2009. október 16.  Közélet

Ez használati értéke – idézhetnénk egy klasszikust… Hónapokon át szunyókált a törvényhozásban; magánmédiánál való fáradozását az adófizetők pénzén pihente ki. Ám szundításából egyszer csak fellobbant. És jókedvűen fasisztázott egyet.

Még február 27-én úgy fogalmazott: "(...) nagyon sok embert ismerek, akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és olyan mély letargiában vannak ettől a rettenetes országtól meg helyzettől, hogy legszívesebben az ember tényleg ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon."

Később hozzátette:

„Az előbbi felszólalás, illetve még azt megelőzően még egy tartalmát tekintve egy újfasiszta alapvetésnek minősül az én szememben.”

Ez utóbbi kiegészítés már nem februárban, hanem októberben hangzott el, és nem a magánmédiában, hanem egy uniós állam törvényhozásában zengett.

Mégis, mintha egymáshoz tartozna a két szöveg.

A vidám médiapolitikus kényes a stílusra. Szeretné, ha „nem maradna nyom nélkül mindaz a kifejezés - és persze a stílus sem -, amit az európai parlamenti képviselőtársunk az imént megengedett magának” – mondotta.

„Húzzanak el!” – ezt is mondhatta volna. De nem tette, mert kényes a stílusra.

Ám kényessége furcsán szelektív.

„Végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet.” Ez a mondat például megfelelő a bohókás médiapolitikus ízlésének, egy szava sem volt hozzá.

Nem volt egy bíráló szava ahhoz sem, hogy lovas rendőrökkel taroltattak le nagymamákat a szabadság fővárosában.

Megfelelt ízlésének az is, hogy két év alatt megtöbbszöröződött az állam adósságállománya, miközben ő koalíciós főmuftiként vette föl a milliós költségtérítéseket busás fizetése mellé.

Erre nem volt kényes.

Ha önkezdeményezésre szólalt, nincs különösebb baj. Ámde ha külső bátorításra teljesített, gond mutatkozik. A fasizmus és újfasizmus ellen föllépni ugyanis felette fontos. Ha ezzel hiteltelen figurát bíznak meg, többet ártanak, mint használnak.

Mindenesetre az egykori ciánozó most címkéz, bélyeget ragaszt, gyaláz.

Erre képes, erre formázták, ezt várják tőle, ezért vesz föl havonta iksz összeget.

Ez használati értéke. Avagy az emlékezés a tudás atya.....

(gondola.hu alapján szerk.)