2012. november  20. Közélet

Zsidó vallás Rabbik általi tanitása..

E/ 33- Törvények nemzsidók ellen

Ahogy már a III.fejezetben (C/ 12- Ortodoxia és magyarázatok) elmagyaráztuk, a babilóniai Talmud a klasszikus júdaizmus jogrendszerének, a halahának legfontosabb alapja, ahogy azt szinte minden zsidó a 9. századtól a 18. század végéig gyakorolta és máig az ortodox zsidóság körében továbbél. Mert a Talmudban leírt viták nehézkesek és bonyolultak, a talmudi törvény egyszerûbb magyarázatai voltak szükségesek és ezeket a rabbinikai tudósok következõ nemzedékei meg is alkották. Ezek néhánya igen tekintélyes és általánosan alkalmazzák. Ezért mi is ezekre a gyûjteményekre és az elismert kommentárokra koncentrálunk és kevésbé közvetlenül a Talmudra. Emellett helyes az a föltételezés, hogy az említett gyûjtemény pontosan adja vissza a talmudi szöveget és annak adalékait, amelyet késõbbi tudósok fûztek hozzá annak jelentõsége miatt.

A talmudi törvény legkorábbi és ma is nagyon fontos kódexe a Misna Tóra, melyet Mózes Majmonidész a késõi 12. században írt. A korunkig kézikönyvként használt legtekintélyesebb kódex a Sulhán Áruh, amelyet Josef Karo rabbi terjedelmes mûvének, a Bet Jossefnek, amely a tudósok közt is a szakértõknek íródott, rövidített és leegyszerûsített kiadásaként adta ki. A Sulhán Áruhot gyakran kommentálták. A 17. századbeli klasszikus kommentárokon kívül létezik a 20. századnak is egy fontos kommentárja, a Misna Berura. Végül létezik még a Talmudi Enciklopédia, egy modern, Izraelben az ötvenes években megjelent gyûjtemény, melyet a legnagyobb ortodox rabbitudósok adtak kis, és amely az egész talmudi irodalomnak jó összefoglalója.

34- Gyilkosság és népirtás

A zsidó vallás szerint a zsidón elkövetett gyilkosság fõbûn és a három legnagyobb bûn egyike (a másik kettõ a bálványimádás és a szemérmetlenség). Zsidó vallási törvényszékek és világi hatóságoknak mindenkit meg kell büntetni, aki zsidót gyilkolt meg, még a szokásos büntetésen túl is. Egy zsidó, aki egy másik zsidó halálát közvetve okozta, csak az ellen a törvény ellen vét, amelyet a talmudi törvény az ég törvényei elleni vétségnek nevez, és ezt Isten bünteti meg és nem az emberek. A dolog egész másképp néz ki, ha az áldozat nem zsidó. Egy zsidó, aki egy nemzsidót megöl, csak az ég törvényei ellen vét, ezért egy földi törvényszék nem büntetheti meg. Ha közvetve okozta egy nemzsidó halálát, akkor egyáltalán nem követett el bûnt.

Ezért a Sulhán Áruh három legjelentõsebb kommentátorainak egyike úgy véli, hogy egy nemzsidó ellen nem szabad a kezet fölemelni, hogy kárt tegyünk benne. De közvetve lehet neki kárt okozni, például a létrát elvenni, miután az egy sziklaüregbe esett.. Ezt nem tiltja semmi, mert ez nem közvetlenül történt. Utal viszont arra, hogy olyan cselekmény, amely közvetlenül vezet egy nemzsidó halálához akkor mindig tilos, ha ez zsidók elleni ellenségességet okozna. Egy nemzsidó gyilkost, aki véletlenül zsidó törvényszék elbírálása alá esik, mindig ki kell végezni, függetlenül attól, hogy az áldozat zsidó volt-e vagy nem. Ha viszont az áldozat nemzsidó volt és a gyilkos áttér a zsidó vallásra, akkor nem kell megbüntetni. Mindennek közvetlen gyakorlati kapcsolata van Izrael állam valóságával. Az állam büntetõtörvényei nem tesznek különbséget zsidó és nemzsidó között, de bizonyos ortodox rabbik igen, akik hívõiket a halaha szerint vezetik. Különösen jelentõs az a lelki támasz, amelyet vallásos katonáknak nyújtanak.

De mivel a nemzsidók megölésének tilalma csak az olyan nemzsidókra vonatkozik, akikkel mi [zsidók] nem állunk háborúban, a különbözõ rabbinikai kommentátorok régebben azt a logikai következtetést vonták le, hogy a háborúban minden nemzsidót, aki az ellenséges lakossághoz tartozik, meg lehet, sõt meg kell ölni. 1973 óta ezt a tantételt a vallásos izraeli katonák oktatásában nyilvánosan hirdetik.

