2010. január 12. Közélet
A Jobbik mezőgazdasági kabinetfőnökével beszélgettünk az SPS-ről, a KAP-ról, a multikról, a föld moratóriumról és a vidékről.
 |
Interjút
készítettünk Varga Gézával, a Jobbik mezőgazdasági kabinetfőnökével. A
beszélgetés során többek között érintettük az SPS, a KAP valamint az
ágazatok problémáinak kérdését, de szó esett a multikról és földmoratórium meghosszabbításáról is.
Aki kérdez: Gribek Dániel
Szent Korona Rádió: Vidékről
és mezőgazdaságról fogunk beszélgetni az elkövetkező percekben. A
mezőgazdaság - azt lehet mondani -, hogy Magyarország múltja, és jó
lenne, ha a jövője is lenne. El kellene érni, ha egy igazi agrárország
legyünk végre, és előtérbe kellene helyezni a mezőgazdaságot. Jelenleg
nem ez figyelhető meg, sőt, tudatosan rombolják, és teszik lehetetlenné
a vidéket. De még mielőtt ebbe belemennénk, megkérem, kicsit beszéljen
magáról. Hogyan került a Jobbik Mezőgazdasági Kabinetjének élére?
Varga Géza:
Én magam, amellett hogy a Jobbik Mezőgazdasági Kabinetjét vezetem,
Morvai Krisztina tanácsadója is vagyok EU-s agrár- és vidékfejlesztési
ügyekben.
Én világéletemben civil voltam, civil gazdálkodóként, környezetvédőként foglalkoztam az agrárpolitikai kérdésekkel.
A 2000-es évek elején a Családi Gazdálkodók Európai Szövetségének
voltam igazgatósági tagja, és ebben a minőségemben foglalkoztunk EU-s
gazda szinten a WTO-nak a kérdéseivel, az európai agrárpolitikával, az
összes európai tagállam mezőgazdaságával. Az igazgatóságban mindenki
képviselve volt, akkor 22, most van ugye 27 tagállamról beszélhetünk.
Morvai Krisztina vetette fel, hogy ezeket az ismereteket nem
hasznosítanám-e úgy, hogy az ő munkáját segítsem az Európai
Parlamentben. Én ezt nagyon nagy örömmel megtettem, mert úgy gondoltam,
hogy az elmúlt 20 évben valóban gyűjtöttem össze ismereteket,
tapasztalatokat, és ezt örömmel bocsátottam Morvai Krisztina
rendelkezésére.
Azóta is nagy örömmel és mindkettőnk megelégedésére dolgozunk együtt,
próbálom előkészíteni a törvénytervezeteit, a különböző témákhoz való
viszonyunkat a Jobbik vidékfejlesztési- és agrárprogramja
szempontjából. Így biztosítom az összekötő kapocs szerepét a Jobbik
itthoni és Morvai Krisztina európai programja között.
|
Varga Géza tejtermeléssel is foglalkozik
|
Emellett családi gazdálkodó vagyok, tejtermeléssel foglalkozok. A tejet
teljesen feldolgozzuk, van a családomnak egy kis üzeme, ahol a
vegyszerek teljes kizárásával munkálkodunk már mintegy 20 éve. Ezt a
családi gazdaságot szövetkezeti formában csináljuk, így a mindennapi
munkámban a környezetvédelem, az ökológiai gazdálkodás, az
élelmiszer-feldolgozás mind gyakorlati szinten is jelen van, és ebből a
perspektívából sokkal jobban tudok együtt érezni azokkal a gazdákkal -
akármit is termelnek -, akik szenvednek ettől a közös agrárpolitikától,
a piacvesztéstől, és még sok minden mástól. Ebből a nézőpontból
igyekszem válaszolni a kérdésekre is.
SZKR: Kifejezetten
hasznos, ha valaki úgy kerül be egy ilyen helyre, hogy gazdálkodik is,
így érzi a saját bőrén a helyzetet. Általánosságban mit várhatnak a
vidéken élők, illetve a mezőgazdasággal foglalkozók a Jobbik
programjától?
