2009. december 11. Közélet

Magyarországon a szélsőséges hangok egyre hangosabbak: ennek nem lenne szabad megtörténnie, kellene egy határ, amit nem lenne szabad átlépni - mondta a Nobel-békedíjas író.

Ki kell állni az emberi jogok mellett, mert az utóbbi évtizedekben nem javult számottevően a helyzet ezen a téren - mondta Elie Wiesel, Nobel-békedíjas író az első hivatalos magyarországi látogatása alkalmával tartott sajtótájékoztatón csütörtökön Budapesten.

A máramarosszigeti születésű, az auschwitzi és a buchenwaldi haláltábort megjárt író megjegyezte: amióta megkapta a Nobel-díjat - majdnem napra pontosan 23 éve Oslóban -, alig változott valamit az emberi jogok megítélése és tiszteletben tartása. Példaként említette Iránt, ahol - mint mondta - sok ezer embert ér hátrányos megkülönböztetés. A mi feladatunk, hogy felemeljük a szavunkat, szóljunk az érdekükben és minden üldözött érdekében - hangsúlyozta.

Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Magyarországon "a szélsőséges hangok egyre hangosabbak". Kiemelte: ennek nem lenne szabad megtörténnie, kellene egy határ, amit nem lenne szabad átlépni. Az egész társadalomnak ki kellene kötnie, hogy a rasszista, antiszemita megnyilvánulások nem elfogadhatóak - tette hozzá. Szólt a köztársasági elnöknél, Sólyom Lászlónál csütörtökön tett látogatásáról is, amelynek során kérte, hogy hozzanak törvényt Magyarországon is a holokauszt tagadása ellen. Ha más országokban létezik és alkotmányos, akkor ennek a jogszabálynak Magyarországon is léteznie kell - mondta.

Kérdésre válaszolva a Nobel-békedíjas író közölte: a kirekesztő, a kisebbségekkel szembeni gyűlöletkeltő beszéd elleni jogszabály is szükséges. A Magyarországon élő többi kisebbség azonban nem szenvedett annyit, mint a zsidóság, egyikkel sem fordult elő, hogy "gyűlöletkeltő szavakból kiindulva majdnem teljesen elpusztították őket". Véleménye szerint az antiszemitizmusra és a holokausztra az a legjobb válasz, hogy a vallási vezetők és a hívek "emelt fővel, büszkén építik és megerősítik a hagyományokat". Nem szabad engedni a külső nyomásnak, hogy a zsidóság elveszítse identitását, hanem át kell venni azt a lelkesedést, amit a Chábád Lubavics mozgalom és az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) mutat.

Elie Wiesel arról is beszámolt, hogy a Bajnai Gordon miniszterelnöknél folytatott szerdai megbeszélésen szóba hozta a holokauszttal kapcsolatos, 65 éve nem kutatható iratokat, amelyeket szerinte elérhetővé kell tenni a szakemberek számára. Megemlítette, hogy Moszkvában van mintegy 45 ezer kartonnyi, a magyar holokausztra vonatkozó iratanyag, amelyhez a magyar kutatók csak körülményesen, oda kiutazva tudnának hozzáférni. Az író ezért felajánlotta az ennek lefénymásolására szükséges 20 ezer dollárt, hogy legalább fénymásolt formában Magyarországra kerülhessenek az akták.

Szólt arról is, hogy az idén jelenik meg az 53. könyve. A köteteket mindig franciául írja, mert a párizsi Sorbonne egyetemen tanult filozófiát, miután felszabadultak a koncentrációs táborok. A francia ezzel igazából elfoglalta a magyar helyét az anyanyelvek tekintetében. Kitért arra, hogy soha nem kezdi el a következő munkáját az előtt, hogy leadta volna a nyomdába az előzőt.  

Az MTI kérdésére elmondta: a közelgő hanuka nem játszott szerepet abban, hogy közvetlenül a zsidó ünnepi napok előtt jött Magyarországra, ez csak véletlen egybeesés. A Chábád Lubavics mozgalom meghívásának azonban - mivel nagyon jó kapcsolatot ápolnak - nem tudott nemet mondani, és az Egyesült Államokban tartott egyetemi óráitól függően most szerdán és csütörtökön volt ideje a látogatásra. Ennek kapcsán örömének adott hangot, hogy Magyarországon "eljött a zsidóság reneszánsza".

Elie Wiesel 1928-ban született a romániai Máramarosszigeten, ortodox zsidó családban. Tizenöt évesen deportálták, szülei és húga nem élték túl a borzalmakat. 1948-tól tanult a Sorbonne-on filozófiát, majd újságíróként dolgozott. Esszéi, novellái és drámái elsősorban az európai zsidóság kiirtásáról szólnak. Ő használta először mai értelemben a holokauszt kifejezést.

1986-ban Nobel-békedíjat kapott, nem sokkal ezután feleségével megalapították az Elie Wiesel Alapítványt az Emberiségért, ennek a mai napig elnöke. 1978 és 1986 között a nemzetközi holokauszt-emlékbizottság elnöke volt. Művei: Az éjszaka, A hajnal, Az eskü, Egy meggyilkolt zsidó költő testamentuma, Minden folyó a tengerbe siet.

A 2004-ben alakult EMIH az MTI-hez eljuttatott összegzésében úgy fogalmaz: elsődleges céljának azt tartja, hogy "a magyar zsidóságnak azt a kilencven százalékát karolja fel, mely már nemzedékek óta semmilyen módon nem kötődik gyökereihez". Mint írták, a szervezet egy "új, konzervatív értékek és ősi gyökerek után kutató fiatal nemzedék képviselője, amely a status quo irányzat megújításával, egyesíti az autentikus értékrendet és ortodox hagyományokat a nyitottsággal és dinamikus gondolkodással". Az EMIH megalakulásával újból teljes lett a magyar zsidóság három irányzata: a neológ (Mazsihisz), az ortodox és a status quo (EMIH) - áll a közleményben.

A Chábád Lubavics mozgalom 1989-től működik Magyarországon, célul tűzve ki a zsidó vallási és kulturális hagyományok felelevenítését, megismertetését a hívekkel. Szociális segítségnyújtással, könyvkiadással, felnőtt- és gyermekoktatással is foglalkoznak.

Komment: Igen, ki kell állnunk az egyetemes emberi jogok mellett - pl. Palesztinában ahol másodrendűnek tekintik őket. Mikor a Nobel-békedíjas Izraelben erről előadást tartani? Igen, vissza kell térnünk a gyökereinkhez - az ősmagyarságéhoz. Igen, fel kell lépnünk az antimagyar  gyűlöletbeszéd ellen - pl. a kereszténységet, vagy a magyarságot gyűlölködés ellen!  Ezek az ő szabadságukhoz tartoznak és annak korlátozása jelenti számukra a gyűlölködést?

Másrészt a holokausz-tagadás (tűzhalál) törvénye a holokausz-vallási teokrácia a demokrácia ellen. Mert olyan nemzedéket kívánunk a törvény erejével korlátozni, bűnösnek nevezni, bűntudatot kelteni  (ez a antiliberalizmus) amely nem követte el. Aki hazánkban egyenlő mércével áll a háborús bűnös kádárizmushoz és a egyenrangú nácizmushoz. Másrészt alkalmas a nekem nem tetsző írásokat, még akkor is ha megalapozott a törvény által megtámadni. Azaz az egyetemes szólásszabadság (antiliberális) korlátozása egy szűk érdek miatt. Akkor hol is vannak az emberi jogok?

(MTI.hetivalasz.hu alapján szerk)