyalóteremben jelen levő
magyarok hosszasan tapsoltak.
A
dr. Képíró Sándor elleni perben ítélethozatalra előreláthatólag a 2011.
július 18-án 11 órakor kezdődő kétnapos tárgyalás végén kerül sor a
Fővárosi Bíróság Fő utcai épületében.
Szabad Hírek
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát