2011. augusztus 6. Közélet

Az igazság kimondása nem antiszemitizmus.

63 évvel ezelőtt, 1948. augusztus 5-én született Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának a vezetője. A nácifővadász nemcsak arról híres, hogy még közel hetven évvel a második világháború után is lankadatlanul kutatja a vélt vagy valós náci háborús bűnösöket. Hírnevét azzal is öregbítette, hogy hírhedt „életművét” zsidó fajelméletre alapozta. Erről eleddig kevés szó esett a hazai médiában, ezért illő, hogy a születésnap alkalmából - elrettentő példaként - a nácifővadász rasszista alapvetését az olvasók elé tárjuk.

Tavaly decemberben „holocaust”-szimpózium helyszíne volt Újvidék. A rendezvény fő szervezője a Képíró Sándor rágalmazásáról elhíresült Ana Frenkel volt, aki amellett kardoskodott, hogy legyen kötelező tananyag a „holokauszt”. A szimpóziumon a pravoszláv és a katolikus egyház is képviseltette magát, s természetesen előadást tartott a jeruzsálemi nácifővadász, Efraim Zuroff, aki a Magyar Szó című újvidéki lapnak adott nyilatkozatában az általa képviselt zsidó fajelmélet alaptézisét is kifejtette.
Mielőtt a zuroffi fajelméletet közelebbről megvizsgálnánk, nézzük meg, mit nyilatkozott a Képíró-ügy kapcsán tavaly december derekán a nácifővadász. Köztudott, hogy a volt csendőr százados rágalmazásért beperelte Zuroffot, akit ez a nem várt fejlemény igencsak meglepett. A Magyar Szónak a következőket mondta a rágalom zsidó nagymestere:

„Semmilyen jogi alapja nincs annak, hogy Képíró Sándor bírósági eljárást kezdeményezett ellenem, mert én azzal, hogy háborús bűnösnek neveztem őt, nem gázoltam bele a becsületébe. Tulajdonképpen nem tettem mást, mint hogy nyilvánosságra hoztam az igazságot. Higgyék el, nekem nagy gyakorlatom van a háborús bűncselekmények felgöngyölítésében. Az érintettek első reakciója szinte minden esetben az volt, hogy azt állították, nem róluk van szó, amikor viszont bebizonyosodott az ellenkezője, akkor a következő lépésükként váltig hangoztatták: nem követték el a szóban forgó tettet. Ebben az esetben Képíró beismerte, hogy amikor a razzia történt, ő Újvidéken tartózkodott. Ezután számomra érthetetlen, hogy a továbbiakban miféle dilemma merülhet fel. Meggyőződésem, hogy ha Magyarországon van igazi igazságszolgáltatás, akkor az ellenem kezdeményezett eljárást megszüntetik, Képíró Sándort elítélik, s élete végéig börtönben fog ülni. Mint minden náci bűnösnek, neki is felelnie kell tetteiért.”

Tudjuk, Képíró nem Zuroff nyomására „ismerte be”, hogy az 1942-es razzia napjaiban Újvidéken tartózkodott. A történetet a volt csendőr százados már régen megírta, újvidéki jelenlétét soha nem tagadta, ezt a tényt azonban elhallgatja a megélhetési nácivadász, akinek az „érvelése” ráadásul nagyon beteg. Képíró Újvidéken tartózkodott a razzia idején, tehát érthetetlen, hogy miféle dilemma merülhet fel bűnösségével kapcsolatban – mondja Zuroff. A „megélhetési etnobiznisz” közismert művelőjében fel sem merül, hogy kollektív bűn – nem létezik. Mert ha elfogadjuk a nácifővadász „érvelését”, akkor ő is felelős a palesztinok ellen elkövetett folyamatos népirtásért, hiszen a cionista államban tengetve napjait nem akadályozta meg például a Gázai övezetben nem oly rég elkövetett cionista háborús bűntetteket.