V.G.: Általánosságban
mondhatom, hogy a mi programunk egy új mezőgazdaságnak a programja. Az
ország gazdaságilag, társadalmilag és még sok más szempontból is ketté
van szakadva. Ha most a mezőgazdaság szempontjából tekintjük ezt, akkor
a mezőgazdaságból az őstermelők, a kistermelők, kis- és közepes
gazdaságok vannak a legnehezebb helyzetben, és mondjuk ezeket tekintem
a leszakadó réteghez tartozónak. Ha a nagyüzemeket, a
részvénytársaságokat, és sajnos néhány külföldit, akkor ők relatívan
több támogatáshoz jutnak.
Mivel ma hektárszámalapú a
támogatás, ők a kedvezményezettebbek. Számban kifejezve, az
agrártámogatásoknak 80%-a jut az agrárium 20%-ának jut, és a támogatás
forintösszegének csupán 20%-a jut a tömegnek, a gazdálkodók 80%-ának.
Ez nagyon jól mutatja, hogy milyen sanyarú helyzetben vannak a
közepestől lefelé a gazdaságok. A mi programunk ezt a réteget célozza
meg, azért nevezzük új mezőgazdaságnak, mert most a kedvezményezett
réteg inkább a nagyobbak, őket gondolják piacképesebbnek, őket
támogatják. Mi ezt szeretnénk megfordítani, és egyszerűen a nagyobbik
réteget, a 80%-ot szeretnénk a programunk középpontjába helyezni.
SZKR: A kisgazdaságoknál megoldás lehet, ha összefognak a gazdálkodók, és úgy próbálnak meg gazdálkodni.
V.G.:
Ez is része természetesen a programunknak, de erővel nem lehet senkit
szövetkezetekbe behajtani – mivel ez már megtörtént néhányszor az
országban -, és talán ezen történelmi okokból, és a magyarságból is
vezényelve, nehezen megy az összefogás a gazdák között.
Előbb-utóbb azonban elkerülhetetlen lesz, de mi inkább a hangya típusú
összefogás hívei vagyunk, nevezetesen, hogy mindenki gazdálkodjon
magában. Fontos a gazda egyénisége és felelősségvállalása, miszerint ha
jól csinálja, a haszon az övé legyen, ha rosszul, akkor azt ő érezze
meg.
Tehát a gazdálkodást végezze egyénileg, viszont a kereskedésnél, beszerzésnél, ott ösztönözzük az összefogást.
SZKR: Igen,
pont ezt akartam sugallni, hogy az a pénz is a gazdáknál marad az
összefogás esetén, amit egy szállítással vagy akármilyen kereskedelmi
megoldással mások kivesznek a zsebükből. Most például a Koppány bolt
jutott eszembe – a gazdák a saját boltjukban próbálják eladni a saját
terméküket.
V.G.: Sok ilyen
kezdeményezés előfordult már: "vásárolj magyar terméket", vagy az
említett Koppány bolt. Mi ezt nagyon határozottan és intézményesen
szeretnénk támogatni. A gazdáknak a termeléstől az értékesítésen át a
vásárlóhoz való eljuttatásig kezükben kell, hogy legyen a lánc, hiszen
e folyamat különböző szakaszaiban csapódik le a nyereség, a haszon.
Akár időjárási viszonyok miatt, akár konjunkturális okokból, ha ott
alacsonyabb a bevétel, akkor ezt az értékesítésnél azért lehet
kompenzálni. Ha ez végig a gazda kezében van, akkor egy sokkal
kiegyenlítettebb jövőt tudunk biztosítani a gazdálkodóknak.
SZKR: A
mezőgazdaság egyik kardinális kérdése, hogy legyen-e, vagy ne legyen
SPS rendszer. Nyáron több nagy érdekvédelmi szervezet is összeült, és
meghívták Gráf József agrárminisztert, aki akkor megígérte, hogy lesz
SPS rendszer, bár az Alkotmánybíróság ül ezen az ügyön. Van, aki
ellenzi, van, aki mellette van, például az állattenyésztők pozitívan
állnak a kérdéshez, de a Magosz hibás lépésnek tartja a bevezetést. A
Jobbiknak mi az álláspontja?
V.G.:
Az, hogy reméljük ebben a formában sosem lesz bevezetve. Ha most
bevezetné a kormány a választások előtt, akkor az törvényellenes volna,
hiszen az AB nem mondott még rá áment. Várjuk meg az AB döntését, nem
szeretném ezt így előre megjósolni, hogy mi lesz.
