Alább Szűcs Dániel véleményét olvashatják:

Nem tartozom a Szlovák Nemzeti Párt feltétlen hívei közé... Ez akkor is így volt, amikor pedig Belousovová ellenállhatatlan Mona Lisa-mosolya és Slota borvirágos sovinizmusa együttesen jelképezték azt, amit én általában csak a szlovák nemzet lelki tükreként tartok számon. E távolságtartást már csak erősíteni tudta - és tudja - a párt egyik prominense, Rafael Rafaj a maga tenyérbemászó megjelenésével és stílusával.

Ezeket az "alapvetéseket" pusztán azért kellett egy bekezdésnyi bevezető erejéig lefektetnem, hogy valamelyest emészthetővé tegyem a következő kijelentéseket: a legmesszebbmenőkig egyetértek a Szlovák Nemzeti Párttal és azon belül is Rafael Rafaj alelnökkel az új eurócentekkel kapcsolatos felháborodásuk miatt. Mint ismert, a Birodalom kormánya és néhány vazallusa (újbeszélül: Európai Bizottság és az EU néhány tagállamának kormánya) arra kérte Szlovákiát, hogy az új kéteurós érmén távolítsák el a glóriát Szent Cirill és Metód fejéről. Még egyszer: az EB és néhány tagállam arra kéri Szlovákiát, hogy távolítsák el a glóriát a szentek fejéről.
Az indoklás ízig-vérig "európai": "a vallási semlegesség jegyében".

Sokféleképpen lehet arcul köpni Európa nemzeteit, de a birodalmi elit által a legnagyobb kéjjel használt módszer az erkölcsi és vallási - értsd: keresztény - értékek és hagyományok tagadása, üldözése. Vagyis Európa szerves múltjának, szilárd talapzatának kikezdése és támadása az úgynevezett "semlegesség" jegyében. És ez korántsem áll meg a vallási semlegességnél, ez csupán csak az egyik frontja annak a hadjáratnak, amit az európai lét ellen folytatnak Brüsszelből. Nem csak értékeinket szeretnék kilúgozni, de lassacskán semlegeseknek kellene lennünk nemi szerepfelfogásunkat illetően is, mert ez a "modern" elvárás. A nőiesség és a férfiasság éppúgy szitokszóvá kezdenek lenni, mint a házasság, a család s az ezekhez szervesen tapadó szeretet, hűség, odaadás, önzetlenség s a többi avítt butaság. És ezzel egyidejűleg a mély demográfiai válság közepette is tombol a halál kultusza, s templomai, az abortuszklinikák fénykorukat élik.

És még hosszasan sorolhatnám, de ha már a halál kultuszát emlegettük, itt az alkalom visszakapcsolódni eredeti kiindulópontunkhoz, vagyis a Szlovák Nemzeti Párt tiltakozó kommünikéjéhez. Rafael Rafaj ugyanis azt mondta: "annak a komoly és aggasztó gyanúmnak kell ma hangot adnom, hogy az EU a sátán vagy a sátánizmus hatalma alatt van". Bárhogy szeretnék, nem tudok - nem akarok - vitatkozni vele. Mert ahhoz már alvilági elvetemültség kell, hogy valaki egy keresztény (ráadásul 62 százalékában katolikus) országot vallási semlegességből leckéztessen. De egyúttal az egész kereszténység s a tagadhatatlanul keresztény alapokon nyugvó Európa elleni pimasz támadásként is értékelhető, hogy a katolikus egyház két szentjét meg akarják fosztani a hozzájuk tartozó glóriától. Lehet hogy ez csak egy szimbólum, de maga a támadás is az.

És most egy pillanatra eltekinthetünk attól, hogy mit jelent Cirill és Metód a szlovákok számára, mert itt egyetemes kérdésről van szó (persze nyilván ezzel válik számukra a kérdés nemzeti üggyé is, ismerve a két szláv apostolnak a szlovák történelemfelfogásban betöltött szerepét). Arról, hogy a XXI. század Európájában egyes döntéshozók szerint elfogadhatatlan az, hogy Európa két társ-védőszentjét (1980-ban nyilvánította ezt ki II. János Pál pápa) a szenteket megillető glóriával ábrázolják a nemzeti jelképpel ellátott európai fizetőeszközön. Vajon mi lesz a következő célpont? A magyar (és egyúttal másolata, a szlovák) címer kettős keresztje?

Azt gondolom, ez az eset is világossá teszi, hogy vannak olyan közös értékek, amelyekért félre kell tennünk egyéb nézetkülönbözőségeinket és vitáinkat. Mert ezzel a nihilista, dekadens, életidegen, alapvető értékeink ellen támadó, Rafaj igen találó szavai szerint: "műveletlen sátáni barbarizmussal" szemben csak együtt lehet hatékonyan fellépni. S ha ezt sikerrel megtesszük, a végén talán rádöbbenünk, hogy a közös kapcsolódási pontok még jóval számosabbak és fontosabbak, mint azt eddig gondoltuk, s így egymással szemben fennálló jogos vagy vélt fenntartásaink is feloldódhatnak. Már országaink EU-csatlakozásának is ez lett volna az egyik célja, ám ennek nemhogy eleget nem tett, de még tovább szaporította bajainkat... (Szűcs Dániel, Felvidék.ma)

Szabad Hirek