Zuroff persze nem háborús bűnös, csupán romlott erkölcsű (vagy inkább: erkölcstelen) ember, akinek a háborús bűncselekmények „felgöngyölítésében” természetesen nincsen nagy gyakorlata. Az 1944-ben lezajlott délvidéki magyarirtás „felgöngyölítését” például nem érzi szükségesnek, mert szerinte a kommunisták nem követtek el népirtást. Zuroff szerint csak náci háborús bűnök léteznek. Őt csak a zsidó áldozatok érdeklik. Ez is a rasszizmus egyik fajtája: a zuroffi „megélhetési etnobiznisz”-nek ugyanis az az alapja, hogy a zsidó áldozat értékesebb. Ezért a zsidó áldozat profitképes.

Zuroff fent idézett szavai 2010. december 14-én jelentek meg a Magyar Szó honlapján, másnap pedig rövid interjút olvashattunk ugyanezen a honlapon a nácifővadásszal. Már az interjú címe is beszédes: „A kommunizmust nem lehet összemosni a nácizmussal!” Mielőtt Zuroff válaszait ismertetnénk, az érthetőség kedvéért röviden ki kell térnünk az ún. „Prágai Nyilatkozat”-ra.

2008. június 3-án az „Európai lelkiismeret és kommunizmus” című prágai konferencia résztvevői felhívással fordultak Európa valamennyi népéhez, az európai politikai intézményekhez annak érdekében, hogy az általuk elfogadott Nyilatkozatban rögzített gondolatok a gyakorlati lépések, politikai döntések révén beépüljenek a köztudatba. A „Prágai Nyilatkozat” szerint Európa csak akkor lesz egységes, ha „képes lesz egységesíteni történelmét, elismerni, hogy a kommunizmus és a nácizmus közös örökség, és hajlandó őszinte és alapos vitát folytatni a múlt század valamennyi totalitárius bűntettéről”. A szövegben azt olvassuk, hogy „a kommunista rendszerek által szerte a kontinensen elkövetett emberiség elleni bűntetteknek ugyanolyan mértékben tudatosulniuk kell minden európai elmében, mint a náci rezsim bűntetteinek”, hiszen mindkét totalitárius rendszert a terror jellemezte, „ideológiájuk elidegeníthetetlen részeként teljes nemzeteket és embercsoportokat deportáltak és irtottak ki”. A Nyilatkozat javasolta, hogy nyilvánítsák „a Molotov-Ribbentrop-paktumként ismert Hitler-Sztálin-paktum aláírásának napját a náci és a kommunista totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává”, s hozzák létre az Európai Emlékezés és Lelkiismeret Intézetét, amely az áldozatok összeurópai emlékhelye lenne.

Ezután nézzük meg, mit nyilatkozott az újvidéki magyar lapnak tavaly december derekán Efraim Zuroff. Természetesen a „Prágai Nyilatkozat”-ot bírálta:

„A prágai nyilatkozatot 2008-ban írták alá Prágában, az aláírói pedig a kelet-európai országok vezetői és kiemelkedő egyéniségei voltak. A nyilatkozatnak az volt a célja, hogy a kommunista bűnöket kiegyenlítsék a náci bűnökkel, augusztus 23-át pedig - a Molotov-Ribbentrop-paktumként ismert Hitler-Sztálin-paktum aláírásának napját - a náci és kommunista totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánítsák.”

S hogy miért ezt a napot választották? Zuroff erre is megadja a „pontos” választ.

„Nagyon egyszerű, ezzel a nappal azt szeretnék üzenni, hogy a Szovjetunió ugyanabban a mértékben bűnös a második világháború atrocitásaiért, mint a náci Németország. Ez teljesen nevetséges. Másodsorban úgy szeretnék átírni a történelemkönyveket, mintha a két ideológia is egy lenne, valamint szeretnének alapítani egy európai kutató intézetet, amely elvégezné a történelem átírását.”