De azt
reméljük, hogy nem lesz bevezetve. Ugyanis az SPS abban a formájában,
ahogy Magyarországon szeretnék bevezetni, említette, hogy az
állattenyésztőknek jó. Inkább úgy módosítanám, hogy az állattenyésztési
nagyüzemeknek jó, mert nincs földjük, volt valamilyen támogatás, és ha
ezt most történelmi alapon megkapnák, akkor ők relatívan jobban
járnának.
De a mi figyelmünknek a középpontjában nem ezek a nagy ipari állattartó
üzemek vannak, ezért elnézést kérünk tőlük, de nem szeretnénk, hogy be
legyen vezetve, mert sokkal nagyobb kárt okoz. 2008-ban bejelentjük,
hogy 2006 a bázisév, és aki bújt, aki nem, akinek akkor volt
támogatása, az kapja, akinek akkor nem volt, az nem. 2006-ban nagyon
sok földtulajdonos volt, aki bérbe adta a földjét.
A mi programunkat nem tudjuk megvalósítani olyan földtulajdonosokkal,
akik szeretnék visszakapni a földjüket, de támogatási jogosultság
nélkül kaphatják csak vissza. Ez lehetetlen. Mi elsősorban ezért nem
szeretnénk az SPS-t ebben a formában bevezetni.
Amikor újra életet szeretnénk lehelni a vidéki létbe, ez egyúttal azzal
is jár, hogy családokat, családok gyermekeit és unokáit szeretnénk arra
ösztönözni, hogy újra foglalkozzanak mezőgazdasággal,
élelmiszer-feldolgozással, falusi turizmussal, hasonlókkal. Így az
esetleg most bérben lévő földjüket vissza kell, hogy kapják.
Visszakérik, de ha ahhoz nem jár támogatási jogosultság, akkor az
veszett fejsze nyele.
SZKR: Kicsit még távolinak tűnik 2013, de egyre gyakrabban került szóba a közös agrárpolitika. Milyen KAP-ot szeretnénk?
V.G.:
Az, hogy milyen lesz, az valóban nagy kérdés. Morvai Krisztina
képviselőasszonnyal együtt ültük végig november 10-én az első vitáját
az EU Parlamentben. Itt vázolták a 2013 utáni agrárpolitikát, de több
agrárkutató is tartott előadást a konferencián. Nos, ebből az
körvonalazódott, hogy valószínű, hogy az össztámogatások értéke
csökkenni fog.
Kb. az EU költségvetésének 40-44%-a körül van
most az agrártámogatás, ez valószínűleg 30%-ra fog csökkenni. Ez azért
van így, mert az európai lakosság szemében egyre kevésbé legitim az a
támogatási rendszer, ami jelenleg van, amit az előbb már érintettünk a
magyar gazdák kapcsán.
Például az angol királyi családot szokták a legjelentősebb példának
felhozni, hogy a jelenlegi agrártámogatási rendszernek az angol királyi
család az egyik legnagyobb kedvezményezettje. Nem biztos, hogy az
európai adófizetők rettentő boldogak attól, hogy az ő adóforintjaik az
ilyen nagy, hatalmas üzemeknek a támogatására mennek. Ezért legitimálni
kell az agrártámogatásokat, vagy legalábbis oda kéne juttatni, ahol
rászorul a társadalom, mert jelenleg nem így történik.
Tehát a csökkenés látszik. Ezen kívül vannak olyan hangok is, amelyek a
támogatások egy bizonyos részét nemzeti hatáskörbe utalnák majd. Meg
kell, hogy mondjam, ha ez igazságosan történik, és itt mi, mint Jobbik
résen leszünk, akkor ezt nem bánjuk, mert adna mozgásteret ahhoz, hogy
az itthoni támogatási rendszert picit igazítani tudjuk, és elérhetnénk,
hogy a leszakadó rétegek támogatására jusson több.
Ezt a kettőt emelném ki a jelenlegi vitából, de még sok víz le fog
folyni a Dunán. Itthon lesz az EU elnökség 2011 első felében, és akkor
fog megindulni érdemben és politikailag, valamint a miniszterek
tanácsában, a bizottságban is a közös agrárpolitikának a vitája. Ezért
nagyon fontos, hogy a 2010-es választások után megfelelő kormányunk
legyen. Fontos, hogy a Jobbik minél erősebb pozícióhoz jusson, és résen
legyünk, így az agrárpolitikát úgy tudjuk formálni, hogy az 2013 után
egy sokkal igazságosabb agrárpolitika legyen.
