2010. március 9. Közélet

Manapság, amikor a nyomozó hatóságok áldásos tevékenységének köszönhetően úgy fogy az MSZP, mint a brazil őserdő, az ember szinte megfeledkezik a legendás rablópáros hölgy tagjáról, az SZDSZ-ről. Olyan érzés kerekedik úrrá rajtunk, mintha Pető Iván, Kuncze Gábor, Magyar Bálint, Horn Gábor, Kóka János vagy éppen Demszky Gábor soha nem is létezett volna, holott előbbiek még ma is az Országgyűlés tagjai, a baloldali kormány összes országromboló intézkedésének támogatói, utóbbi pedig főpolgármesterként mégiscsak a legfőbb politikai (ha pillanatnyilag nem is büntetőjogi) felelőse a példátlan budapesti korrupciós botránysorozatnak.

Nem szeretnék rögtön összeesküvést kiáltani, de mintha ismét az történne, ami az elmúlt húsz-huszonöt évben már oly sokszor, amikor a médiatúlsúly kékvérű hadurai kényesen szelektálgattak jó elvtárs és jó elvtárs között. Ha néhanapján borult a bili, akkor is csak az MSZP-s elvtárs nyakába. Az SZDSZ-es elvtárs a végsőkig megvédetett, mint háborúban a vésztartalék.

A hétvégi híradókat hallgatva úgy tűnt, mintha a nokiás dobozok kizárólag a szocialisták kezében landoltak volna, és a BKV-botrány legújabb fejezetének nem lenne Hagyó Miklóshoz hasonlóan súlyos fokú terheltje egy SZDSZ-es figura. Mintha Balogh Zsolt, a BKV volt vezérigazgatója a leleplező interjújában nem számolt volna be részletesen Tóthfalusi György, a közlekedési vállalat szabad demokrata igazgatósági elnökének korrupt elvárásairól és különféle ingatlanszerzeményeiről is.

A balliberális oldal saját, belső kettős mércéjének legfőbb bizonyítéka maga Demszky Gábor. Ez a labilis lelkületű, dekadens, tehetségtelen dzsentri, ez a minden feladatra alkalmatlan szerves hulladék, aki a nyolcvanas évek Bukarestjének színvonalára züllesztette Magyarország csodálatos székesfővárosát. Miközben húsz éven át állatias hevülettel bombázták az egész jobboldalt, miközben az MSZP harmadik generációja tűnik el (megérdemelten) a süllyesztőben, a szent és sérthetetlen SZDSZ-eseknek a hajuk szála sem görbült. Politológus legyen a talpán, aki szalonképes magyarázatot képes adni arra, hogy a manapság már nyilvános szereplésre is képtelen Demszky miként nyerte meg az ötből az utóbbi négy választást. A válasz ugyanis teljességgel szalonképtelen, viszont annál világosabb: a médiaháborúban edzett véleményterroristák, a sunyi hírhamisítók pontosan tudták, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, s ha Demszkyről lemondanak, nem lesz többé szadeszos a főpolgármester. Úgyhogy beleadtak apait-anyait, amíg csak lehetett.

És a gépezet még mindig működik: nagy igyekezettel mentesítik a fővárosi botrányokat az SZDSZ-es főszereplőktől. A szabad demokraták nagyhangú, mindent felforgató egykori és mai vezetői pedig abban bíznak, hogy ha meghúzzák magukat csendesen, ezt is megússzák. Talán azt remélik, hogy majd a Liszt Ferenc téri kávézók plazmatévéin nézik végig szolid kárörömmel és az érinthetetlenség kéjes érzésével a szocialista vezérkar büntetőpereit?

Hát nem, kedves balliberális döntnökök, kegyeltek és végrehajtók: ti is ott fogtok ülni a vádlottak padján. Addig is tesszük, ami tőlünk telhető: a Magyar Hírlap hathatós közreműködésével éppen most sikerült megtakarítani 45 millió forintot Józsefváros adófizetőinek. Lelepleztük, hogy Csécsei Béla bukott SZDSZ-es polgármester egy szerződés értelmében még 2014-ig, nyugdíjba vonulásáig „segítette” volna tanácsaival az önkormányzatot, potom havi 750 ezerért. A hét végére már a rendőrség is lépett, s hűtlen kezelés okán nyomozásba kezdett. Tegnapra már a szerződést is sikerült felbontani.

Szabó Dezső a Karácsonyi levél című esszéjében (igaz, a kiegyezés utáni liberálisokra utalva) találóan jellemezte az SZDSZ lényegét: amit tesznek, az nem liberalizmus, hanem antiliberalizmus a magyar parasztság, a magyar munkásság, a magyar szellemi munkás, azaz a magyar magyarság ellen. Reméljük, hogy eljön az idő, amikor a liberális jelzőről nem Magyar Bálint, hanem Kossuth Lajos szellemi hagyatéka jut majd eszünkbe.

  ( Magyar Hirlap online alapján szerk)