2011. február 15. Közélet

A Polgári Hírszemlében megjelent írások talán érthetőbbé válnak, ha beszámolok személyes élményeimről Bartus elvtárssal, a magyar sajtószabadság nagy bajnokával kapcsolatban. Korábban csak a hírekből ismertem: leleplezte és elhagyta a Hit Gyülekezetét, amelynek oszlopos tagja volt.

No, ettől akár tisztességes ember is lehetne, gondoltam én. Ám azután találkoztam nevével 2006-ban. Ekkor megvásárolta a patinás New York-i Amerikai Magyar Népszava c. szociáldemokrata hagyományú, máról holnapra tengődő magyar nyelvű napilapot és annak főszerkesztője lett. Talán el sem gondolkodtam volna ezen a tényen, ha kezembe nem akad az új tulajdonos- főszerkesztő első lapja. Dátuma: Március 15! Legnagyobb meglepetésemre a címlapon Gyurcsány Ferenc és Vladimír Putyin szorongatják egymás kezét szerelmetes mosollyal. Az egész lap arról szól, hogy milyen remek dolog, hogy találkoztak. Végiglapoztam az újságot – ilyen nevek, hogy Kossuth, Petőfi, Pilvax említésre sem kerültek. Mintha nem is egy magyar újságot olvasnék március 15.-én! Soha nem tudott erre elfogadható magyarázatot adni, pedig mindenki felháborodott ezen Amerikában. Kivétel nélkül.

Miután Bartus (és az MSZP) átvette, az újság címe is megváltozott: Amerikai Népszava - Népszabadság! (később csak Szabadság a népszabi helyett). Ezek után utánanéztem Bartus Lászlónak. Megtudtam, hogy filozófiai tudományok kandidátusa, és még sok minden, de újságírói végzettsége nincs.  Azt gondolta volna az ember, hogy egy újság főszerkesztőjének legalább újságírói végzettsége kellene, hogy legyen, de úgy látsziok, ha MSZP-s újságról van szó, akkor ez nem követelmény.

Azon is elgondolkodtam, hogy hogyan lehet egy magamfajta vagy (magafajta) csóró magyar értelmiséginek annyi pénze, hogy csak úgy megvásároljon, és működtessen New Yorkban, a világ egyik legdrágább városában egy magyar nyelvű lapot? Egy ilyen újság aligha termeli ki fenntartásának költségeit, mert egyszerűen nincs annyi magyar ott. Még furább, hogy egy átlag európainak minimum 5 év kell, hogy Amerikában zöld kártyát kaphasson és munkát vállalhasson, Bartus elvtársnak ehhez 6 hónap sem kellett. Csak úgy megérkezett a kommunista Budapestről, s máris indít New York szívében egy magyar nyelvű MSZP-s lapot. Állampolgárság? Zöld kártya? Hogy van ez? Másoknak évekbe telik az ilyesmit beszerezni, pedig ez a munkavállalás feltétele. Vagy a főszekesztői munka más? Belovai Pista szegény, kinyomozta, de soha nem árulta el nekem, csak annyit mondott el, hogy „igen komoly erők” támogatása tette mindezt lehetővé. Most már soha nem tudjuk meg Tőle, kik voltak ezek. Bartus elvtárs suksükölő, az irodalmi stílustól igen távoli, nárcisztikus írásai bizonyították, hogy aligha hivatásos újságíró. Bizonyára pártfeladatot kapott, és hozzá egy lapot Gyurcsányéktól. A pártfeladata elég csúnya volt. Azt kellett bizonyítania a New Yorkban élőknek, - közöttük igen sok izraelita honfitársunk él, - hogy Orbán = Magyar Gárda = általában fasizmus = Szálasi  és azután valamennyien ebbe a kategóriába kerültünk, akik ez ellen tiltakoztunk. Ezzel szemben a Gyurcsány-kormány maga az anyaszült meztelen ártatlan demokrácia és polgári érték. Aki tehát tisztességes demokrata, megveti Orbánt és a jobboldalt és szereti Gyurcsányt – ezt sugallta Bartus.

Nem az a baj, hogy Bartus baloldali újságot működtet, hanem az, hogy az antiszemitizmus mumusával hangolta és hangolja máig a Polgári Kormány és a korábbi polgári ellenzék ellen a New Yorkban élő magyar zsidóságot mindmáig. Akinek kizárólag Bartus újságja az egyetlen magyarországi hírforrás, annak igen hamis képe van az Ó-Hazáról. Szilágyi Ákossal, a New York-i Polgári Kör vezetőjével perre is ment – el is veszítette a pert Bartus. Nekem viszont – becsületére legyen mondva - megengedte, hogy cenzúrázás után megjelenhessen egy írásom az Amerikai Népszabi- Népszavában, amelyben bebizonyítom, hogy Orbán Viktornak semmi köze a Gárdához. (A kézirat és levélváltásunk mellékelve).

