2012. szeptember 7. Közélet

Salgótarján, Ózd, Kazincbarcika – a félkörívben elhelyezkedő három északkeleti várost politika szempontjából sokáig úgy emlegették, hogy a Vörös Félhold. Szociológiai okokból a lakosságuk rendszeresen az MSZP-re szavazott, mert azt képzelte, hogy az „baloldali”, és az úgynevezett kisemberek érdekeit képviseli. Legutóbb ez a menetrend megzakkant, és az állítólagos szocialisták még ebben a sajátságos országrészben is lebőgtek. Két évre és a Fidesz-kormány alapos bemutatkozására volt szükség, hogy az MSZP életjeleket kezdjen mutatni Ózdon.
 

Ha valahol, akkor az elmúlt két évtizedben Ózdon indokolt lett volna a tüntetés. Ennek ellenére a Jobbik néhány megmozdulásától eltekintve ájult mozdulatlanság jellemezte a szerencsétlen várost. Némi kis bágyadt színt vitt ebbe néhány nappal ezelőtt az utóbbi időkben teljesen lenullázódott, de immár újjászerveződő helyi MSZP-szervezet kezdeményezése: flashmobot, villámcsődületet rendeztek a helyi televízió épülete előtt, sajtószabadságot követelve.

Tisztázni kell egy fogalomzavart. A sajtószabadság nem azonos a kiegyensúlyozott tájékoztatással, de azzal sem, hogy valakit szerepeltetni kell a tévében vagy az újságban. A sajtószabadság mindössze és csakis azt jelenti, hogy ha valakinek megvan rá a pénze, akkor médiát üzemeltethet, és előzetes cenzúra nélkül azt közölhet benne, amit akar.

Ez a mostani tüntetés tehát valójában nem a sajtószabadságról szólt, hanem arról, hogy az ózdi önkormányzatot uraló fideszes frakció teljesen rátenyerelt a helyi tévére és újságra, és kizárólagosan a saját gyermeteg reklámozójává silányította, senki mást nem engedve szóhoz jutni benne.

Nyilván ismerős ez a jelenség más kisebb vagy nagyobb vidéki városban is. Sőt ide vehetjük a megyei napilapok és a mindenféle regionális vagy települési tévéstúdiók legnagyobb részét. Ezektől eleve nem szabad sokat várni. Mindig is a csicskás szerepét játszották, méghozzá kéjjel és örömmel, a szerephez megfelelően kontraszelektált tehetségű és mentalitású gerincmentes (filézett) személyzettel.

Ám ami Ózdon kialakult, már valóban túlzás. Akár igazuk is lehetne az ál-baloldali ál-szocialistáknak, hogy tüntettek ellene.

Mintegy hatvanfőnyi közönség gyűlt össze, ami a város negyvenezres méretéhez képest lesújtóan kevés, ám a hasonló rendezvényeken megszokottak tükrében nagyjából átlagos. A résztvevők összetétele tipikusan az volt, amit a mindenkori bármilyen MSZP-rendezvényen láthatunk: szandálos-kardigános, vizes fésűvel hátranyalt hajú bácsikák, nyugdíjasklubból toborzott előreszegezett állú harcias nénikék.

Nem szabad lenézni őket. Ezek mind becsületes és őszinte emberek, akik végigdolgozták az egész életüket, és a hátukon hordozták Magyarországot évtizedeken keresztül. Arról pedig nem ők tehetnek, hogy mostanra már fogalmuk sincs a megváltozott valóságos világról, a politika realitásairól, és hogy az általános agymosás eszközt csinált belőlük mindenféle karrieristák számára gyalázatos célok eléréséhez.

A szónok az a Veres András régi elvtárs volt, aki a régebbi MSZMP-pártkádereknek ahhoz a korrektebb részéhez tartozik, akik a „rendszerváltás” után elvitték a balhét, háttérbe vonultak, és nem tolakodtak előtérbe megújulást színlelve.

Elmondta a megjelenteknek a médiával kapcsolatban, amit ilyenkor kell. Könnyű dolga volt, mert az ózdi fideszes csicskamédia annyira irritáló, hogy nem nehéz leleplezni. A bukfenc abban van, hogy mikről nem beszélt, és mik azok, amik a jószándékú, de sajnos tudatlan tüntetőknek eszükbe sem jut.

Az egyik az, hogy amikor 2002 és 2010 között MSZP-császárság volt Ózdon a botrányairól (hamis érettségi-bizonyítvány, hűtlen kezelés és ingatlanpanamák sorozatának gyanúja) országos közröhejjé vált Benedek Mihály polgármester vezérletével, akkor a helyi média egészen pontosan ugyanilyen hitvány és bárgyún csicskás volt, mint most. Hajszálpontosan azonos és egylényegű.

A másik, amiről a szónok és a közönsége megfeledkezett, hogy a helyi önkormányzati képviselőtestületben ott van az MSZP-nek egy képviselője, akinek számtalan alkalma lett volna fellépni a helyi média milyenségével szemben, de soha nem tette, meg sem szólalt a témáról, mindig mindent megszavazott róla együtt a Fidesszel. Nyilván nem ok nélkül… Normális médiát és rendes működést mindig csak a jobbikos (illetve a Csanád-ügy miatt, azóta már független) képviselő követelt. Igaz, nincs is kinevezve mindenféle zsíros posztokba.

Harmadrészt az sem jutott eszébe az MSZP villámcsődület résztvevőinek, hogy ott ül a helyi média felügyelőbizottságában egy delegáltjuk, Kiss Sándor hajdani szoci alpolgármester, és köszöni az érdeklődést, jól érzi magát. Felveszi érte a pénzt, és nem csinál semmit. Meg sem nyikkan. Pedig mennyivel hatékonyabban tudna cselekedni, mint tíz meg tíz villámcsődület együttvéve. Ha akarna. De nem akar. Beéri a különféle pénzekkel, amiket mind a mai napig kap „szoci” létére a fideszes önkormányzattól.

Mindezt a tüntetés résztvevői nem fogták fel. Ők egyszerű emberek. A nem-egyszerű embereknek nyomuk sem volt a tüntetésen. A korábbi MSZP-uralom kisebb-nagyobb grófjai, udvaroncai, tányérnyalói és egyéb számos haszonhúzói nem járnak ilyen helyekre. Ők csak akkor nyomulnak elő nagyon bátran majd, amikor a gesztenye már kikaparódott. Akkor aztán teljes létszámban. Már remegve várják. (radicalpuzzle.blogspot.hu)

Szabad Hirek