2012. július 19. Közélet

Két nappal ezelőtt egy fészbukos csoport (neve: Tartóztassák le a Náci Csatary Lászlót!!) tüntetést hirdetett Csatáry László „házához” (mint köztudott, ma az ügyészség őrizetbe vette a 97 éves volt rendőrtisztet). Azért használok idézőjelet, mert a magyar nyelvet nem nagyon ismerő szervezők által megadott címen nagy ház áll, benne sok lakással, s az egyik lakásban élt korábban Csatáry. A ház tehát nem Csatáryé, csupán a ház egyik lakásában éldegélt.

Máshol már megírtam: ma a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak levelet küldtem, állampolgári bejelentéssel éltem. Állásponton szerint ugyanis a hétfői „tüntetés” törvénysértő volt, ezért a rendőrségnek meg kell tennie a szükséges intézkedéseket.

Ma a Kanadai Magyar Hírlap nevű szélsőbaloldali, túlnyomórészt zsidó szerzők írásait közlő honlapon „tartalmas” beszámoló jelent meg a hétfői törvénysértésről. Az iromány szerzője egy Garai-Édler Eszter nevezetű zsidónő. Ne értsen félre az olvasó: nem akarok oktalanul zsidózni, de az említett szerző egyrészt zsidó, másrészt nőnemű. A „zsidónő” kifejezés tehát nem bántó, az alábbi írás szerzőjének lényegét fedi fel. (Zárójelben: mellesleg ha teli szájjal lehet nácizni, akkor zsidónőzni is szabad. Jedem das Seine. Ilyen egyszerű ez.)

Az alábbiakban teljes terjedelmében közlöm az említett zsidónő írását, mert ebben a szövegben a törvénysértés egyik résztvevője maga meséli el budai grasszálásuk rövid történetét.

Íme, a Kanadai Magyar Hírlap cikke:

„Beszámoló a náci gyilkos ’Csatáry bácsi’ lakása előtt tartott flashmobról

Szerzőnk is csatlakozott az éppen néhány órája letartóztatott Csatáry László szadista háborús bűnős lakása előtt tartott flashmob-ban. Fellépése miatt egy közismerten szélsőjobboldali online lap támadta meg és személyes adataival is visszaélt a neonáci újság. Az alábbi írásában számol be Garai-Édler Eszter a spontán demonstrációról.

Mint kiderült, a náci gyilkos az elmúlt öt évet a Győri út 3. szám alatti társasház 5. emelet 3. sz. lakásában töltötte (1995-ig hamis név alatt, műkereskedőként Kanadában bujkált, azóta feltehetőleg Budapesten él sértetlenül)! Ebben a házban a kaputelefonján Smith felirat található, de a postaládáján a Smith név alatt Csatáry L. név is szerepel (kézzel felírva). A közvetlen szomszédja (egy fiatal lány) nagyon nagy szeretettel és aggódással beszélt róla! Kifejezetten baráti viszonyban voltak: ’Nagyobb ünnepekkor Csatáry bácsi még meg is ajándékozott kisebb-nagyobb ajándékkal! Rokonszenves, kedves bácsi volt, amikor összefutottunk a lépcsőházban mindig volt egy-két kedves szava. Az elmúlt két hónapban nem láttam, és már aggódni kezdtem. A ház közös képviselőjénél érdeklődtem Csatáry bácsi hollétéről, de sajnos ő sem tudta, hogy hova távozott!’

Miután közöltem a lánnyal, hogy valójában kivel is ápolt jó szomszédsági viszonyt: ’Nem, nem, ez hihetetlen, nem hiszem el!’ – szinte sokkolta a valóság! Ennek ellenére kifejezetten érezhető volt, hogy továbbra is aggódik az ’öregúr’ sorsa iránt, és megbocsátóan elzárkózott a további kérdésem elől!

Tehát Csatáry az utóbbi öt évben, békében és nyugalomban élt a Győri úti otthona 5. emelet 3. sz. lakásában. A környező üzletek és éttermek alkalmazottaira is kifejezetten kellemes, emberi benyomást keltett. Két hónappal ezelőtt viszont kénytelen volt elhagyni szeretett lakhelyét, ugyanis a brit újságírók ekkor már erőteljesen szimatoltak utána Budapesten. A flashmobot eredendően a Győri úti háza elé szerveztük, de a gyors információcserének köszönhetően (a brit újságírókkal végig telefonkapcsolatban voltunk) a demonstrációt áthelyeztük a BAH-csomópont közelében lévő házba (Jagelló u. 4/a), ahova két hónappal ezelőtt költözött át. Ennek a háznak a lakói is ismerték, és megmutatták nekünk pontosan, hogy melyik magasföldszinti lakásban élt, de pár hete már ők sem látták! ’Már nincs itt, utoljára kb. két hete láttam’ – mondta egy idős hölgy Csatáry ajtajára mutatva.

A demonstráció főszervezője végül a náci lakásajtaja előtt tartotta meg a sajtótájékoztatót angol nyelven, amelyben követeltük: A magyar hatóság állítsa mihamarabb bíróság elé a világ legkeresettebb háborús bűnöseként számon tartott Csatáry Lászlót! Többségében külföldi (francia, német és angol) sajtó volt jelen.