De nemcsak ezzel bizonyította Bartus elvtárs, hogy Gyurcsány pártkatonája. 2006-ban rövid hír jelent meg a magyar sajtóban arról, hogy eMagyarpont címen a világ számos országában a Gyurcsány-kormány propagandisztikus célokkal internetes központot indít, amelyeknek bevallott célja a külföldön élő magyarok mozgósítása Gyurcsány mellett a közelgő 2006-os választásokon. Hivatalosan a magyar kultúrát hivatottak volt ezek terjeszteni, de ez csak alibi volt.

 Így vallott erről Bartus, amikor rákérdeztem:

"De en nem hazudom, es szerintem a Levente sem, mert az eMagyarponto-kat valoban a magyar allam hozta letre, hirekben szerepelt, hany milliardot koltottek ezekre."

New Yorkban a Magyar Házban indult el ez az internetes levelező központ. Ferencz Levente, egy erdélyi fiú a rendszergazda. Levi ravasz székely srác, elfogadta a támogatást, de nem volt hajlandó úgy táncolni, ahogy Bartus elvtárs fütyült. Ekkor derült ki Bartus missziója. Igazi szovjet komisszár stílusában útszéli hangon kérte számon Levitől, hogy kit enged és kit nem enged megszólalni:

"Semmifele kozosseget nem vallalok olyan emberekkel, akik a becsuletembe gazolnak, ha nem akarok Magyar Nemzetet olvasni ott, ahol annak nincs helye. Ilyen szintre nem szeretnek sullyedni, mint amit itt egyesek megengednek maguknak. (...) Szegyen es gyalazat, hogy ezt az egeszet az eMagyarPont neven lehet csinalni, amiben magyar adofizetok milliardjai vannak benne. Az en penzem is. Egyszer majd megkerdezem, ha lesz idom, hogy erre szantak-e az adofizetok milliardjait?".(Fenyegtőzik a Fiú).

Nekiment Lipták Bélának, a legjobban tisztelt amerikai magyarok egyikének is, aki azt tanácsolta, hogy így vagy úgy, de utazzon minden magyar haza, és szavazzon. Bartusnak ebből az otromba támadásából derül csak ki igazán komisszári küldetése:

"Arrol volt szo, hogy nem lesz tobb politika es szemelyeskedes a listan. Vagy Liptak Bela kivetel? Nem terek ki egyeb politizalo megjegyzeseire, de arrol egyszer mar szo volt, hogy ide nem ezert iratkoztunk fel, hogy ezeknek az uraknak a politikai hitelveit olvasgassuk. De ami engem illet: az Amerikai Magyar Nepszava Szabadsag nem folytatott kampanyt a szavazas ellen, hanem eppen mellette. Arra buzditott mindenkit, hogy akinek van szavazati joga, az szavazzon. Meg annak is utana jartunk, hogy aki illegalisan tartozkodik itt, de szavazni akar, az szavazhat, mert nem lesz bantodasa emiatt, ha bemegy a konzulatusra. Mi a torvenytiszteletet kepviseltuk, Amerikaban talan nem egy nagy bun, ha otthon nincs is nagy becsulete a torvenyeknek, es az ellen szoltunk, hogy barki fiktiv lakcimet letesitsen a szavazati jog megszerzese erdekeben, mivel arrol az Orszagos Valasztasi Bizottsag ugy nyilatkozott, hogy azzal torvenyt sert aki ezt teszi, es problemaja szarmazhat belole. Liptak Bela az altala kepzelt magasabb erkolcs neveben buzditott a torvenyek athagasara, ahelyett, hogy az ervenyben levo torvenyek megvaltoztatasan dolgozna legalis eszkozokkel. Mi ezt nem tamogattuk. Ha a torveny nem jo, azon ugy kell segiteni, hogy megvaltoztatjak, nem ugy, hogy megszegik. Aki torvenytelensegre szolit fel, felelotlenul bajba sodorhat masokat. Liptak Belanak egy eves ingyen Amerikai Magyar Nepszava elofizetest ajanlok fel, ha csak egyetlen olyan embert mutat, aki az Amerikai Magyar Nepszava nemletezo ellenkampanya miatt nem ment el szavazni, noha lett volna szavazati joga, es azt nem torvenytelenul akarta megszerezni. Ennyien akartak szavazni. Mindenkinek joga van eldonteni, hogy kire szavaz, es meg azt is, hogy szavaz, vagy nem szavaz. Ezt meg Liptak bela sem mondhatja meg, pedig o mindent jobban tud mindenki helyett> ki mit gondoljon, mit csoinaljon, stb.. Mivel nem akarok politikai tartalmu kijelenteseket tenni, ezert az effele igaztalan kijelentesekre ki sem terek, hogy az Amerikai Magyar Nepszava MSZP szimpatizans lenne (noha lehetne, az nem torvenytelen). Az Amerikai Magyar Nepszava nem tamogat torvenytelensegeket, politikai uszitasokat, szelsoseges nezeteket, es nem szocsove senkinek. Ez faj itt nemelyeknek. A fuggetlenseg es a szabadsag, de ideje, hogy Amerikaban is hozzaszokjanak ehhez egyesek. Nem folytatom. Mivel megszolitottak lapunkat, kerem, hogy ezt a levelemet sziveskedjenek kozolni. De arra kerem a Leventet, es mindenkit, akit illet, hogy tartsak be a sajat szabalyzatukat, miszerint politizalo es szemelyeskedo leveleket nem enged be a listara. Koszonom, ha ezt megteszik. Bartus Laszlo"  