SZKR: Nézzük
kicsit az ágazatokat, hogy kinek, mit nyújthat a Jobbik programja.
Kezdjük a tejtermelőkkel. Ön is ezzel foglalkozik, illetve az elmúlt
évben talán ők voltak a leghangosabbak, igen komoly problémával kellett
megbirkózniuk. A tej felvásárlási ára 40-50 forintra zuhant vissza.
Minden eladott liter tej után 20-30 Ft veszteséggel zártak a termelők.
Milyen megoldást tudna javasolni a Jobbik egy ilyen helyzetre?
V.G.:
Voltak már politikusaink, akik megpróbáltak különböző bombákat
hatástalanítani. Gazdálkodó hallgatóink tudják, kikre gondolok; most a
búzabombát hatástalanítottuk, utána a dinnyebombát, csirkebombát. Én
azt hiszem, hogy ezeket a különböző ágazati problémákat a jelenlegi
keretek között nem lehet megoldani.
A támogatásoknak sokkal
alacsonyabb százalékát kapták a magyar gazdálkodók, mint nyugati
társaik. De a nyugati gazdák is nagy bajban voltak, egész Európa bajban
volt, nyilván a tejfogyasztás is valamelyest visszaesett.
Ugyanakkor a bizottságnak volt egy nagyon ostoba döntése, miszerint a
tejkvóta-rendszert meg akarja szüntetni, és ezért 2006-tól fokozatosan
növelte azt. 2015-re szeretné megszüntetni. A termelhető mennyiség
kvótájának növelése azt jelenti, hogy egyesek túltermelnek, míg ez
másoknak a rovására megy. Az, hogy egész Európában a kvótaemelés
hatására, - most 4%-al emelték egyébként, ezután még évente néhány
százalékkal akarják – bizonyos gazdaságok, mondjuk az ipari nagyüzemek
tudták emelni a kvótájukat, így ők árasztották el többlettejjel az
európai piacot, és így a közepes vagy kisebb gazdaságok kerültek nehéz
helyzetbe. Hiszen minél nagyobb egy üzemméret, annál olcsóbban tudja a
tejet előállítani.
Itt megint a kettős gazdaság és társadalom jön elő, akik nagyok, azok
egyre nagyobbak tudnak lenni, akik kisebbek, azok szenvedtek a
tejtúltermeléstől. Ez a helyzet, a neoliberális és a további
piac-felszabadító intézkedések nyomán csak romlani fog. De ugyanezt
mondhatjuk el az almásokról, a csirkéről vagy a sertésről.
Teljesen mindegy, hogy melyik ágazaton megyünk végig, a problémákra így
nincs megoldás. Ezért mi a Jobbik programjában az élelmiszer
önrendelkezés koncepcióját vezetnénk be elsőként az országban.
Nemzetközi szervezetei vannak ennek, de itthon egyedül mi foglalkozunk
vele. Az élelmiszer önrendelkezés az, amikor azt mondjuk, hogy akkor és
azt a mezőgazdasági terméket engedjük be, amikor és amiből a magyar
gazdaságban hiány van. De ha a magyar gazdák és termelők is elő tudnak
állítani egy almát, meggyet, tejet, akármilyen terméket, akkor ne
jöhessen be, vagy csak korlátozottan jöjjön be az országba az adott
termék.
Röviden az élelmiszer önrendelkezés lényege, hogy mi határozhassuk meg
az agrárpolitikánknak jó részét. Enélkül nem megy, és a piacot
szabályozó intézkedések nélkül nincs megoldás a problémákra.
SZKR: Alapvetően tehát minden ágazatnak megoldást jelentene ez?
V.G.:
Alapvetően így van. Amikor nekünk elég van, akkor nem jöhet be az
országba másik. Ezt egyből nem tudjuk megvalósítani, hiszen az uniónak
közös piaca van, éppen az agrárium miatt.