Az elsõ ilyen nyilvános fölhívás egy könyvecskét is magába foglalt, amelyet az izraeli hadseregnek az a központi helyi parancsnoksága adott ki, amelynek területéhez a megszállt Nyugatjordánia tartozik. Ebben a könyvben így ír a hadsereg fõrabbija: Ha csapataink a háború során vagy üldözés során civilekkel találkoznak, és nem biztos, hogy ezek a mi hadseregünknek kárt tudnak okozni, akkor ezeket a halaha értelmében meg kell ölni... Semmi esetre sem bízhatunk meg egy arabban, akkor sem, ha civilizált ember benyomását kelti... Ha csapataink az ellenség ellen harcolnak, nemcsak szabad nekik, de kötelesek a halaha szerint ártalmatlan civileket megölni, azaz olyan civileket is, akiknek ártalmatlansága elejétõl fogva világos.

Ugyanez a tantétel egy rabbit képvisel egy fiatal katonával folytatott levelezésében, amelyet az ország egyik legnevesebb vallási fõiskolájának, a Midrasijat Noamnak évkönyvében hoztak nyilvánosságra, amelyben a nemzeti vallási pártnak és a Gus Emunimnak képezik ki sok vezetõjét.

A katona, Mosé levele Simon Weiser rabbihoz:

Isten segítségével fordulok Önhöz, tisztelt rabbi,

Elõször is meg szeretném kérdezni, hogy hogy van Ön és családja. Remélem jól. Én is jól vagyok Isten segítségével. Már régen nem írtam Önnek. Kérem, bocsásson meg emiatt. Néha a versre gondolok: Mikor jöjjek és jelenjek meg Isten elõtt? Remélem, de nem vagyok biztos benne, hogy szabadságom alatt jönni fogok. Kell jönnöm.

Csoportunk egyik vitáján a fegyverek tisztaságáról volt szó. Arról vitatkoztunk, hogy szabad-e fegyvertelen embereket vagy nõket és gyerekeket megölni. Vagy hogy álljunk-e bosszút az arabokon?

Amikor mindenki elmondta, hogy hogy érti ezt a dolgot, nem tudtam magamat elhatározni, hogy az arabokat, mint az amalekitákat kell-e kezelni, azaz megengedett-e megölésük, ameddig az ég alatt senki sem emlékszik rájuk, vagy pedig úgy kell-e viselkednünk, mint egy igaz háborúban, ahol csak katonákat ölnek meg?

Egy második problémám az, hogy szabad-e veszélybe kerülnöm amiatt, hogy egy nõt életben hagyok? Megtörtént ugyanis, hogy nõk gránátokat vetettek.

Vagy szabad-e vizet adnom egy arabnak, aki kezét fölemeli, ha okom van attól félni, hogy csak be akar csapni és meg akar ölni? Ilyen esetek is elõfordultak. Szívélyes üdvözlettel zárom a rabbinak és egész családjának: Mosé. Simon

Weiser rabbi válasza Mosénak:

Az Ég segítségével: Kedves Mosé, sok üdvözlet. Ezt a levelet ma este kezdtem el, pedig tudom, hogy ma este nem tudom befejezni, mert nagyon el vagyok foglalva, és szeretnék egy hosszabb levelet írni, hogy kérdéseidet részletesen megválaszoljam, Ezért le kell másolnom bölcs elhunyt elõdöm néhány szavát.

A nemzsidó népek szabályai szerint a háborúnak saját szabályai vannak, mint egy futball vagy kosárlabdajátéknak. Bölcs elhunyt elõdöm szavai szerint számunkra a háború nem játék, hanem életszükséglet. Nekünk csak eszerint az alapelv szerint szabad elhatározni, hogy hogyan viselünk háborút.

Egyrészrõl [... ] úgy látszik ,hogy azt tanuljuk, hogy ha egy zsidó egy nemzsidót megöl, akkor gyilkos lesz - eltekintve attól, hogy semmilyen törvényszéknek nincs joga megbüntetni - a tett súlya éppen akkora, mint bármelyik másik gyilkosságnak.

Ugyanazoknál a szaktekintélyeknél [...] olvassuk azt is, amit Simon rabbi mondogatott: "Öld meg a nemzsidók legjobbjait - Taposd szét a kígyók legjobbjainak a fejét."

Talán föl lehetne hozni ellenvetésként, hogy Simon rabbi a gyilkolj szót csak képletesen használta, nem szó szerint, jelentése inkább "nyomd el" vagy hasonló itt. Így kerüljük el az ellentmondást a korábban idézett szaktekintélyekkel szemben. Gondolhatnánk azt is, hogy noha ezeket a szavakat szó szerint így gondolta, ezek csak az õ személyes véleményét adják vissza, amelyet a többi [föntebb idézett] bölcs vitat.

Igazi magyarázatukat a Tosszafotban találjuk. Itt olvassuk a következõ kommentárt ahhoz a talmudi mondáshoz, hogy a kútba esett nemzsidókat nem kell kisegíteni abból, de nem kell õket bele sem lökni azért, hogy megöljük õket. Ez azt jelenti, hogy nem szabad õket a halálos veszedelem ellen megvédeni, de közvetlenül megölni sem szabad õket. A Tosszafotban a következõ áll: "És ha valaki megkérdõjelezi, mondván, hogy másutt az áll, hogy a nemzsidók legjobbjait meg kell ölni, akkor azt kell válaszolni, hogy ez háború idejére vonatkozik..."

A Tosszafotban kommentátorai szerint béke és háború ideje között különbséget kell tenni. Béke idején ugyan nem szabad nemzsidókat ölni, háború idején egy micva [kötelezõ vallási elõírás] írja elõ megölésüket. És ez a különbség egy zsidó és egy nemzsidó között: Noha a szabály: "Aki meg akar ölni, öld meg elõször te" zsidók számára érvényes, ahogy a Talmud Szanhedrin c. részében a 72a. oldalon áll, ez csak akkor érvényes számára, ha valóban oka van attól tartani, hogy meg akarják ölni. Nemzsidók esetén ezt föltesszük háború idején, kivéve, ha teljesen kézenfekvõ, hogy nincsenek rossz szándékai. Ez a fegyverek tisztaságának szabálya a halaha szerint és nem az általános eljárás, amelyet ma az izraeli hadseregben alkalmaznak és amely sok zsidó áldozatért felelõs.

Mellékelek egy újságkivágást a múlt hétrõl a Kneszetbõl, Kahana Kálmán rabbi beszédébõl, amely nagyon élethez közeli és megmutatja, hogy a fegyverek tisztaságának szabálya hogyan szedett áldozatokat. Abban a reményben zárom levelemet, hogy nem fogod hosszúsága miatt unalmasnak találni.

Errõl a témáról leveled nélkül is szó volt. Leveled miatt azonban följegyeztem az egész esetet. Béke legyen Veled és minden zsidóval, remélhetõleg hamarosan látlak, ahogy mondod. Üdvözöl: Simon.

Mosé válasza Simon Weiser rabbinak:

Kedves és tisztelt rabbimnak, Elõször is remélem, hogy Ön és családja egészséges és hogy ön jól van. Megkaptam hosszú levelét, köszönöm személyes gondoskodását, mert úgy gondolom, hogy Önnek sok embernek kell írni, és a legtöbb idõre saját tanulmányai miatt van szüksége. Ezért kétszeresen szívélyesen köszönöm Önnek a levelet.

A levelet a következõképpen értem: Háború idején nemcsak meg van engedve, de kötelezõ is minden arab férfit és arab nõt, akivel találkozom, megölni, ha okom van föltételezni, hogy õk közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az ellenünk vívott háborúban. Ami engem illet, én megöltem õket akkor is, ha ezzel a hadi törvények ellen vétettem.

Úgy gondolom, hogy a fegyverek tisztaságának kérdését a neveléssel megbízott intézeteknek, legalábbis a vallásosaknak föl kell tenni, hogy foglaljanak állást a témával kapcsolatban, és ne veszítsék el a fonalat a logika nagy területén, különösen nem ennél a témánál. Ezt az elõírást el kell magyarázni, hogy tudjuk, hogy hogyan kell a gyakorlatban követni az elõírást. Sajnálattal kell közölnöm, hogy különféle fajta logikákkal találkoztam itt-ott még vallásos bajtársaimnál is. Remélem, hogy ön ezzel kapcsolatban aktív lesz, hogy katonáink világos és egyértelmû képet kapjanak õseik álláspontjáról. Abban a reményben zárom itt levelemet, hogy ha az iskola egy hónap múlva véget ér, el tudok menni a jesivába [Talmudi fõiskolára]. Üdvözlettel: Mosé

A halahának ez a szabálya a gyilkossággal kapcsolatban nemcsak az izraeli büntetõtörvényekkel ellentétes, hanem, ahogy az idézett levelek megemlítik a hivatalos katonai elõírásokkal is. De csak csekély lehet a kétségünk afelõl, hogy a gyakorlatban ez a szabály a jogrendszert befolyásolja, különösen a katonai hatóságokon keresztül. Minden esetben, amikor zsidók katonai vagy félig katonai akciók keretében arab civileket gyilkoltak meg (mint például a Kafr Kasszimi tömeggyilkosság esetében 1956-ban), a gyilkosok, ha nem maradtak teljesen büntetlenek, csak rendkívül kis büntetést kaptak vagy messzemenõ büntetés elengedést kaptak, amely szinte egyenlõ volt a nem megbüntetéssel.

(angelfire.com)

Szabad Hirek