Nem sorolom, hogyan támadt másoknak, Magyar Kálmánnak, a New Yorkba látogató D. Horváth Gábornak, Lovas István újsgírónak és a többieknek Bartus, és főleg Levinek, amiért hírt mert adni a magyar újságírók látogatásáról. Nem a szélsőségesekkel volt Bartusnak baja, ó, dehogy. Mert azokkal Ő nagyon jóban van, mint a közös akciója Mónussal bizonyítja (ld. alább). Bartus ellensége a jobbközép, polgári Magyarország. Az erdélyiek azonban nem ijedős fajta, Levi sem az.

Én a magam sajnos kevéssé diplomatikusan módján ezt a komisszárságot nyilvánosan és nem egyszer hangosan bíráltam és Bartus elvtárs (azóta hívom őt így) fejére olvastam. Perrel fenyegetett, de azután elállt ettől. Jobban kitolt velem: Hitler Mein Kampfjának magyar fordítójával, a holocaustot mindmáig nyilvánosan tagadó Mónus Áronnal  közösen csapdát állítottak nekem. Mónus beiratkozott egy alkalomra az eMagyar.pont politikai vitakörbe, s elkezdte Hitlert és az általa magyarra fordított, pozitív előszóval kiegészített (honlapján ma is olvasható) Mein Kampf-ot népszerűsíteni. Képzeljék el – New York-i magyar zsidók politikai körében! Persze nagy volt a felháborodás, felháborodott mindenki. Látszólag Bartus is, és természetesen én is. Bartus írt egy haragos írást, egy felhívást, hogy zárjuk ki Mónust ebből a körből:

"Kedves Levelezotarsak,

Vartam, mikor lesz ezen a listan egy, azaz egy igaz ember, aki legalabb a szabalyzatra hivatkozva szova teszi, hogy Monus Aron kiadvanyai es az antiszemita konyvei nem emberek, hanem disznok ele valok, hogy ez felhaborito, hogy kulturalt emberek szamara ez elfogadhatatlan, visszataszito es szalonkeptelen. (...) Hadd koszonjem meg Bogdan Tibor levelezotarsunknak, hogy vette a batorsagot es a faradtsagot, hogy az erdelyi tultengesben szenvedo, magyarkodo New York-i eMagyarponton kikerte maganak Monus Aront es a szennyirodalmat. Jo lenne latni, hogy nemcsak ketten vagyunk ezen a velemenyen, (...) Udvozlettel, Bartus Laszlo"

Életemben először, s valószínűleg utoljára egyetértettem Bartussal, s a magam indulatos módján írtam egy Mónus-ellenes dörgedelmes levelet, és mint a Kör megbízott moderátora követeltem, hogy zárjuk ki. Mások nálam óvatosabban helyeseltek. Végeredmény: Mónus csak engem jelentett fel, Bartust és a többieket nem. Ez 2006-nban történt. Míg Amerikában voltam, két Gyurcsány-rendőr keresett a lakásomon, hogy bilincsben elvezessenek. Szegény Édesanyám halálra rémült. Láss csodát: Bartus elvtárs minderről pontosan értesült New York-ban, és ezt még el is mondta nekem. Igen: a szélső jobb és a szélső bal a Földgömbön a vasárnap-hétfő vonalnál találkozik. (A perem most, 2011-ben (!!!) folytatódik a hódmezővásárhelyi bíróságon.)