Reméljük, az olvasó már látja a lassan kibontakozó zsidó fajelmélet körvonalait. A „Prágai Nyilatkozat” természetesen nem óhajtja átírni a történelmet, a javasolt európai intézet sem ezzel a céllal jött volna létre. A prágai aláírók mindössze azt óhajtották tudatosítani, hogy eljött az ideje a kommunista bűnökről való őszinte beszédnek. Nem árt emlékezetünkbe idézni Alain de Benoist kérdéseit: „Mivel magyarázható az önkéntes hallgatás és a bűnös vakság, amelyet a kommunista bűnök olyan hosszú időn át élveztek? Régóta ismert tényeket miért csak mostanában kezdenek (úgy-ahogy) elfogadni? Miért találunk az egyik oldalon ’emlékezet-túltengést’, a másikon pedig közömbösséget és feledékenységet?” (Alain de Benoist: Kommunizmus és nácizmus. Europa Authentica, 2000., 71. o.)

Az „emlékezet-túltengés” jeruzsálemi művelője elismeri ugyan, hogy a kommunista rezsimek idején is voltak áldozatok, szerinte azonban a nácizmus és kommunizmus „összemosása nevetséges”. De miért gondolja, hogy a „Prágai Nyilatkozat”-ban összemosásról van szó? – tette föl a kérdést az újvidéki lap újságírója. Olvassuk el figyelmesen a zuroffi választ:

„Majd mindjárt elmagyarázom, miért. Ha a két rezsim ugyanaz lenne, akkor ez azt is jelentené, hogy a kommunizmusban is történt népirtás. Ha a kommunizmusban népirtás történt, akkor a zsidók is követtek el népirtást, mert a kommunisták között is voltak zsidók. Ha zsidók is népirtást követtek el, akkor mondhatják azt is, hogy miért foglalkozunk ennyit a holokauszttal?”

A fenti gondolatfutamból Zuroff levonja a következtetést: „Ha mindenki népirtást követett el, senki sem hibás”. Ez a nácivadász logikája: szerinte azért nem engedhető meg, hogy a kommunizmust a nácizmussal együtt ítéljék el, mert akkor a nácizmus bűneit „banalizálnák”.

Elérkeztünk hát a zuroffi fajelmélet lényegéhez: mivel a kommunisták között zsidók is voltak, ezért a kommunista rezsimek esetében népirtásról nem beszélhetünk. Mert akkor elillan a zsidóság áldozati státusza. Zuroff ezt a beteg gondolatot nem csupán sugallja, hanem nyíltan ki is mondja. Másfél hónappal ezelőtt - június 17-én - a nácivadász Ausztráliában részt vett egy zsidó szervezet (AIJAC) összejövetelén, s rövid beszédében kitért a prágai nyilatkozatra is. Elmondta, hogy a nácizmus és a kommunizmus közös nevezőre hozása kísérlet arra, hogy az ún. „holocaust”-tól elrabolják a maga kivételes státuszát, megkérdőjelezzék egyedi jellegét. Zuroff szerint a náci háborús bűnösök bíróság elé állítása éppen azért fontos, mert ez is része a prágai nyilatkozat elleni küzdelemnek! A züllött nácivadászt tehát nem a történelmi tények, nem a valós bűnök érdeklik: erkölcstelen művét azért folytatja, hogy az általa hirdetett zsidó fajelméletet reggel, délben, este igazolja. Ez a fajelmélet nemcsak a történelmet hamisítja meg (tagadva a kommunista népirtás cáfolhatatlan tényét), hanem az áldozati státusz folyamatos hangoztatásával a zsidóság morális felsőbbrendűségét és az ebből fakadó bosszút is legalizálni igyekszik. A zuroffi fajelmélet korunk talán legveszedelmesebb ideológiai konstrukciója, a maga nemében felér egy háborús bűntettel.

A nácivadász döbbenetes szavait akkor értjük meg igazán, ha az említett beszéd egy másik részletét is felidézzük. Zuroff szerint a náci háborús bűnösök elítélése azzal a fontos üzenettel bír, hogy „ha bűnt követsz el a zsidó nép ellen, mindig lesznek olyan zsidók - akár 50 évvel később is -, akik látni fogják, hogy megfizetsz érte. És azt gondolom, ez olyan korban, mint az antiszemitizmus mai erősödése idején - nagyon fontos üzenet.” Egy zsidó ellen elkövetett bűnért évtizedekkel később is megfizetsz - mondja Zuroff. De mi a teendő, ha egy zsidó követ el bűncselekményt például a magyar nép ellen? Vajon mit válaszolna erre az egyszerű kérdésre a rasszista nácivadász?

