Hát
akkor foglaljuk össze sokadszor és újólag. A mai holoinkvizítorok
szerint volt egyszer egy holokausztnak elnevezett történelmi tragédia…
Ebben, mint korunk uralkodó vallásában, hinnie minden cionnáci uralom
alatt álló ország polgárának kutyakötelessége. Amennyiben hitbéli kételyeinek és eretnek
gondolatainak valaki mégis hangot merészelne adni, azonnal a fejére
vonja az ószövetségi átkozódást, megbélyegzést, kiközösítést, továbbá a
„szalonképes” tudományos és politikai körökből történő kirúgatás is
osztályrésze lesz. (No persze nem valami nagy dicsőség eme konformista
idióták közösségébe tartozni).
A történelem során minden kornak megvolt egy
közösségen, államon belül a vezérideológiája, vagy nevezhetjük akár
„tudományos” tételnek is, amelynek igazságára és egyedül üdvözítő
mivoltára az akkor élt megmondóemberek, „értelmiségiek” kötelezően
feleskettek minden alattvalót, akár hitt annak igazságában a
szerencsétlen, akár nem. Csakhogy…Ezekről a „megcáfolhatatlan”
tudományos „igazságokról” utóbb a legtöbb esetben bebizonyosodott, hogy
valótlanságok, illetve közönséges szélhámosságok. Tudjuk, a középkori
peres eljárásokban evidenciának számított, hogy boszorkányok léteznek
(ámbár, ha Lendvai Ildikóra és néhány pártjabéli kiérdemesült
elvtársnőre gondolunk, hajlamosak leszünk ezt magunk is tényként
elfogadni), tehát a perbe fogott a saját érdekében legfeljebb csak
arról vitázhatott, hogy ő maga kapcsolatba került-e velük vagy nem,
valamint a gonosz általi rontás hatalma nagyobb, illetve kisebb mértékű
volt-e.
Azt azonban nem mondhatta, hogy tisztelt bíróság,
kérem, az egész eljárás egy orbitális baromság, hiszen boszorkányok
egyáltalán nem is léteznek a világon. Olyan „tudományos” tétel is
megcáfolhatatlan igazságként élt az idők során, miszerint a Föld egy
lapos korong, aztán később gömbölyű lett, ám abban évszázadokig
kételkedni sem lehetett, hogy nem a világ közepe és nem mozdulatlan,
továbbá a Nap és más bolygók nem körülötte keringenek. Ez volt az ún.
geocentrikus világkép. Aki szkepszisének mégis hangot merészelt adni,
azt az inkvizíció elé citálták, jobb esetben jól megkínozták és
bebörtönözték, rosszabb esetben jól megkínozták és megégették. S
természetesen a tortúra során tanai visszavonására kényszerítették.
Úgyhogy a heliocentrikus, vagyis napközéppontú
világkép megalkotója, Kopernikusz nem kis kockázatot vállalt abban a
korban még eretneknek minősülő nézetei hirdetésével, de jól ismert
követőinek története is, például Galilei esete, aki öregségére került
az inkvizíció karmai közé, avagy a zseniális Giordano Brunóé, akit
megégettek. Utóbb persze bebizonyosodott, hogy nekik van igazuk. No de
az időben egy kicsit előre szaladva említhetnénk a marxizmus-leninizmus
szekularizált vallásét, amely nem is olyan rég hazánkban még
kizárólagos üdvtannak számított, aztán ma már esetleg személyükben
ugyanazok a „tudósok”, akik korábban harciasan hirdették e bolsevik
megváltástant, ma már azt vallják, hogy ez a „filozófia” nem jó
semmire, ideológiai kacat.(Egyébként valóban az).
A példák még hosszasan sorolhatóak lennének,
említésükkel csupán azt akartam illusztrálni, hogy egy bizonyos
„tudományos” tétel, melynek nevében – tagadása esetén – embereket
bélyegeznek meg, valamint juttatnak börtönbe, akasztófára és máglyára,
hogyan válik, válhat egyik napról a másikra közönséges eszmetörténeti
hulladékká. Természetesen ugyanez vonatkozik korunk rendkívüli módon
agresszív ideológiájára, a holokausztra is.
Először is azt kellene tudományos viták során
bebizonyítani, hogy valóban létezett. Tudniillik a világtörténelem
állítólagos legnagyobb méretű, iparszerűen lebonyolított
tömeggyilkosságát nem követte semmilyen igazságügyi orvosszakértői
vizsgálat. Nincsenek sem tárgyi bizonyítékok, sem pedig írott források,
amelyek minden bírósági eljárásban perdöntőek, s amelyek igazolnák,
hogy ez a népirtás valóban megtörtént. Ad abszurdum: az illetékes
„szakértők” azt vallják, hogy a holokauszt megtörténtét éppen az
bizonyítja, hogy nincsen rá bizonyíték. Ehhez a csak
annyit: no comment…
Csak a túlélők fantasztikusabbnál fantasztikusabb
visszaemlékezései vannak birtokunkban, melyekről maguk az érintettek
ismerik el rendre, hogy közönséges konfabulációk, képzelgések
(Wilkomirski, Defonseca stb), vagy amennyiben nem, mint a posztmodern
szentként tisztelt Elie Wiesel, gondolkodó elme első olvasásra
felfedezi műveikben a legképtelenebb állításokat és logikai
ellentmondásokat. Arra viszont, hogy a gázkamrák, a Ziklon-B-vel
elkövetett tömeggyilkosságok és égetőgödrök nem léteztek, számos
fizikai, valamint dokumentációs bizonyíték van. (A Fred Leuchter és
Germar Rudolf által készített jelentések, a szövetséges légifelvételek
Auschwitzról, a Nemzetközi Vöröskereszt és az egykori táborvezetés
részéről összeállított dokumentumok).