Sok goromba levelet váltottunk Bartus elvtárssal. Többek között nyíltan kifejeztem azt a reményemet, hogy remélhetőleg a Gyurcsány-kormány bukása után haza zsuppolják a nagy MSZP pártkatonát. A választások közeledtével azonban kijelentette, hogy ennek az újságnak igenis, ő a tulajdonosa, semmi köze Gyurcsányhoz és az MSZP-hez:

"Az Amerikai Magyar Nepszava Szabadsag kizárólag az én tulajdonom. Jólesik, hogy felértékeli a lapot, de ennek megvásárlása nem olyan nagy befektetést igényel, mint amit On vizionál. Semmi köze ahhoz, hogy mennyi pénzem van, es ahhoz sincs köze, hogy azt mikor es mire forditom. (...) Ha pedig ilyen konkrét informacioja es bizonyiteka nincs, mert nem is lehet, akkor fogja be a szájat."

Nos, Bartust nem zsuppolták haza. Szinte a választás másnapján megvált a „Népszabadság” illetve „Szabadság” felvett nevektől az újság, s most ismét „Népszava”. De ne tessék azt hinni, hogy visszatért a szocdem hagyományokhoz. Ellenkezőleg: „Népszavább” a budapesti Népszavánál. Most a magyarországi „sajtószabadságért” küzd, egész fórumot hozott létre, és büszkén hirdeti, hogy rá nem érvényes a kárhoztatott Média-törvény.

Bartus elvtárs ma is az MSZP pártkatonája, lapja az MSZP amerikai szócsöve.A média-törvény miatti hisztéria amerikai propagálásának főeszköze, s sajnos, elsősorban Kanadában sokan bedőlnek neki.

Hogy miből futja erre az MSZP-nek? Kérem, keressék elő a budapesti Magyar Nemzet egyik tavaly februári számát (én sajnos elveszítettem). Ott pontosan nevesítve megtalálják azokat a – hogy is szokták mondani? – „MSZP közeli üzletembereket” (értsd: milliomosokat, pl. Kern urat), akik a kártékony, magyar nyelvű, de magyarellenes lapot támogatják. Jellemző Bartus elvtársra, hogy két nappal a választások előtt már így titulálta kenyéradó gazdáit:

"Egyet értsen meg: az MSZP egy széthúzó, szétesett, züllött, korrupt part, ahol mindenki a maga zsebere dolgozik. Ezek között nem talál egyet sem, aki penzt adjon másnak abból, ami egyszer mar a zsebeben van. Ezeket nem érdekli, hogy mit gondol néhány ezer öreg amerikai magyar, akik nem is szavaznak. Mi hasznuk lenne ebből? Miért költenének egy fillért is erre? Elárulom Önnek, hogy ezek olyan emberek, hogy szoba se állnak velem. Nem érdekli ezeket, mit irkálnak Amerikában egy kis emigráns lapban, mert nem számít."

Szívmelegítő sorok a süllyedő hajóról menükóló Bartus elvtárs tollából, napokkal a választások előtt... De azért tovább szolgálja őket....

Összegezve: ez a komisszáriság is megbocsátható lenne, ha tisztességes politikai eszközökkel egy pártérdekében folyna a kultúrharc. Ami veszedelmes Magyarországra az az, hogy Bartus elvtárs a keresztény-zsidó emóciók amerikai és kanadai felkorbácsolásával igyekszik ezt elérni. Bár Koszorús Ferenc és a tisztességes polgári magyar ellenzék nem olvas Bartust, de híreim szerint Kanadában komoly befolyása van, és sokan hisznek neki New Yorkban is. Komoly károkat okoz Bartus elvtárs. Az Orbán kormány, mint valamiféle nyilas társaság, úgy szerepel Bartus elvtárs üzeneteiben. A magyar kormányt gyűlölni kell szerinte.

Ezen írásomhoz mellékelek néhány e-mailt (sokkal több van), melyet Bartus elvtárs küldött nekem, s amelyekben sok mindennek nevez, csak szép fiúnak nem. Jelzőire nem vagyok ugyan büszke, de sokkal rosszabbul érezném magamat, ha dicsérne. Mert Bartus elvtárs szeretete öl, butít és nyomorba dönt. A Tisztelt Szerkesztőségre bízom, hogy belátása szerint használja azokat, illetve az azokban található információkat.
Tisztelettel:
Dr. Habil Fodor András

(Polgári Hirszemle)