Foglaljuk össze a fentieket. Zuroff szerint nem lehet a kommunizmust összevetni a nácizmussal, mert a kommunisták között zsidók is voltak, márpedig egy zsidó nem vádolható népirtással, hiszen ha zsidók is bűnösök népirtásban, akkor nincs joguk beszélni a „holocaust”-ról. Pontosabban annak egyediségéről. Éppen ezért csak az tekintendő háborús bűnösnek, akire rá lehet sütni a „náci” bélyeget. A zsidók viszont „gyárilag” nem lehetnek háborús bűnösök. Zsidó mivoltuk a bizonyíték, hogy népirtást soha nem követtek, követnek el. A zsidók ugyanis kivételesek. Fölötte állnak a többi népnek. S ráadásul mindig és mindenhol - áldozatok. Ilyen „eszmékre” bukkanunk, ha kibontjuk a zuroffi gondolatmenet minden részletét.
A nácivadász olvasatában tehát a kommunisták nem követtek el háborús bűntettet. A kommunisták nem követtek el soha népirtást. Katyn – nem háborús bűntett, nem népirtás. Tito banditái rengeteg magyart (és nemcsak magyart!) öltek meg 1944-ben - de ez sem háborús bűntett, ez sem népirtás. Hogy miért? Mert az áldozatok nem zsidók voltak. Az áldozatok közötti rangsorolással - az áldozatrasszizmussal - a nácivadász azt hirdeti, hogy a zsidó áldozat kivételes. A „holocaust” is azért egyedi és kivételes, mert a zsidók - kivételesek. A „holocaust” mint ideológia - maga a színtiszta rasszizmus. Zsidó kiadásban. Normális ember számára elfogadhatatlan.

A korábban már idézett Alain de Benoist írja: „/…/ az emlékezés mértéktelenné válik, amikor magához akarja csatolni a bíráskodást, amelynek nem az a célja, hogy csökkentse az áldozatok fájdalmát vagy kárpótoljon az általuk átélt szenvedésekért, hanem az, hogy megbüntesse a bűnösöket, igazodva bűneik objektív mértékéhez és figyelembe véve az elkövetés körülményeit. Az emlékezethez csatolt igazságszolgáltatás elkerülhetetlenül bosszúhoz vezet, noha épp a bosszú megszüntetésére hivatott.” (i.m. 7-8. o.) Ezek a szavak jól jellemzik Zuroff rasszista alapozású munkásságát. Ahogy a következő megállapítás is: „Ha a kommunizmus bűneire való emlékezés egyet jelent a náci bűnök banalizálásával, akkor a náci bűnökre való emlékezés szükségképpen banalizál minden más bűnt.” (i.m. 56. o.) Igen, Zuroff a kommunista bűnöket kisebbíti, miközben megállás nélkül harcol az ún. „holocaust” tagadói ellen.
A nácivadász zsidó fajelmélete azért ijesztő és botrányos, mert - mint fentebb utaltunk rá - a holtak, az áldozatok között tesz különbséget. Ennek a beteg elvnek természetesen politikai üzenete van: azt kell beleverni az emberek fejébe, hogy a zsidóság - az áldozat népe. Az áldozati státusz azt jelenti, hogy zsidó bűnről, zsidó bűnösökről soha nem lehet beszélni - vagy ha ez mégis megtörténik, akkor az csupán az „erősödő antiszemitizmus” csalhatatlan jele. Ismét Alain de Benoist szavait idézem: „Egyetlen nép, egyetlen emberi kategória sem birtokol természeténél fogva egy felsőbbrendű egzisztenciális vagy morális státuszt. Egyikük sem vonhatja le hiedelmeiből, eredetéből, kollektív hozzájárulásából vagy történelméből azt az igényt, hogy ontológiailag jobbnak vagy pótolhatatlanabbnak tartsa magát a többieknél.” Ez minden népre érvényes. A zsidóság sem kivétel. A zsidóság vélt vagy valós szenvedéséről sem lehet azt állítani, hogy egyedi, kivételes, s ezért valami morális felsőbbrendűséggel ruházza fel a zsidó népet. Pláne nem akkor, amikor az üldözött zsidóság a háború után szerepet cserélt, s háborús bűntetteket elkövetve Palesztina földjén maga is üldözővé, etnikai tisztogatás végrehajtójává vált – egészen napjainkig. Ezért is állíthatjuk nyugodt szívvel: Zuroffnak és hasonszőrű társainak nincs joguk ítélkezni mások fölött. Az erkölcsös tett az lenne, ha saját népük bűneinek a „felgöngyölítésében” jeleskednének. Mert bőven van mit „felgöngyölíteniük”.
Tzvetan Todorov A rossz emlékezete, a jó kísértése című - franciául 2000-ben, magyarul 2005-ben megjelent - könyvét az utóbbi időben sűrűn idézik. Nem véletlenül. Todorovban a kristálytiszta gondolkodás morális nagysággal ötvöződik - két olyan tulajdonság, amely Efraim Zuroffból hiányzik. A Zuroff által képviselt primitív zsidó fajelméletre (mint amorális termékre) az alábbi todorovi gondolattal érdemes válaszolni:

