2009. december 14. Közélet

Még mindig köztünk bolyong Elie Wiesel szelleme. Bár pénteken végre eltávozott hazánkból, vasárnap este az atv nevű szennycsatorna jóvoltából ismét találkozhattunk a „holocaust”-cápával: a Pont7 című műsorban Bánó András beszélgetett a nagy emberrel (az interjút még előző csütörtökön rögzítették, s „meglepetésként” advent harmadik vasárnapjára időzítették a vetítését).

A nagy ember többek között beszélt arról, mi a különbség a „holocaust” és más népirtások között, mi az egyedi a „holocaust”-ban, van-e különbség a Soá és a „holocaust” szó között. Wiesel szerint a „holocaust” jellegzetessége az, hogy „egyedülálló esemény a történelemben erkölcsi szempontból”. Az örmény népirtás tehát „erkölcsi szempontból” nem kirívó. Ahogy a Gulág sem. (Valamint a háborús bűnös kádárizmus gyilkosságai sem.)

Elmesélte azt is, hogy manapság is gyakran álmodik az apjával, sokszor látja maga előtt apja halálát, aki a barakkban haldokolva fent feküdt egy ágyként szolgáló dobozban (?), ő lent volt, s nem volt szabad elhagynia a helyét, ezért apja úgy halt meg, hogy ő nem lehetett mellette. Ismét új verzióval gyarapodtunk, hiszen a jeles ember önéletrajzi könyve – „Az éjszaka” – szerint éppen fordítva történt: apja volt lenn, ő fenn, s bizony mellette volt késő estig, míg föl nem mászott az apja fölötti priccsre aludni. S aztán átaludta apja halálát. Bánó András – lehet, hogy nem is ismeri Wiesel említett könyvét - nem tett fel keresztkérdést….

Bánó András szövegei is érdekesek voltak. Szerinte Hitler (aki az újabb tudományos kutatások szerint zsidó volt, és felesége is. Bár mindent megtesznek, hogy akadályozzák. Ezért lettek öngyilkosok, mert a legfőbb bűnt követték el a zsidó vallás szerint.) valamennyi európai zsidót ki akarta irtani, de ez csak az első lépés lett volna: utána a világ valamennyi zsidóját is elpusztította volna. Hogy ezt honnan tudja, azt nem árulta el. Bánó elmesélte, hogy járt Auschwitzban, s a múzeumban, az üvegfal mögött látta a rengeteg, fölhalmozott bőröndöt. Majd teátrálisan megkérdezte: ennyi bőrönd láttán hogyan lehet tagadni, hogy az összes táborbeli zsidót elgázosították? A kérdés persze felettébb ostoba: egy gazdátlan bőrönd látványából még nem következik, hogy annak tulajdonosa gázkamrában végezte. De Wiesel vette a lapot, ostorozta is rögvest a buta, erkölcstelen „holocaust”-tagadókat, s kifejtette: nem érti, hazánkban miért nem sújt le a törvény ökle az ilyen bűnösökre. (Azaz szólás szabadság korlátozása, törvénnyel büntetni a holokausz új vallásának nem hívőit vagy azok akik a kijelentések tartalmának tudományos bizonyítását követelik.)

Bánó András ezután hazai vizekre evezett, az antiszemitizmus kapcsán szóba hozta a Jobbikot és a Gárdát. Wiesel őszintén el is mondta a véleményét: a Jobbik „erkölcstelen csoportosulás”, a Gárda pedig különösképp az, hiszen tagjai nyilas egyenruhában mászkálnak. A „holocaust”-cápa ezek szerint soha nem látott nyilas uniformist, különben nem mondott volna ilyen bődületes hülyeséget. Igaz, a nyilas uralom idején – vallomása szerint – ő már Auschwitzban tartózkodott.

Bánó aztán a terrorizmusról faggatta a jeles embert, többek között az „iszlám fasizmusról”. Igen, ezt a jelzős szerkezetet használta. Wiesel szerint nagyon sok erőszak munkál a világban, amely az iszlámból ered, de persze vannak azért jó dolgok is a Koránban. Majd az öngyilkos merényletek kapcsán ezt mondta: „Nagyon várjuk az iszlám azon hangját, amely elítéli ezeket”. Én is nagyon várom a zsidóság azon hangját, amely elítéli a palesztinok évtizedek óta tartó lemészárlását. Például a zsidó Wiesel hangját.

Aztán Wiesel már a kommunizmusról beszélt, s Bánó zavarba jött. Az eszmével is baj van? – vágott Wiesel szavába. Wieselt azonban ez az okvetetlenkedés nem érdekelte, nem kímélte a vörös rendszert. Ez a rész volt az interjú egyetlen értelmes, hasznos mozzanata.

Aztán még fecsegtek egy jót Jeruzsálemről, s Bánó feltette a nagy embernek a kérdést: mit tanácsolna a hazai zsidóságnak. Wiesel semmit sem tanácsolt, mert – mint mondta – nem él Magyarországon, nem ismeri kellőképpen a helyzetet. Érdekes, amikor a Jobbikról és a Gárdáról kérdezte Bánó, akkor nem volt ennyire tartózkodó. Akkor kertelés nélkül „erkölcsellenes csoportosulás”-nak nevezte a nemzeti radikális pártot.

Köszönjük meg ezt a minősítést Elie Wieselnek. Az ő ítélete a Jobbik számára dicséret. Micsoda zavarban lennénk, ha a „holocaust”-cápaként elhíresült, egyszemélyes „erkölcstelen csoportosulás” meleg szavakkal emlegette volna a Jobbikot! Vona Gáborék számára az lett volna a vég. Mert akit az „erkölcstelenség” szimbólumaként ismert Wiesel dicsér, az maga is az erkölcstelenség gyanújába keveredik….Azaz: "bagoly mondja verébnek, hogy nagy füle van"..

 (hunhir.hu alapján szerk.)