A Fidesz egyik „nagy emberéről”, a magyarellenes-balliberális vonalat képviselő Szőcs Géza kulturális államtitkárról már számtalan cikkben megemlékeztünk. A mi áldott jó Gézánk olyan szinten fut álokot és támogatja a nyíltan magyar gyalázó alkotásokat, hogy az a minap már a feltétlen Fidesz-barátságáról híres Magyar Hírlapnál is kiverte a biztosítékot. Ami azért nem semmi, ismerve a lap hangvételét...

Nos,  Szőcs Géza megint „ alkotott”, akárcsak pár állami kézben levő, így, mecénásként, szintén állami (adófizetői) pénzeket osztogató Szerencsejáték Zrt., a Paksi Atomerőmű és az MVM. Annak a Fliegauf Benedeknek adnak most (több?) tízmilliót, aki már többször is bizonyította, hogy semmivel sem jobb, mint a hasonló témákat hasonló „színvonalon” boncolgató (lásd Vespa), természetesen szintén zsidó származású Groó Diána. Igen, ilyen a magyarokat a külföld előtt lejárató, azokat vérengző, balkáni, gyilkos vadállatoknak, a hazai szegínromákokat meg ártatlan báránykáknak beállító szemétre van közpénz. Több tízmillió – akárcsak a Groó-féle hulladék, a Vespa kapcsán.

Az üggyel a mai Népszabadság foglalkozott. Természetesen, mivel 18%-os MSZP-s tulajdonban levő, a végsőkig cigányvédő lapról van szó, a megszokott jájszegínromákok-vs.-gonosznácimagyarok meg „ nem adnak elég píííízt a rohadt nácik!” vonal mentén. A cikk:

'Ez már durva, ami itt van'
Fliegauf Benedek hazatért, és a romagyilkosságokról forgat filmet
Megroggyant vályogtanya a Cegléd közeli Csemő falu mellett. Filmesek ügyködnek körülötte, fekete vászonnal takarnak el ajtót, ablakot, mert „éjszakai” felvételre készülnek. A forgatókönyv szerint ezen az éjszakán lövik le az itt lakó család három tagját.

A cigányok elleni sorozatgyilkosság kapcsán forgat filmet Fliegauf Benedek Szállnak a varjak munkacímmel. A rendező már évek óta Németországban élt családjával, ott készítette el angol nyelven Womb (Anyaméh) című játékfilmjét. – Amikor a Wombot forgattuk, kétségbe voltam esve, azt hittem, nem filmezek többé itthon – mondja. – Az országról szóló igazi magyar filmet még nem is csináltam, ezért most hálás vagyok, hogy ez végre megvalósul, minden nehézség ellenére.

Fliegauf első sikere, a Rengeteg (2003), amellyel berobbant a hazai és a nemzetközi filmes világba, valós budapesti élményeken alapult ugyan, de jócskán „elemelt” történetté vált. Ugyanez mondható el a Dealerről (2004), nem beszélve a mozgókép és képzőművészet határán billegő Tejútról (2007), és valamelyest a Wombról is.

A Szállnak a varjak forgatásának előkészítése meghatározó benyomást tett rá. – Elkezdtem járni a vidéket. Majdnem harmincéves koromig Budapesten éltem, néha voltam a Balatonnál, de alig ismertem az országot. Pláne a válságövezeteket. Most nagy élmény volt, hogy nehéz sorsú, cigánytelepeken nyomorúságos viszonyok között élő hús-vér emberekkel találkoztam, és nem a médián keresztül hallottam felőlük. Kerestem azt a tájegységet és világot, ahol ezt a történetet szeretném elmesélni, és kerestem a film amatőr szereplőit is. Sok gyerekkel és felnőttel találkoztam, barátaim is lettek közülük –említi. Majd arról beszél, hogy a cigányok elleni merényletsorozat kialakított egyfajta hangulatot a cigányságon belül és a többségi társadalomban egyaránt, és ennek szerzői filmes ábrázolása a készülő alkotás. Nem krimi vagy thriller, hangsúlyozza, nem a valós bűneset és a nyomozás feldolgozása, hanem fikciós történet egy hétköznapról, amelynek lényegét a suspense műszóval lehet kifejezni (feszült várakozásnak fordítható). – Azt mutatjuk be, hogy a magyarok és a cigányok kölcsönösen tartanak, félnek egymástól. Az előbbiek, a „gádzsók” nem tudnak mit kezdeni a cigányokkal, sztereotípiákat alakítanak ki róluk, és ezt amazok sajátosan élik meg. Társadalmi dráma, amely olyan egyéni konfliktusokban fejeződik ki, mint például, hogy nem ugyanúgy ítélik meg, ha egy magyar takarítónő késik el a munkahelyéről, mint ha egy cigány.

Saját példát említ a film egyik amatőr főszereplője, az anyát alakító Toldi Katalin. – Ki volt írva, hogy eladót keresnek, és mikor jelentkeztem, a főnök közölte, ne is haragudjak, engem nem vesz fel, mert cigány vagyok – meséli, majd megjegyzi: szerencsére két hét múlva talált máshol munkát. Ennek ellenére úgy érzi, „ez már durva, ami itt van, kiszorítják a cigányokat”. Korábban megrázta a gyilkosságok híre, hogy ártatlan embereket csak úgy meg lehet ölni, ezért is tartja fontosnak ezt a filmet, hogy mindenki láthassa: ha valakinek barnább a bőre, még nem rossz ember. A filmbeli cigánycsalád is megpróbál felkapaszkodni, az előítélet és a bekövetkezett tragédia azonban meghiúsítja ezt.

A rendező egy Londonban játszódó angol filmet mondott le ezért a forgatásért, amely jócskán késett, mert leállt a magyarországi filmfinanszírozás. – Hogy a kinti projekt folytatódhat-e, nem tudom. De biztos, hogy fogok külföldön forgatni, mint ahogy az is biztos, ha a válságövezetekben élőkről lehet újabb filmeket készíteni, amit nagyon szeretnék, hazajövök – mondja. A film költségvetéséről az egyik producer, Muhi András elmondta: alacsonynak számító összeg, mintegy 135 millió forint, ennek része az a 70 ezer euró, amelyet európai pályázaton nyertek, és az a több tízmillió forint, melyet egy német cég utómunka címén átvállalt. Itthon a másik producer, Mécs Mónika 10 milliós állami támogatást kapott Szőcs Géza kulturális államtitkártól. Szponzorálja a munkát a Szerencsejáték Zrt., a Paksi Atomerőmű és az MVM. Mégis, pénz szűkében több kompromisszumot kellett megkötni a munka során, de mint a rendező megjegyzi, egyik sem ront a művészi minőségen. A bemutató jövő év elejére várható.

A film nem tartalmazza a lényegi kérdést: Kik rendelték meg és pénzelték a gyilkosságokat...

Szabad Hírek