Bármennyire is erőlködnek a cionnáci körök,
néhány évtized múlva Amerikában és Európában is csak röhögni fognak
azon, hogy egy ilyen képtelenséget, mint a holokauszt, bárki is
komolyan vehetett egyáltalán. (Különösen, ha kontinensünk iszlám
többségűvé válik, amire a jelenlegi demográfiai trendet tekintve minden
esélyünk megvan, valamint Irán megadja Izraelnek a kegyelemdöfést).
Másfelől – amennyiben álnaivak akarunk lenni –
teljesen értetlenül állunk az előtt a jelenség előtt, hogy vajon mi
köze lehet egy történelmi kérdés megítéléséhez, elbírálásához a
büntetőbíráskodásnak. A tudományos kutatás szabadságát és a
véleménynyilvánítás alapjogát is a legdurvább módon sérti, ha az állam
kötelezően előírja, hogy egy történelmi korszakról, illetve annak egy
bizonyos feltételezett vagy valóban megtörtént eseményéről mit kell az
állampolgárnak gondolnia. Erre egyébként a nevezetes 2008. évi Blois-i
Nyilatkozatot aláíró 900, neves európai tudós (nem csak a
revizionisták) már felhívta a figyelmet. Az az álláspont pedig végképp
egyfajta szellemi zsákutca és a politikai impotencia megnyilvánulása,
hogy amennyiben a holokauszttagadókat rács mögé dugjuk, úgy juttassuk
oda a kommunizmus áldozatait tagadókat is.
Ismétlem: sem az egyiket, sem a másikat, mert egy
történelmi kérdés megítéléséhez az államnak és az
igazságszolgáltatásnak nincsen semmi köze. Persze az említett két
történelmi jelenség között van egy lényeges, semmiképp nem
elhanyagolható különbség: nevezetesen az, hogy az utóbbi az előbbivel
ellentétben valóban megtörtént, vagyis ezt valóban lehet tagadni. S
ezen az alapon, ha a törvényhozók következetesek akarnak maradni, a
Dugovics Titusz létezését nemrégiben tagadó történészt és a cikkét
leközlő HVG szerkesztőjét is letöltendő szabadságvesztésre kell majd
ítélni.
Végül, de nem utolsósorban, a mai
szörnyű válsághelyzetben – amikor minden összeomlani látszik, megszűnik
a morál, a normális igazságszolgáltatás, a politikusok maguk válnak a
legfőbb bűnözőkké, de az erőszakos bűnelkövetők száma is drasztikusan
nő, dobra verik az országot, eladják a földet is a lábunk alól –
valóban ez a legfontosabb törvényhozási teendő? Egyébként ez a
szerencsétlen, impotens, handabandázó, négy évet végigagonizáló
parlament részéről hozzá illő, méltó jogalkotási végaktus volt, mielőtt
valamennyiünk nagy megkönnyebbülésére végre végleg eltakarodtak a
színről.
Persze ezek a szerencsétlenek nem
tudják, hogy maguk alatt vágják a fát. Épp az ellenkezőjét érik el az
ostoba tiltással – már ahogy ez az ilyen esetekben az élet más
területein is lenni szokott –, mint amit akarnak. Egyrészt valóban és
most már ténylegesen erősödni fog az antiszemitizmus, másrészt egyre
többen válnak majd a revizionista nézetek híveivé. És ugye, mindent meg
lehet írni úgy, hogy az jogilag támadhatatlan legyen. Lehet majd írni a
holokausztról elfogadva a 6 milliárd áldozat történeti valóságát,
például ironikusan, s tudjuk, a gúny gyilkosabb fegyver lehet, mint a
tárgyilagosság, netán a karakterisztikus, támadó élű fogalmazás. Aztán
meg lehet jelentetni írásokat névtelenül, miként teszik ezt sokan ma is
Németországban, ahol a totális nemzeti önfeladás és történelmi amnézia
okán természetesen szintén büntetik a „holokauszttagadást”.
Végül a fentebb már említett eszmetörténeti tény
ez esetben is érvényesülni fog: lehet tiltani, fenyegetni, bíróság elé
citálni, bebörtönözni embereket, attól még az igazság igazság marad, s
egyszer csak vulkánszerű hevességgel a felszínre tör. Hiába
kényszerítették tudósi lelkiismerete ellenére Galileit is tanai
visszavonására és a Föld mozdulatlansága áltudományos tanának hazug és
álságos elismerésére, a végszó mégis csak az volt: És mégis mozog a
Föld. S bizony mozog!
( Kuruc.info alapján szerk.)
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát