2011. május 29. Közélet

Csütörtökön jelent meg a mazsihisz nevű szélsőséges képződmény honlapján, hogy egyházi vezetők üdvözölték Feldmájer Pétert abból az alkalomból, hogy ismét a Síp utcai különítmény elnöke lett. Egy nappal később újabb közleményből értesültünk, hogy egy darab egyházi vezető köszöntötte a másik Síp utcai führert, Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzsont.

A csütörtöki közleményben két levelet olvashattunk: Erdő Péter bíborosét, s Bölcskei Gusztáv református püspökét. Ez utóbbival nem foglalkozom, mert történetesen katolikus vallásban nevelődtem, tehát Erdő Péter az én emberem. A bíboros úr az alábbi rövid levelet küldte Feldmájer Péternek:
 

„Igen Tisztelt Elnök Úr!

Örömmel értesültem róla, hogy újraválasztották a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökévé, szeretettel gratulálok hozzá.
Munkájához sok sikert kívánva maradok

őszinte nagyrabecsüléssel:

Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek”

Tegnap egy újabb közlemény bukkant fel a Síp utcai különítmény honlapján: Erdő Péter üdvözlő levelet küldött Zoltai-Zucker zsidóführernek. Más egyházi vezetőtől tehát eleddig nem kapott semmiféle gratuláló levelet a törpe ex-munkásőr. Zoltai-Zucker ugyanazokat a sorokat kapta, mint Feldmájer, de illendőségből ezt az Erdő-opuszt is közöljük:

„Igen Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úr!

Örömmel értesültem róla, hogy újraválasztották a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatójává, szeretettel gratulálok hozzá.
Munkájához sok sikert kívánva maradok

őszinte nagyrabecsüléssel:

Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek”

A hazai katolikusok feje igen buzgó volt: egyazon napon mindkét zsidóvezérnek elküldte üdvözletét – méghozzá „őszinte nagyrabecsüléssel”. Ez itt a lényeg: az erdői „ nagyrabecsülés” őszinteséggel fűszerezve.

Az Izraelben székelő Naftali Kraus ezt írta honlapján a katolikus és református egyházi vezetők által Feldmájernek küldött levelek kapcsán: „ Nem mondjuk el, hogy a levelek milyen körülmények között születtek, mert nem akarjuk az elnök urat megszégyeníteni.” Világos: valószínűleg a csokornyakkendős zsidóvezér kérte meg barátait, küldjenek már neki valami jókívánságot, szeretné feltenni a saját honlapjára.

Eleddig tehát Erdő Péter bíboros úr az egyetlen egyházi vezető, aki a Síp utcai különítmény mindkét vezérét „ őszinte nagyrabecsüléséről” biztosította (Bölcskei Gusztáv üdvözlő levele végén meglepő módon egy szimpla „tisztelettel” kitétellel megelégedett).

S most nézzük meg, kicsoda az a személy, akinek a munkájához őszinte nagyrabecsüléssel sok sikert kívánt minden magyar katolikusok feje. Aktuális témát választottunk: dr. Képíró Sándor és Feldmájer Péter kapcsolatát. Korrigálnom kell: Képíró Sándor tudtommal soha nem foglalkozott a zsidóführer tevékenységével, Feldmájer viszont többször is „ méltatta” az egykori csendőr századost. A kapcsolat tehát – egyoldalú. Három példával fogom illusztrálni, milyen elfogulatlan, milyen nemes lelkű lény a Síp utcai különítmény vezére.

2009. június 22-én a Népszavának azt nyilatkozta a már akkor is führereskedő Feldmájer, hogy Képíró Sándor az 1944-es ítélet megsemmisítése után „ tovább szolgálhatott csendőrként Kiskunhalason és Miskolcon, részt vehetett a magyarországi zsidóság megsemmisíthetésében (sic!) is”. Feldmájer nemcsak zsidóführer – ügyvédként is dolgozik. Így tehát tisztában kellett lennie azzal, hogy kijelentése – rágalom. Képíró Sándor ugyanis semmilyen deportálásban, „megsemmisítésben” nem vett részt, a most zajló perben sem vádolják ilyesmivel. Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”?

A Népszavának adott nyilatkozatból még egy olyan részletet idézünk, amely jól jellemzi a Síp utcaiak bosszúszomját, elvakult cinizmusát:

„Dr. Képíró Sándor nyugodtan hajthatja álomra fejét a Duna túlpartján, lehet, hogy hamarosan ki is tüntetik – ha megéri -, mert fegyverrel harcolt a hatvannégy vármegye egyikéért….”

Ezt a feldmájeri mély primitívséget nem kommentáljuk.

Ugorjunk néhány hónapot: 2009. szeptember 15-én a csokornyakkendős zsidóführer az MTI-nek mondta el magvas gondolatait annak kapcsán, hogy Képíró Sándort gyanúsítottként hallgatta ki a Budapesti Nyomozó Ügyészség. Feldmájer kifejtette, hogy „ példaértékű lehet, ha Képíró Sándort háborús bűntette miatt elítéli az igazságszolgáltatás”. Figyeljünk jól a fogalmazásra: Feldmájer nem a bűntett „gyanú”-járól, hanem – mintha már ítélet született volna – Képíró „bűntettéről” beszélt. Ez is rágalmazás: jogerős ítélet hiányában senkit sem lehet bűnösnek nevezni. Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”?

