2010. október 4. Közélet

A tegnapi nappal lezárult egy négyéves korszak. Ez idő alatt szinte a nulláról sikerült felépíteni azt a nemzeti radikális oldalt, ami ma már a politika minden szintjén, az EU-ban, a magyar parlamentben és a helyi önkormányzatokban is képviseli azokat az érdekeket és értékeket, amiket mi, ezen az oldalon lévők a magunkénak vallunk.

Mindannyian tudjuk, nem volt könnyű idáig az út. Ellenszélben, csapdák és alattomos támadások közepette kellett lavírozni, míg eljutottunk oda, ahol most tartunk. Az elmúlt másfél év pedig kifejezetten egy őrült rohanás volt. Kampányok és választások érték egymást, sokszor arra sem volt idő, hogy a sorokat rendezzük, hogy minden szempontból átgondolt döntéseket hozzunk.

Az eredményeket is ennek fényében kell értékelnünk, és a következtetéseket is ennek figyelembevételével kell levonnunk. Ha csak a száraz tényeket nézzük, akkor azt hiszem, az egyértelmű, hogy az elmúlt években véghez vitteket óriási sikerként értékelhetjük, hisz a radikálisok ma már ott vannak mindenhol, ahol a döntések születnek. Azonban nem szabad megfeledkeznünk a hibákról, a téves döntésekről, a ki nem beszélt feszültségekről sem, mert azért valljuk meg, ezekből is akadt bőven.

Tegnapig folyamatos harc volt, ahol nem volt helye kibeszélésnek, nem volt helye a belső problémák feszegetésének, de most egy nyugodtabb időszak következik, ahol már ezeket a kérdéseket nem odázhatjuk el.

A parlamenti választások óta egyre nyilvánvalóbb, hogy a Jobbik bővülése, a tagság növekedése nem minden esetben a minőség növekedését jelentette. Sokkal inkább hígulás volt, vidéken jobbára oda nem illő arcokkal, a nagyobb településeken pedig karrieristák tömegével. Ez igazán most látszott, az önkormányzati választások idején.

Sajnos ki kell mondanunk, hogy a helyi jobbikos jelöltek egy része egyszerűen vállalhatatlan volt, a helyi programok - már ha egyáltalán volt ilyen - pedig teljesen dilettáns anyagokban merültek ki. Aztán említhetnénk még a szervezettség, a média hiányát, a pártban és a szimpatizánsok körében folyó vitát a visszafogottabb, szalonképesebb vagy a harcos, radikálisabb hangnemről. És még lehetne folytatni a sort, amit majd az elkövetkezőkben mindenképpen tisztázni kell. (A Jobbik jövő útja a szalonképesebb radikális hangnem. Ahol továbbra is a legfőbb ellenfél a volt MSZMP KB vezetői azaz a MSZP és a LMP. Szerk.)

Mától új idők jönnek. A Jobbikban el kell kezdődnie egy tisztulási folyamatnak és egy hosszú távú építkezésnek, hogy négy év múlva, a követező megmérettetésen igazi eséllyel vehessük fel a versenyt. De nem ülhetünk ölbe tett kézzel mi sem, akik ezt a radikális értékrendet magunkénak valljuk. Tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy a Jobbik, mint párt, mivel már ott van mindenütt, majd megold minden gondunkat, hogy nekünk innentől már semmi tennivalónk sincs, csak várni az eredményeket. A mindennapok harcait nekünk kell megvívni, a meggyújtott tűzet, nekünk kell táplálni, mert ezt más nem fogja megtenni helyettünk.

És ne feledjük a legfontosabbat sem: a remény és a cél, hogy Magyarország egyszer tényleg a magyaroké legyen csak addig él, amíg mi életben tartjuk.

(Forrás: radicalpuzzle.blogspot.hu)

JOBBIK GONDOLAT