Rangos pályázaton is biztosan díjat nyerne az a fotó, amely címoldalunkon látható.

Tóth Tibor felvétele eredetileg a Magyar Nemzet múlt hétfői számának Tyúkosztással az öngondoskodásért címet kapott, remekbeszabott riportját tette még emlékezetesebbé. A képen látható cigány házaspár férfi tagja egy elegáns babakocsiban tol egy fél tucat tyúkot, amelyet – háromezer kotkodácsoló társával – 331 családnak osztottak szét Hajdúhadházon a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány szervezésében. Családonként tíz szárnyast. A cél az öngondoskodás kialakítása, vagyis, hogy az „aranytojást” tojó tyúkot – mint Rákosi „pajtás”, a kezdeti kommunista terrorrezsim szadista vezére mondta kivételesen helyesen – ne öljék le. Pontosan úgy, ahogyan sok évtizedes tapasztalat alapján a nemzetközi szervezetek is ajánlják: ne halat adjanak az éhező afrikaiaknak, hanem tanítsák meg őket halászni.

Ennek ellenére a tyúkokért egymást szinte letaposó „rászorulók közül sokan nem restellték bevallani: két héten belül mind a tíz jószág lábosban végzi”.

Ha az ott elhangzottakról és a tyúkokkal később történekről egy politikailag korrekt szociológust megkérdeznének, az biztosan elmondaná, nem a romák az okai mindennek, hanem a körülmények. Jogfosztottságuk, a diszkrimináció, kiszolgáltatottságuk és mérhetetlen szegénységük, amelynek eredményeként a tyúkok magot sem találnának az udvarban.

Ugyanezt más és más szemszögből („aspektusból”) támasztaná alá a pszichológus, a kriminológus, az ilyen és az olyan „ológus”.

Amely utóbbi kategória – a kriminológusok – éppen a múlt héten estek (ismét) hatalmasat arcra, amikor az Egyesült Államokban az FBI nyilvánosságra hozta az elmúlt évek bűnözési statisztikai adatait. Kiderült, 10 év alatt Amerikában rohamosan csökkent a bűncselekmények száma. Az elkövetések arányának legfeltűnőbb esése pedig éppen a pénzügyi-gazdasági válság legkegyetlenebb éveire (az elmúlt három) esett.

Ami azt mutatja, a szegénység és a bűnelkövetés között semmilyen egyszerű ok-okozati kapcsolat nincs. A kérdés – hogy ismét, de most jó okkal „tudóskodjunk” – jóval összetettebb („komplexebb”).

Az Egyesült Államok a hetvenes és kilencvenes évek között összesen több mint 800 ezer indokínai menekültet fogadott be, akik csónakon menekültek, elsősorban Vietnamból, egyetlen szál ruhában. Legtöbbjük nem tudott angolul.

Halásztak Texasban és mosogattak New Jersey-ben. Gyermekeik ma matematikusok és orvosok. Miért? Náluk nem számítottak a körülmények? Vagy a halászbárkáikat eleinte felgyújtó helyiek diszkriminációja?

Ha erre születne végre őszinte válasz, közelebb lennénk a megoldás nyitjához.

(MN Képeslap)

Szabad Hírek