Mi nem akarjuk
becsapni a gazdákat azzal, hogyha minket választanak, akkor holnaptól
kezdve lezárjuk a határokat, és egy protekcionista kereskedelmi
politikát folytatunk, hanem ez egyrészt fokozatosan fog megtörténni,
másrészt azt az anomáliát szeretnénk kihasználni és visszájára
fordítani, hogy ma a Magyarországon elfogyasztott élelmiszereknek az
50-60%-a külföldről jön. Ahhoz nem kell a határokat lezárnunk, hogy a
saját, belső piacainkat visszaszerezzük. Mi anélkül, hogy piactorzító
intézkedéseket hoznánk, ezt az 50-60%-nyi külföldi eredetű terméket
szeretnénk kiváltani hazaira. Erre van számos megoldás, számos
lehetőség. Elsősorban ezeket szeretnénk kihasználni.
SZKR: Hogyha már az élelmiszer szóba került, akkor mi a helyzet a multikkal?
V.G.:
A multik az elmúlt 20 év különböző kormányai alatt remekül virultak, és
az EU tagállamai között Magyarországon a legnagyobb a multinacionális
élelmiszerláncok forgalma. Ezekkel nagyon nehéz zöldágra vergődni.
Tavaly volt a minisztériumnak egy olyan kísérlete, hogy 80% hazai, 20%
külföldi. Ezt etikai alapon próbálták megoldani, de ez csak egy
látszatintézkedés volt. Lehetett tudni, hogy abban a formájában ez
törvénybe ütközik. Első sorban a versenytörvényt kell megnézni, hogy
azt hogy lehet úgy módosítani, hogy egy multi betartsa az ehhez hasonló
ajánlásokat. De a versenytörvény megint csak általános és Európára
kiterjedő törvény, így nehezen tudjuk majd megváltoztatni.
Első körben a multikkal az együttműködés marad. Erre megint nem ad hoc
válaszaink, megoldásaink lesznek, hanem ez is egy folyamat. Fogunk
örökölni egy állapotot, ez az állapot 20 év alatt alakult ki, ezt
lassan tudjuk csak megváltoztatni.
Fontos lépés, hogy a gazdák kezébe kerüljön a teljes vertikum, hogy
legyenek saját üzleteik. Ezek nélkül nem tudunk a multikkal igazán mit
csinálni. Ahhoz nagyon radikális intézkedések kellenének - annyira
radikális intézkedéseket pedig nem akarunk hozni, amelyek a gazdaságot
egy pillanatra is megtorpantanák, vagy összeomlást okoznának.
SZKR: Ha jól értem, akkor az megoldás lehetne, hogy államilag segítsék ezeket a kis bolthálózatokat?
V.G.:
Így van, egy állami beavatkozással, akár állami finanszírozással, a
fejlesztési banki forrásokból a gazdáknak ezeket fokozatosan át lehetne
adni. A gazdáktól nem várható el, hogy a 2010-es választásokat követően
kezdjenek el pénzt gyűjteni arra, hogy legyen üzletlánc hálózatuk. Mi
ezt államilag szeretnénk elérni, aztán fokozatosan a kezükbe adni.
SZKR: A
mezőgazdaság két alapja a föld és a víz, mind a kettőt pocsékoljuk. A
földdel kapcsolatban itt van a moratórium feloldása, vízből pedig
rengeteg folyik ki az országból, anélkül, hogy felhasználnánk.
V.G.: Jelenleg
a föld a tőke szabad áramlásának egyik kategóriája. Mi szeretnénk
mindent megtenni azért, hogy innen kivegyük. A 2011-es földmoratórium
felbontásában úgy tűnik, hogy minden parlamenti párt között konszenzus
van, már a kormánypártot is lehet hallani, hogy ennek a
meghosszabbítását fogja kérni.
Mi nem elégszünk meg a
meghosszabbításával. Természetesen tűzoltásnak mi is benne vagyunk, de
utána ezt a földet teljesen szeretnénk kivenni a tőke szabad
áramlásából, és szeretnénk biztosítani, hogy a magyar föld ne legyen
árucikk, és az ne legyen eladható. Ezért, mi egy Nemzeti
Birtokpolitikai Központot kívánunk létrehozni, és az kezelné az állami
földeket. Már most is vannak állami földalapok. Bizonyos
természetvédelmi és hasonló területek tartoznak most ide.
