2010. szeptember 7. Közélet

Úgy látszik, nálunk jelentős az állampolgári igény az emeletes politikai marhaságok decens, öltönyös csomagolására.

Elkezdődött az önkormányzati választások kampánya, a Fidesz-KDNP-nek nemigen kell izgulnia, a szocialisták lassan megszokják, hogy zsugorodnak, az SZDSZ és az MDF nem létezik, az LMP (Legyen Más az szdsz Politika) és a Jobbik jól hajrázott, és derűs alternatívaként itt van nekünk a Kétfarkú kutyák hódítása.

A nyár után folytatódik a harc, és már most rettentően unom, főleg a vasárnapi rántott hús után. A finnyáskodó megnyilvánulásban természetesen fontos szerepet játszik, hogy nekem még van rántott húsom. De, hogy nem csak nekem van elegem, az jól látszik a Kétfarkúak térnyerésén is. Évek óta léteznek, és most nekivágtak a csatának. Igaz, nem gyűjtöttek elég cetlit, de szivárványt hoztak a politikai pocsolyák fölé, amiből már csak a sárga gumikacsáik hiányoznak.

Programjuk, a Legyen minden jobb! igazán kitűnő. Az örök életre, ingyen sörre, adócsökkentésre, pénzosztásra mindig lészen kereslet, hiszen nagyjából ilyen alapon ikszelgetünk négyévente. Arról már nem is beszélve, hogy nem munkahelyeket akarnak nekünk teremteni, hanem csak fizetést, mert véleményük szerint nem méltó az emberi fajhoz, hogy dolgoznunk kelljen. Éljen!

Aztán a világbéke bevezetése sem utolsó dolog, bár ez talán szintén nem passzol az emberi faj természetéhez, de egy próbát megér.

A Kétfarkúak sehol nem tudtak jelöltet állítani; mi nem vagyunk Izland, ahol nyilvánvaló hülyeségekkel is lehet valakiből politikus. Úgy látszik, nálunk vagy jelentős az állampolgári igény az emeletes politikai marhaságok decens, öltönyös csomagolására, vagy le se sz*rják őket.

És ennek az lehet az oka, hogy csak a rántott hús zabálók foglalkoznak a hülyeségméréssel, mert a többieknek akad, ha nem is jobb, de más tennivalójuk. Például helyettünk is dolgoznak. Mert akárhogy is nézzük, az nem munka, hogy valaki klimpíroz egy kicsit a billentyűkön, másokat piszkál, és mellékesen világgá ordítja a saját elmekórtani leiratát. Munka az, aminek van látszatja, meg értelme, ilyen például a mosogatás, a házépítés, vagy a pelenkacsere, meg a lópatkolás.

Ennek az országnak éppen az a szerencséje, hogy többen vannak közöttünk, akik nem olyan hülyék, hogy hülyeségméréssel, meg hülyékkel foglalkozzanak, hanem csak legyintenek ránk és teszik tovább a dolgukat, rántott hús nélkül…

(gondola.hu alapján JOBBIK GONDOLAT)