2011. február 14. Közélet

Máig tartja magát a hiedelem,hogy a Jegybank az alapkamat változtatásával hatást gyakorol az infláció jövőbeli alakulására.

A vak is láthatja,az eredményt.

Folyamatosan infláció feletti kamat mellett a pénzérték romlása húsz év alatt sem csökkent az uniós elvárásoknak megfelelő szintre.

Miként csökkent volna,hiszen az infláció gyártóiról a magyar forint kamatszintje úgy pattog le,mint páncélról a puskagolyó.

Az infláció fő forrása ugyanis a külkereskedelmi cserearányok szakadatlan romlása,a dráguló importot az exportárak soha nem érik utol.

Tartós infláció importőrök vagyunk.

Tovább kergetni az ábrándot mára szemellenzős elemzőknek is kinos.

A dogmát más tények is cáfolják

Az uniós csatlakozás elötti években a szlovák és a román köztársaságokban alkalmazott jegybanki vezető kamatok több ízben voltak az inflációs szint alatt.

A dogma szerint nagy bajnak kellett volna bekövetkeznie,vagy a pénz illant volna el az adott országokból,vagy a „túlfütött” konjunktúra miatt lett volna tempós pénzérték romlás.

Nos sem ez sem az nem lett.

Végül maga az Európai Központi Bank teszi ködfoszlánnyá a hazánkban bírálhatatlannak anyakönyvezett téveszmét.

Jelenleg 1%-os  kamatláb mellett,az euró zóna inflációja jóval a 2% felett van,gyors javulásra sem lehet számítani.

Ennek alapján az ECB hanyagolja a satbil pénzzel szembeni elkötelezettségét?

Jegybanki dogmánk szerint az ECB-nek 3,5-4%-os vezető kamatlábat kellene alkalmaznia,de nem teszi.

Az alacsony betéti kamatok miatt meg a pénznek kellene az euró zónából szöknie.

Az sem szökik.

Esetleg van feladata az ECB-nek az euró zóna országai növekedésének fellendítésében is?

Netán arra is gondol,hogy a magasabb kamatok agyonnyomnák az országok költségvetéseit, képtelenek lennének visszaállni az államháztartási hiány normális szintjére?

Esélyüket elvesztenék,hogy az eladósodottsági szinteket leszoritsák a kívánatos norma alá?

Miközben húsz éve érkeznek inflációs célkövető sugallatok a Szabadság térről időről időre a Jegybank leleplezi  magát, amit a hajdani Pravdát az elhallgatásokban megszégyenítő hazai szaksajtó soha nem észrevételezett.

Mi indokolta 2003-ban a vezető kamat megduplázódását?

Aligha az inflációs aggodalom.

Egyetlen cél vezette a Jegybankot,hogy saját ballépése ( árfolyam sáv eltolása a leértékelés irányába) következményeként elindult tőkemenekülést fékezze.

Körül amibe kerül,ez az adófizető terhe lesz,gondolták.

Nem egyéb járhatott Simor András fejében,amikor hasonlóan járt el 2008 késő őszén.

Neki már azt is tudnia kellett volna hogy nem létezett  kamatláb, amiért nekünk akkor a piac pénzt ad.

A hatalmas emelés  hiábavaló és káros volt.

Pénzt az ország csak az IMF-_EU kettőstől kapott, de ránk zúdult a magas kamat, ami súlytja még ma is az állam költégvetését, a hazai vállakozásokat és a háztartásokat.

Simor jobban tette volna, ha 2008 öszén  józanul viselkedik és nem pánikol.

Ehelyett nemrég felújította a dogmát,aminek újabb virágzása 0,75% kamatemelést eredményezett.

Mindez ha átgyürüződik a teljes hazai hitelállományon egy év alatt újabb 300 milliárd forint terhet jelent, csökkentve a növekedés esélyét.

Az alapdogma tarthatatlanságát felismerő egyik vezető  monetás dogmatista  legutóbb új ötlettel állt elő.

Már nem tagadja,hogy kamatokat lehet csökkenteni is.

Szerinte nem kell az inflációval túl sokat törődni és a forint is egy kicsit leértékelődhet.

Az érve  hamis, hogy az alacsonyabb kamatszint mellett leértékelődő forint javítja a magyar gazdaság világpiaci versenyképességét.

Ezzel egyedül a hazánkba települt export multiknak lehet több pénzt a zsebébe tenni.

Ezzel szemben ha az adócsökkentés és a járadékcsökkentés politikáját folytatja a kormány,valamint a Széchenyi tervből jut vissza nem térítendő fejlesztési forrás a kis és közepes hazai tulajdonú cégeknek, abból lesz versenyképesség javulás, és többlet nemzeti jövedelem.

Létezik olyan monetáris politika, ahol az inflációt alig meghaladó,vagy időnként az alatti kamatok mellett a pénz külső értéke az árfolyam sem romlik, sőt a megtakaritások tulajdonosai is megtalálják számításukat.

Erre és nem az alapdogma „ javított” kiadására van szüksége az országnak.

Ehhez kell az a jegybanki politika, amelyik a pénzérték stabilitás mint elsődleges szempont mellett aktívan támogatja a kormányzat gazdaság fellendítése érdekében végzett erőfeszítéseit és kikészteti a pénzpiaci szektor versenyszerű működését.

Nem véletlen,hogy a magukat mérvadónak feltüntető elemzők ilyen lehetőséget nem látnak, hiszen ők az eddigi dogmában sem láttak kivetni valót.

Boros Imre
közgazdász 

( Polgári Hirszemle)

Kommentál

Mérhetetlen spekulációs forrás kivonást hoz létre a magas jegybanki kamat. Valamint további milliós kivonások a mesterségesen leértékelt forint a többi valutához képest. Tessenek megnézni az utóbbi 20 évben mennyit emelkedett a GDP. Ehhez képest a bűnöző elemek mennyire leértékelték a Forintot a valutákhoz képest. Mint társadalomtól független, nem rendelkező felelősséggel emberkék.

Jobboldali gondolat