Ugyanakkor egy borzasztó rossz helyzetet is szeretnénk megoldani, az
osztatlan, közös tulajdonú földekkel kapcsolatban. Erre régóta nincs
megoldás, ezt azért tartották befagyasztva, mert a haszonbérlőknek jó.
Ezek bizony a korábban volt zöld, vagy akármilyen színű bárók bérleti
lehetőségét biztosította.
Egy föld nem forgalomképes igazán, amely aranykoronában van csak
kifejezve valahol a tábla közepén. Nos, ezeket a földeket piaci áron, a
Nemzeti Birtokpolitikai Központ – természetesen az eladó kívánságára -
fölvásárolja, ezzel is gyarapítva az állami földeket. Ezek után az
állami földekre lehet elidegenítési tilalmat kimondani.
A magántulajdon forgalmát az Európai Unióban lévő alaptörvények miatt
nem lehet korlátozni. De azt, hogy az állami kézben lévő földek
eladására tilalmat rendeljünk el, azt meg lehet tenni.
SZKR: Ezekre a felvásárlásokra lenne pénz?
V.G.:
Földvásárlásra, csakúgy, mint sok minden másra, a pénzt nem lesz könnyű
előteremteni. Mi több, kisebb forrásban gondolkodunk; adók
átcsoportosítása, bizonyos adók erre való fölhasználása.
De
leginkább az adósságcsapdából való kikerülést látjuk igazi forrásnak,
illetve az adósságok újratárgyalását. Tudniillik, mi adósságként akkora
batyut cipelünk a hátunkon, hogy azzal a batyuval nem tudunk
kibontakozni. Ha a forrásokat látni szeretnénk, legalább parlamenti
párttá kell válnunk, de még inkább kormányzati pozícióból lehet
pontosan látni, hogy hol vannak tartalékok. Ezek a tartalékok, ha nem
lesznek elegendőek akár a földvásárlás, akár az értékesítési hálózat
finanszírozására, az adósság átütemezését látjuk megoldásnak, vagy a
kamatok teljes elengedését.
Nem tekintjük ezt tabunak. 80 olyan államot tartanak nyilván a világon,
amelynek az államadósság-aránya meghaladta azt a bizonyos 60%-ot.
Magyarországon már a 80%-ot felett járunk. Ebből a 80 államból pedig
kettő van, amely még nem kérte az adóság elengedését, vagy
átütemezését. Ki lehet találni, hogy a kettő között ott van-e
Magyarország: ott van.
Ezt nem gondoljuk ördögtől valónak, de ez úgy a szocialisták, úgy a
Fidesz számára tabutéma, hiszen ezeknek ők mind részesei voltak.
Nehezen tudnák azt mondani a hitelezőknek, hogy felvettük ugyan, de nem
fizetjük. Azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban is a Jobbik, mint új
erő tudja ezeket a tárgyalásokat sikeresen megkezdeni és lefolytatni.
SZKR: A víz?
V.G.:
A vízzel kapcsolatban annyi jó gondolat született már Magyarországon. A
Vásárhelyi-tervtől elkezdve, sok más okos civil ötletet is fel lehetne
használni. Természetes, hogy a vizek ne folyjanak át, ezért a
fokgazdálkodást, az ártéri gazdálkodást fontosnak tartjuk.
Jelenleg a Duna-Tisza közén jelentősen csökken a talajvízszint, ezt a
problémát nem lehet másként megoldani csak egy Duna-Tisza csatornával,
hogy a térség vízhez jusson. Ezek az abszolút kézenfekvő módszerek
vannak, hogy a vizet benntartsuk az országban.
SZKR: Beszéltünk a mezőgazdaságról, de a vidékről még nem nagyon ejtettünk szót. Például a tanyavilág megőrzéséért mit tenne a párt?
V.G.:
Itt is a feje tetejéről a talpára állítjuk a rendszert. Úgy gondoljuk,
hogy a mezőgazdaság az elmúlt 20 évben nem tudta megoldani a vidék
gondját. Szerintünk egy olyan típusú vidékfejlesztés, amiben mi
gondolunk, meg fogja oldani viszont a mezőgazdaság problémáit. Mi a
vidékfejlesztést tekintjük a nagyobb keretnek, és ezen belül kezeljük a
mezőgazdaság kérdését.