Ezután áthúzott horogkeresztet ábrázoló matricákat és transzparenseket helyeztünk el a lakás ajtajára, a lépcsőházba, és a ház bejáratát is körbevettük ezekkel a táblákkal. A transzparensen többek között a ’Soha nem felejtünk’, az ’Utolsó esélyünk az igazságszolgáltatásra’ ’Last chance for justice’ feliratok voltak olvashatók.

A demonstráción zárásaként a ház udvarán barna ragasztószalaggal a csuklóknál egymáshoz kötöztünk magunkat, és egyszerre ezt kiáltottuk: ’Soha nem felejtünk!!!!!!!’

Furcsamód évekig nap mint nap látták a környezetében Csatáryt, mára felszívódott! A flashmobot követő napon (2012. július 17-én) több nemzetközi újságírócsoport munkatársai felkeresték az ügyészséget, és feltettek néhány kérdést nekik: Tudják-e, hogy hol tartózkodik Csatáry László, mert az ügyészségnek kutyakötelessége lenne szemmel tartani! Tisztában vannak-e azzal, hogy az egész világ azzal vádolja a magyar hatóságokat, hogy tudatosan nem áll érdekükben letartóztatni és bíróság elé állítani az egyébként 1948-ban halálra ítélt háborús bűnöst, sőt ők bújtatják! Nem kívántak válaszolni a feltett kérdésekre!”

Zsidónőnk tehát maga meséli el a Csatáry ellen indított hajsza történetét. Fajvédő zsidónőhöz illően természetesen „náci gyilkos”-nak nevezi Csatáryt, holott normális ember tudja: jogerős bírói ítélet nélkül senkire sem lehet rásütni ilyen bélyeget. Vagy ha igen, akkor nekem sem kell fukarkodnom a szavakkal, én is nyugodtan lenácizhatom a zsidónőt, aki persze „génkoktélja” okán speciális náci – judeonáci.

No de nem is az az igazi baj, hogy dől a gyűlölet, az előítélet a derék zsidónőből. Sokkal nagyobb probléma, hogy hölgyünk hülyét csinál magából, s ezt valószínűleg nem veszi észre.

Tudni kell, hogy Garai-Édler Eszter nemrég csatlakozott a Kanadai Magyar Hírlap szerzőgárdájához, amely csapatnak sem az intellektuális mélység, sem a magyar nyelv ismerete nem az erőssége. Ezért aztán nagy bolondságok jelennek meg ezen a szélsőséges honlapon – ezért is szoktam időről-időre elolvasni az itt megjelenő magyartalan és szellemtelen szövegeket.

Lássunk egy példát. Olvassuk el még egyszer a fentebb idézett cikk utolsó előtti bekezdését:

„A demonstráción zárásaként (sic!) a ház udvarán barna ragasztószalaggal a csuklóknál egymáshoz kötöztünk (sic!) magunkat, és egyszerre ezt kiáltottuk: ’Soha nem felejtünk!!!!!!!’

Furcsamód évekig nap mint nap látták a környezetében Csatáryt, mára felszívódott!”

Az utolsó mondatra külön szeretném felhívni az olvasó figyelmét. Ez a mondat azt állítja, hogy Csatáry László környezetében látták nap mint nap Csatáry Lászlót. Érdekes, nemde? Őszintén megmondom: engem nem az idős emberek utáni hajsza, a zsidóbosszú újabb és újabb jele háborít fel igazán, hanem a magyar nyelv meggyalázása. A magyar nyelv judaizálása – most éppen az említett zsidónő által. Nem lehet büntetlenül garázdálkodni – a magyar nyelvben sem.

No de Isten nem ver bottal, szereti az ő választott népét, benne a zsidónőket is. Garai-Édler Esztert is szereti (Isten ugyanis nem finnyás). Éppen ezért bünteti is.

Azt állítja magáról ez a zsidónő, hogy ő minden idejét a liberális demokráciáért való küzdelemnek szenteli. Mert nem nézheti tétlenül a demokrácia, a jogállam hanyatlását.

Az idézett cikk után olvasható a zsidónő önvallomása, bemutatkozó írása. Ebből idézek egy mondatot annak illusztrálására, miként bünteti a Jóisten a túltengő öntudatú embereket:

„Nevemhez köthető számos antirasszista-antifasiszta és a jogállamot sárral taposó kormányellenes tüntetés- és demonstráció megszervezése.”

Röviden és magyarán: Garai-Édler Eszter nevéhez fűződik számos, a „jogállamot sárral taposó” tüntetés megszervezése. Csak kibújt a szög a zsákból: zsidónőnk maga vallja be, hogy a jogállamot, a demokráciát ő tapossa – no nem sárba (magyarul így mondanánk), hanem sárral (judaizált „magyarsággal” ők így fogalmaznak).

Zsidónőnk igazat beszélt: a hétfői, budai grasszálás tényleg a „jogállamot sárral taposó” demonstráció volt. Ezért is tettem bejelentést az ügyben. S ezért is remélem, hogy a magyar rendőrség nem hagyja szó nélkül a zsidónő és társai undort keltő garázdálkodását.

Kommentál

Az ügyészség szerint egy jelenleg nem magyar területen elkövetett eseményekről van szó. Akkor nem a Kassához tartozó ország területén kellene bíróság elé állítani? Ha ez törvényes. Akkor vajon vizsgálódik a titkosszolgálat a hazánkba utazó palesztinok ellen elkövetett, nemzetközi körözés alatt álló izraeli beutazókkal kapcsolatban?

Szabad Hirek