„Ha történelmi távlatban helyezzük el, a kommunizmus foglalja el a központi helyet, minthogy korábban kezdődött és később múlt ki, sokkal hosszabb ideig tartott, a Föld minden kontinensén elterjedt, nemcsak Európa közepén, és számszerűleg sokkal több áldozatot jelentett. A jelen szemszögéből nézve, elítélésének ma sokkal nagyobb az aktualitása, ugyanis a misztifikálás, amellyel operál, erősebb, csábítóbb, és a legsürgősebben le kell leplezni. Márpedig nyilvánvaló aránytalanság jellemzi a két rendszerről alkotott hivatalos megítélést. Néhány jelentéktelen dolgot félretéve a nácizmus megítélése egyhangúlag a megbélyegzés, ezzel szemben a kommunizmus bizonyos, igen széles körökben még ma is nagy hírnévnek örvend (például Franciaországban a ’trockista’ változata). Az antifasizmus kötelező, az antikommunizmus továbbra is gyanús. Manapság Franciaországban vagy Németországban ’a háborús bűnök tagadása’ a törvény szerint büntetendő, míg a kommunista bűnök tagadása, sőt az őket irányító ideológia dicsérete tökéletesen megengedett.”

Todorov és Zuroff – két külön világ. A kerttő között nincs átjárás. Ahhoz, hogy az egyiket elfogadjam, a másikat el kell vetnem. Aki az áldozatrasszizmust hirdető Zuroff elfogadhatatlan nézeteit választja, maga is rasszista. Nincs mentség.

Tudjuk, a zsidó rasszista Efraim Zuroff az első igazán nagy pofont Budapesten kapta, hiszen az általa gyalázatos módon meghurcolt dr. Képíró Sándort fölmentette a bíróság. A második nagy pofont akkor kapná, ha az illetékes szervek a több évtizedes mulasztás (sőt: bűnpártolás) után végre nyomozni kezdenének az 1944-es délvidéki magyarirtás ügyében. Mert az is háborús bűntett volt. Kommunisták által elkövetett népirtás, soha el nem évülő bűncselekmény. Rajtunk múlik, hogy ezt a második, hatalmas pofont mikor mérjük a minden erkölcsi megfontolást nélkülöző zuroffi szörnyre. Mert a magyarság ellen elkövetett súlyos bűntetteket is fel kell tárni, ki kell vizsgálni. Ennek elmulasztása ugyanis a jövőnket veszélyezteti, s a zuroffok rasszista „holocaust”-ideológiáját erősíti. Ezt pedig nem engedhetjük meg.   (Hunhir.info)

Szabad Hírek