Van ebben az MTI-nyilatkozatban még egy rész, amelyet érdemes idézni:

„Egyúttal azzal kapcsolatban is bizakodásának adott hangot, hogy a többi háborús bűnössel szemben is ’hasonló eréllyel jár majd el a magyar hatóság’, másrészt pedig a bíróság megakadályozza, hogy a gyanúsított külföldre szökjön. Feldmájer Péter szerint a Magyarországról származó háborús bűnösök száma 10 és 20 közé tehető jelenleg.”

A szöveg utolsó mondata érdekes (ami előtte olvasható, szokásos führeri marhaság): Feldmájer szerint 10 és 20 közé tehető a hazánkból elszármazott háborús bűnösök száma. Szerintünk ez a becslés nagyon szerény: a Magyarországról elszármazott, s jelenleg az ún. „Izraelben” élő cionrasszista háborús bűnösök száma bizonyára nagyságrendekkel magasabb.

S végül egy viszonylag friss lelet. 2011. február 14-én jelentették be, hogy az ügyészség vádat emelt dr. Képíró Sándor ellen. Nem árt megjegyezni, hogy a bejelentés időzítése nem volt véletlen: február 14. a Magyar Királyi Csendőrség Napja. Gusztustalan húzás volt ez az ún. „ ügyészség” részéről, s talán nem tévedek, ha azt mondom: az „ötletgazdát” a zuroffi söpredékben kell keresni.

Szóval február 14-én bejelentették a vádemelést, a Síp utcai különítmény honlapján pedig megjelent, hogy a mazsihisz „megelégedéssel fogadja” a hírt. Íme a „ megelégedésről” szóló közlemény:

„Képíró Sándor az egykori dokumentumok szerint, mint középszintű parancsnok, részt vett az újvidéki tömeggyilkosságokban, és felelősség terheli, az ott megölt több ezer zsidó áldozat haláláért is.
A bűnösségét 1944-ben a Horthy éra alatt a hadbíróság meg is állapította, az ítélet végrehajtását csak Magyarország német megszállása akadályozott meg, mert az ítéletet megsemmisítették.
A háborús- és népellenes bűntettek soha nem évülnek el, reméljük, hogy a magyar bíróságok az európai jogi követelményeket alkalmazzák, és megfelelő büntetéssel sújtják a bűnösségét makacsul tagadó, és az utóbbi időkben többeket alaptalanul vádoló Képíró Sándort.”

„Klasszikus” szöveget idéztem: ilyen mondatok olvastán még egy veréb is antiszemita lesz. (Zárójelben megjegyzem, hogy betűhíven közöltem a mazsihisz honlapján található közleményt, a magyartalanságokért tehát nem engem terhel a felelősség, hanem a szöveget vélhetően héberből magyarra fordító személyt.) Nézzük meg egyenként a feldmájeri hazugságokat, rágalmakat.

Az „egykori dokumentumok” éppen azt bizonyítják, hogy Képíró nem vett részt tömeggyilkosságokban.

Ami pedig az „ ott megölt több ezer zsidó áldozatot” illeti, ezen már csak röhögni lehet. Nem tudom, olvassa-e honlapunkat a zsidóführer. Ha igen, akkor innen üzenem neki: a Magyarországról elszármazott Randolph L. Braham zsidó holotörténész szerint a délvidéki atrocitásoknak összesen 3309 személy esett áldozatul, köztük 700 zsidó. A kérdés csak az, hogy hétszázból milyen talmudista művelettel lesz „több ezer” (ráadásul Képíró kizárólag Újvidéken vett részt a razziában, ahol az áldozatok száma az említettnél jóval kevesebb volt). Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”?

A közlemény azzal folytatódik, hogy a Síp utcai csürhe reméli: „ megfelelő büntetéssel sújtják” majd a vádlottat, aki a „bűnösségét makacsul” tagadja. A mazsihisz közleménye szerint tehát a bírósági tárgyalásnak egy értelme van: meghozni az elmarasztaló ítéletet, hiszen Képíró bűnösségéhez nem fér kétség. Mi ez, ha nem a bíróság befolyásolására tett kísérlet? A bűnösség tényként való állítása mi más, mint rágalom? Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”?

S végül: Képíró Sándor többeket alaptalanul vádol - mondja a cionrasszista csőcselék közleménye. Tudomásunk szerint egyedül Efraim Zuroff judeonáci fővadászt „vádolta” meg rágalmazással, becsületsértéssel dr. Képíró Sándor. S igaza is volt: Zuroff főzsidó rágalmazott (akárcsak röhejes tanítványa, a Síp utcai zsidóführer). Ha nem lenne az országon ekkora cionrasszista nyomás, a bíróság már első fokon elítélte volna Zuroffot. Reméljük, másodfokon a bíróság már nem politikai és faji szempontok, hanem a tények alapján fog ítéletet hozni.

S Feldmájerrel mi legyen? Bizony figyelni kell az ő nyilatkozatait is, mert aki korábban ennyi rágalmat hordott össze, az a jövőben sem fogja alább adni.

Kedves Erdő Péter bíboros úr: a bosszúszomjas, évek óta rágalmazó Feldmájer tényleg megérdemli az „őszinte nagyrabecsülést”? Emlékszünk rá jól - ott áll az Újszövetségben -, hogy egykoron Jézus kiverte a kufárokat a templomból. Ma a bosszúért lihegő, rágalmazó kufárok „őszinte nagyrabecsülése” lenne az aktuális evangéliumi üzenet? Bíboros úr, lehet ennél még mélyebbre is süllyedni?

(Hunhír.info)

Szabad Hírek