Ha vidékfejlesztési kérdésekbe
helyezzük be ezeket a problémákat, akkor jön a tanyavilág megsegítése,
a tanya élhetővé tétele, vagy az őstermelők, kistermelők, kis- és
közepes vállalkozók segítése egészen odáig, hogy a saját élelmiszerüket
fel tudják dolgozni, ezt minél inkább helyben tudják értékesíteni azt.
A globális gazdaságról a lokális gazdaságra helyeznénk a hangsúlyt. Mi
nem szociális kérdésként akarjuk ezt megoldani, hanem egyszerűen a
leszakadó rétegeknek a gazdaságát próbáljuk meg erősíteni.
SZKR: Milyen
szervezetekkel, szakemberekkel tartja a kapcsolatot a Jobbik? Azért
hagytam ezt a kérdést a végére, hogy még egyszer alátámasszuk a
szakmaiságot a párt mezőgazdasági és vidékfejlesztési programjával
kapcsolatban.
V.G.: A teljes
programban több ezer szakértő vett részt, de ha a mezőgazdasági
kabinetről beszélek - ahol a végső változatokat jóváhagytuk, és
kidolgoztuk -, az 6-8 ember, amelyben egyetemi tanárok, professzorok és
a gyakorlati területek neves képviselői is megtalálhatók.
De
úgy láttuk, hogy a kabinet maga kevés lett volna, akármennyire képzett
és tapasztalt emberek ülnek is ott. Jelenleg is működtetünk egy
tanácsadó testületet, ennek kb. 60 tagja van. Ők az ország valamint a
mezőgazdaság és élelmiszer feldolgozás teljes területét lefedik.
A programot január 16-án fogjuk publikálni, utána pedig egy
szaktanácsadói hálózatot hozunk létre. Ennek a munkáit megkezdtük már.
SZKR: A magyarországi érdekvédelmi szervezetekkel, terméktanácsokkal milyen a kapcsolatuk?
V.G.:
Több helyre is hívnak minket, hogy ismertessük a programunkat. Például
az Agrárkamarához, de néhány hét múlva ismertetjük céljainkat egy olyan
előadáson is, hol a MOSZ főtitkára lesz a levezető elnök.
Ez
lesz az első olyan találkozó, ahol ezt a kis léptékű, új
mezőgazdaságukat fogjuk az oroszlán barlangjában bemutatni. Mi nem
vagyunk ellene a nagy gazdaságoknak, mi szeretnénk megtalálni
mindegyiknek a helyét. A nagy gazdaságokat arra fogjuk kérni - akár
ezen a két hét múlva esedékes konferencián, akár később is -, hogy az
igazságosság az legyen a rendező elv.
Az országunk, a hazánk jóléte, jövője mindannyiunknak a kezében legyen,
tudjon egymás mellett működni a kicsi és a nagy. Most, hogy mi mit
tartunk igazságtalannak a jelenlegi helyzetben, abba nem mennék bele,
de alapvetően nem a méretekkel van bajunk, hanem azt gondoljuk, hogy
Magyarországon a föld egy olyan semmivel nem pótolható termelési
eszköz, amit ha nem munkahely teremtésére használunk, ha nem a lakosság
jólétének megtartására, fokozására, akkor hibát követünk el. És mivel a
nagyüzemek koncentrálódnak, alapanyagot állítanak elő, és azt
exportálni igyekeznek, nem ugyanebbe az irányba hatnak.
Én azt gondolom, hogyha mi egy egészséges programot tudunk bemutatni a
nagyobb gazdaságok számára is, nevezetesen, hogy ezt az 50-60% külföldi
terméket akarjuk hazaira kiváltani, ők is megtalálják ebben a
számításukat. De nem akarom félrevinni ezt, úgy gondoljuk, hogy a
legnagyobb támogatási igény az a leszakadóknál van, és oda is fogjuk
ezt adni nekik. De a piacképességükkel, azt gondoljuk, hogy a nagyokat
is szövetségesnek hívjuk meg.
SZKR: Remélem,
hogy Új Magyarország Vidékfejlesztési Program helyett, most tényleg
egyfajta új mezőgazdaságot kaphatunk a Jobbiktól, sok sikert kívánok a
végrehajtásához!
V.G.: Köszönöm szépen, ígérem, mindent megteszünk.
Mindenhez a választók segítsége kell. Akik elmennek szavazni.
( Szentkorona Radio alapján szerk.)
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát