2010. szeptember 19. Közélet

  Tisztelt ex-miniszterelnök úr! Az önhöz, illetve elvtársaihoz intézett köszönőlevél puszta megírásának ténye már önmagában is meghökkentően hathat, és kellőképpen borzolhatja idegeiket. Pedig a dolgok sok esetben nem is annyira szövevényesek, mint amilyennek első megközelítésben feltűnnek számunkra.

Önök mást sem tettek kormányzásuk időszakában – az ország szisztematikus és tervszerű tönkretételén túl – , mint permanensen jajveszékeltek a „szélsőjobb” megerősödése és térhódítása miatt, s rendvédelmi szerveiket, sőt titkosszolgálataikat is bevetették abszolút törvénytelenül, az MSZP-SZDSZ hatalombitorlók szempontjából veszélyesnek minősített különféle nemzeti jellegű politikai és hagyományőrző szervezetek, illetve ezek tagjainak megfigyelésére és kompromittálására.

Szándékaikkal ellentétben, teljesen kontra produktív módon,„elkúrós” kormányzásukkal azonban elévülhetetlen érdemeket szereztek ezen formációk népszerűségének és ismertségének fokozásában, továbbá a nemzeti radikális hírportálok látogatottságának ugrásszerű emelkedésében. Emlékezzék csak: a később a Magyarok Nyilaihoz kötött „robbantásos videó”, s az ominózus galacsintörvény spiritus rectoraként közröhej tárgyává vált Draskovics-Drazsé Tibor balul sikeredett vállalkozására, a Kuruc.info betiltására 2008 nyarán, amely egyfajta bumeráng-effektusként épp a saját fejükre ütött vissza: hírportálunk látogatottsága egyik napról a másikra látványosan és jól érzékelhetően megnövekedett. Akciójuk egyetlen kézzelfogható eredménye az lett, hogy immár hosszú ideje a Kuruc.info a jobboldal legolvasottabb weblapja. Hála és köszönet önöknek érte.

Ami pedig e sorok szerzőjének személyét illeti, aki a magyarországi szélsőjobboldal „kirívóan szélsőséges nézeteket hirdető” publicistája (a Szabad Nép-jogutód, népszabadságos Kácsor Zsolt örökbecsű definíciója – hála és köszönet neki is érte), nos, önöknek abban is elévülhetetlen érdemük van, hogy szerénységem az újságírói pályára tévedt. Tudniillik, amennyiben jelenkori történelmünknek nincs a fentebb már említett „elkúrós-érája” valószínűleg nem kellene vele számolniuk, mint a hazai „újnyilas, neonáci, antiszemita, holokauszttagadó” nézetek egyik fő zászlóvivőjével. E „fasiszta szörnyeteg” eredeti elképzelése ugyanis az volt, hogy középiskolai tanárként dolgozza le aktív éveit, diákokat nevel, utazgat, s a horatiusi carpe diem szellemében éli életét. Az ön destruktív, néhai antikormánya azonban elpusztított körülötte, mondhatnánk életterében, mindent, ami érték és továbbörökítendő kultúrkincs volt: hazát, nemzeti vagyont és kultúrát, iskolát, tekintélyt, közösségi és egyéni morált, jövőbe vetett hitet, egyszóval, mindent. Valóban sikerült jól „elkúrniuk”, ex-miniszterelnök úr! Ezt pedig már nem lehetett szó és cselekedetek nélkül, a vágóhídra terelendő birkák néma, szervilis, bégető engedelmességével elviselni. Nos, ha ön és kormánya nincsen, akkor ma e sorok sem jelenhetnének meg szerzője tollából a Kuruc.infón. Nem volna rá semmiféle ok. Ennyire egyszerű ez, ex-kormányfő úr. Hála és köszönet önöknek érte. S hogy még közérthetőbb legyek, engedtessék meg számomra zárásként egy irodalmi blaszfémia, vagy amennyiben úgy jobban hangzik, parafrázis. Ady, ha ma élne, "Rohanunk a forradalomba" című versének inkriminált szakaszát bizonyára így fogalmazná meg:

"Szeressétek őt is, a vad pápai bolondot,
 A gyújtogató, csóvás embert,
 Úrnak, magyarnak egyként rongyot".

Ön tehát minden ártó szándékkal felvértezve, épp az ellenkezőjét érte el annak, amit akart: erősítve az ellenállást, előkészítette a nemzeti feltámadást, és tollat adott azok kezébe is, akik eredetileg nem akarták azt megragadni, illetve teljesen más célok érdekében forgatták volna. Hála és köszönet önöknek érte.

( Kuruc.info)

JOBBIK GONDOLAT