2011. október 26. Közélet

Keményen beszólt Tarlósnak a világhírű magyar művész

Gunter Hoffman a konzervatív Ciceronak írt publicisztikájában élesen bírálja Orbán Viktort - akit néhol „Victor Orban"-nak nevez amúgy -, és az Európai Uniót, amiért az hallgat a magyarországi helyzet kapcsán.

Az újságíró elismeri, hogy van elég téma, amivel manapság foglalkozni lehet: az euró válság, a német koalíció botladozása vagy Peer Steinbrück szocdem politikus kancellári ambíciói. Ő most mégis „egy egészen más irányba" akarja irányítani olvasói figyelmét. „Az euró-válság árnyékában egy s más elbukni látszik. Magyarországról szeretnék hát beszélni", kezdi vészjóslóan a korábban a Zeitnak dolgozó Hoffman.

A német újságíró leírja, hogy a napokban a jénai egyetem Kertész Imre-szemináriumán vett részt, ahol workshop keretében Heller Ágnes és a lengyel Zygmunt Bauman munkásságát elemezték a résztvevők. Ez adta az apropót számára, hogy részletesebben is foglalkozzék a magyar kérdéssel, a magyarországi állítólagos antiszemitizmussal. Hoffman voltaképpen a magyar gyűlölő Heller jénai előadására építi publicisztikáját: az idős filozófusnő által elmondottakat ismerteti.

Heller szerint Magyarországon nem a jobb- és a baloldal küzd egymással, hanem „ a republikanizmus" és „a bonapartizmus". (Utóbbi alatt voltaképpen egy népszavazásos, autoriter, a liberális demokratikus modellt ért a politológiai irodalom.) Heller szerint „a demokrácia kárára" látszik eldőlni a küzdelem. (A kijelentés azért nehezen érthető, mert a bonapartizmus maga egy demokratikus - csak éppen annak valóban sajátos, a liberális változataként megjelenő - rendszer.) Heller pár sorral lejjebb azonban maga ismeri be, hogy Orbán demokratikusan legitimált vezető, aki nem csak a választásokon ért el óriási sikert, de „nagy népszerűségnek örvend ma is". Hoffman beszámolója szerint az idős filozófusnő ezt lakonikusan úgy kommentálta: „a demokrácia nem megoldás és nem probléma". Heller hozzáteszi: az alkotmánymódosítások révén „reménytelenül kisebbségbe került" az ő véleménye.

Heller azonban nem gondolja, hogy okos dolog lenne az EU részéről beavatkozni - bár hozzáteszi: erre utaló jelek amúgy sincsenek.

Hoffman Jénából visszafele értesült Christoph von Dohnányi lépéséről (mint ismert: a világhírű, magyar származású karmester arról tájékoztatta az Operaházat, hogy nem kíván olyan városban fellépni, „ amelynek főpolgármestere az egyik színház vezetését két ismert szélsőjobboldali antiszemitára bízta"). A Cicero munkatársa szerint a Fidesz a Jobbik céljait valósítja meg a kulturális életben.

A német újságíró azonban elkeseredetten állapítja meg, hogy a többségről lepereg a kritika, és a külföldi bírálatok mögött azonnal zsidó összeesküvést sejt a kormánypárti média. Éppen ezért Hoffman szerint nincs igaza Hellernek, amikor a filozófusnő elutasítja az EU-szankciók bevezetését. Hoffman úgy látja: a mai magyar helyzet „ sokkal drámaibb", mint a tizenegy évvel ezelőtti Ausztria, ahol pusztán az FPÖ kormányra kerülése kapcsán már szankciókat vezettek be. Most viszont Brüsszel tétlenül nézi azt, amire egykoron a bécsi kormány nem tett kísérletet: a jogállam felszámolását.

Hoffman ezért cikke végén kiadja a jelszót: „Krízis ide vagy oda - be kell avatkozni. A hallgatás katasztrofális." (hetivalasz.hu)

Szabad Hírek