2013. január 17. Közélet

Eötvös Péter szerint hosszú idő után végre rendezheti az állam a kényszermunkatáborokba hurcoltak kárpótlásának ügyét

„Úgy tudom, az igazságügyi tárcánál már dolgoznak a kommunista kényszermunka­táborokba kény­szerített áldozatok kárpótlásának rendezésén, jelenleg a normaszöveg kialakítása zajlik” – mondta lapunknak Eötvös Péter, a KDNP A kommunizmus bűnei munkacsoportjának vezetője. Szerinte a hazai tömegtájékoztatás nagyobb része egész egyszerűen nem érdekelt bizonyos, az előző rendszerrel kapcsolatos tények kibontásában.

– Csaknem két éve alakult a KDNP-ben A kommunizmus bűnei elnevezésű munkacsoport. Akkoriban úgy nyilatkozott, a tizennyolc történészből, valamint a kor szakértőjéből álló testület célkitűzése felfedni a különböző történelemhamisításokat és elhallgatásokat. Mire jutottak?

– Egyelőre nem javult túlzottan a hazai helyzet e tekintetben. Nekünk az lebegett a szemünk előtt, hogy a témában már megkezdett értékes munkákat bemutassuk, illetve folytassuk. Kiemelném a Kahler Frigyeshez köthető történelmi tényfeltáró bizottságot, amely sajnos félbemaradt kezdeményezés. Az eredményekkel nem törődik senki, noha azokat többkötetes kiadványban foglalták össze. Ezeket ismét az érdeklődők elé kell tárni. Egyébiránt abban látom a legnagyobb problémát, hogy a média nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal, nem közvetít a társadalom felé, vagy ha mégis, akkor igen szelektíven, nem a lényeget érintve. Olykor úgy érzem, a hazai tömegtájékoztatás nagyobb része egész egyszerűen nem érdekelt bizonyos tények kibontásában.

– Azért a konzervatív sajtó rendre foglalkozik a kommunizmus bűneivel.

– Fenntartom, amit mondtam.

– Mégis, mit gondol, mi lehet az „elhallgatások” oka?

– Én is ezt kérdezem. Ám tény: vannak egyes, az elkövetett bűnökkel, jogsértésekkel, félrevezetésekkel, az emberek, családok tönkretételével, tulajdonuk, akár személyiségük kisajátításával, sőt fizikai megsemmisítésével kapcsolatos történetek, melyekről nem hallani soha. Egyesek szerint azért, mert az érintett résztvevők vagy leszármazottaik részben még élnek. És bizony, senki nem szereti azt hallani, hogy a felmenője valamiféle törvénytelenséget csinált, sőt akár vér tapad a kezéhez. Az egész egyébként a második világháború végén kezdődött, 1944–45-ben olyan, valóban plurális, hazánkban azelőtt soha nem látott demokrácia kezdett kialakulni, mely talán ma is irigylésre méltó. Ezen dolgozott az akkori közélet zöme, ám az abszolút kisebbségben lévő kommunista párt olyan eszközökkel, melyeket a törvények is tiltottak, erőszakosan megdöntötte a formálódó demokratikus berendezkedést. És vegyük már észre, olyan nevek, politikusok is köthetők ehhez a folyamathoz, akik máig meghatározók a politika alakításában.

– Visszakanyarodva a munkacsoporthoz, mégis, mostanában mik a terveik?

– Nyilván a fejszénk kicsi, a fa meg túl nagy. De valamit mégis tenni kell. Anyagilag igen behatároltak a lehetőségeink, a részvétel önkéntes módon történik, egyetlen támogatónk a Konrad Adenauer Alapítvány, amellyel közösen az eddig elért eredményeket bemutató konferenciákat szoktunk szervezni. Mostanában a Tóth Ilonka-perről és az ahhoz kapcsolható további koncepciós eljárásokról szóló szimpóziumot tervezünk. Természetesen egyéb elképzeléseink is vannak, meglátjuk, mennyit sikerül megvalósítani belőlük.

– Manapság is sokszor hallani, a kommunizmus nem volt rossz ötlet, csak valami elromlott a megvalósítás során. Erről mit gondol?

– A múlt század elején különböző szabadkőműves páholyokba szerveződtek az úgynevezett liberális véleményformálók, s fogalmazták meg stratégiájukat, politikai elveiket, ame­lyeket egyébként a mai politikusok beszédeiből is kihallani. Nincs új a nap alatt. Akkor is egy bizonyos társadalmi modell erőszakos kialakításáról volt szó, melynek egyik eszköze a történelem átírása, „objektív” tankönyvek segítségével. Ennek talán legszélsőségesebb változata a bolsevizmus. Nem véletlen, most, amikor a jelenlegi oktatásirányítás változást akar, átfogó felháborodást szerveznek ellene.

– Ön a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületét is vezeti. 2013-ban miként áll a túlélők kárpótlása?

– Éppen az idén lesz hatvan éve, hogy Nagy Imre hatalomra kerülése után, az amnesztia keretében feloszlatták a kommunista kényszermunkatáborokat hazánkban. A testületnek jelenleg mintegy ezer tagja van, az ötvenes években zömmel kiskorúak, vagyis a szüleik meghurcolásának szenvedő alanyai voltak. Később éppen a felmenők „besorolása” miatt nem jutottak egyről a kettőre, sokukat még a középiskolába sem vették fel. Jórészt kizárólag segédmunkások lehettek, így a nyugdíjuk ma nem egy esetben negyvenezer forint alatt van. Nyomorognak. 2000-ben törvény született arról, hogy a tartósan, vagyis legalább három évre elhurcoltakat havi húszezer forint illeti meg, s túl azon, hogy így rengeteg áldozat kimaradt ebből a juttatásból, az összeget azóta sem emelték. Ma is ugyanannyi. Megjegyzem, akit csak három napig tartottak fogva, ugyancsak megfosztották minden vagyonától, tulajdonától. Eközben a holokauszt-túlélők esetében a minap ötven százalékkal emelte a magyar kormány a kárpótlást. Amikor erről értesültem, levélben fordultam a témával foglalkozó politikusokhoz és kormánytagokhoz. Azt írtam: örülök ennek a döntésnek, fontosnak tartom, majd megjegyeztem, ez talán például szolgálhat a kommunizmus botrányosan ignorált, napjainkban is élő áldozatainak megsegítéséhez.

– Kapott választ?

– Igen, s úgy tudom, az igazságügyi tárcánál ezen már hivatalból dolgoznak, a normaszöveg kialakítása zajlik. A kérdés rendezése a mindenkori kormányzat felelőssége. Nem tartom ugyanis helyesnek társadalmi egyenlőtlenséget, megosztottságot szítani egy kárvallotti csoport kiemelésével. És itt nem számokról, sokkal inkább elvekről van szó. A Recsket megjárt ezerháromszáz ember közül ma már csak tizennégyen élnek, az ő megkésett támogatásuk ezért nem jelenthet komolyabb kiadást a központi költségvetés számára. De így igazságos. (Polgári Hirszemle)

Magyarországon mintegy 8000 holokauszt túlélő leszármazottjai (felesége, fiai, unokái) kapnak havi fél millió Ft feletti kárpótlást az adófizetők pénzéből. (JTA izraeli hírforrás szerint) A kormány zsidó nyomásra 50 százalékkal emelte január elsejétől a támogatásukat.

Szabad Hirek