...''A mai folyamatok fordulópontjaként olyan pontot kell keresni, mely függetleníthető az egyértelmű emberi szándéktól

Miért? Azért, mert hisszük, hogy a mai folyamatok nem csak és kizárólag az ember önálló akaratán, cselekedetén múlnak, hanem magasabb, mondjuk úgy szellemi szándék is meghúzódik mögötte. Hogy ilyen aspektusból nézhessük a dolgokat mindenekelőtt szükséges, hogy higgyünk Istenben, és a szellemvilág létezésében, egy (mindegy milyen néven nevezett) felső erőben, hatalomban, amely közbe-közbe beleszól a világ folyamataiba. Legalább is hatással van rá..."

...''Isten nem egy jóságos apóka, aki a lábait lógatja a felhőkről. Mit mondanak Jézus szavai, tettei? Jézus korbáccsal kergette ki a kufárokat az „Isten házából”. Halállal fenyegette meg azokat, akik nem hallgatják meg a hittérítők szavait, és példabeszédeiben igazságosnak ítélte meg, mikor a szőlőtermesztő keményen megbünteti azokat, akik fia életére törnek. Tehát az Isten nem jóságos, hanem igazságos, ezáltal: JÓ!...''

...''Az emberiség pedig bűnös. Olyannyira, hogy régen megérdemelte volna már, hogy az Úr elpusztítsa, és másikat teremtsen helyette, de az Úr még kegyelmet gyakorol...''

...''A kulcsszó az alázat. Nem a földön fetrengő csúszás-mászás! Az alázat maga a szeretet. A szeretetből táplálkozik a tisztelet, a tisztelet az alázat alapja. Akit szeretek, azzal szemben alázatos vagyok. Ismét elmondom, nem a meghunyászkodásról, és a térden csúszkálásról beszélek. Hanem arról az alázatról, ami a szeretet, a figyelmesség, a másik mellém, vagy fölém emeléséről szól. Akivel szemben alázatos vagyok, azt szeretem, attól én is tiszteletet, szeretetet, megértést, támogatást, barátságot, egy szemekben elmélyülő kézfogást, egy tiszta ölelést kapok. És ennél többet ember nem kaphat. Ez több minden pénznél, kincsnél, hatalomnál. Ez az élet maga. És így válik az ember a közösség részévé. A közösség alapja szintén az alázat. A társakkal, a vezetővel szemben. A vezetők pedig nem hatalomvágytól, gőgtől, hiúságtól, hanem a szolgálat iránti alázattól vezérelve végzik munkájukat, a közösségük és az eszmeiségük érdekében...''

*

Emlékezünk még azokra a pár évvel ezelőtti időkre, mikor egy-egy híren heteket kellett csámcsogni a médiának, mert annyira nem voltak hírek? Pedig volt internet, TV, rádió, amit csak a kíváncsi nézők, olvasók, hallgatók akartak. Volt egy toronyrobbantás, vagy Irak, itt-ott történtek események. Egyszer csak beindult a „verkli”. Ma olyan sorozatokban történnek az események, melyekben csak kapkodja a fejét az ember. Sok esetben még a legkisebb dolognak is hatalmas a jelentősége. Néha elég egy pillantás, vagy egy elhamarkodott nyilatkozat, de ha a politikán kívül nézünk, a világ egyéb problémái felszaporodtak. Gondolhatunk itt betegségekre, földrengésekre, árvizekre. És mindez nem a hírközlés fejlődésének, vagy a médiák versengésének a következménye.

Szemmel látható, hogy valami módon hirtelenjében megsokasodtak a bajok. De valahol lenni kellett egy határnak, egy pontnak, ahol ez a „verkli” beindult. Beszélgetések kapcsán, mikor ezt a kérdést feltettem, majdnem mindenki egy jelként, a jövendölésekben is világosan felismerhető új Babilon tornyainak ledőlését megjelenítő pontként a Word Trade center leomlását jelölte meg. Számomra ez nem elég. Még ha el is fogadom ezt a szemmel látható, felismerhető jelet, semmiképp sem jelölhető meg a mai folyamatok fordulópontjaként, mivel ez után még az USA lerohanta Afganisztánt, és pillanatok alatt elfoglalta Irakot is. (Az hogy azóta sem bír vele, más kérdés, de erre kívánok kitérni.)

A mai folyamatok fordulópontjaként olyan pontot kell keresni, mely függetleníthető az egyértelmű emberi szándéktól. Miért? Azért, mert hisszük, hogy a mai folyamatok nem csak és kizárólag az ember önálló akaratán, cselekedetén múlnak, hanem magasabb, mondjuk úgy szellemi szándék is meghúzódik mögötte. Hogy ilyen aspektusból nézhessük a dolgokat mindenekelőtt szükséges, hogy higgyünk Istenben, és a szellemvilág létezésében, egy (mindegy milyen néven nevezett) felső erőben, hatalomban, amely közbe-közbe beleszól a világ folyamataiba. Legalább is hatással van rá.

Ha így tekintek a világra, és a gyorsulási pont keresése kibővül ezzel a nézettel, akkor sok gondolkodás után, fordulópontként a Catrina-hurrikánt tudnám megjelölni. Ez volt az-az időpont, mely után az USA, Izrael, és a cionizmus folyamatosan kapja a pofonokat, képtelen a történelmi kihívásokkal szembenézni, az események élére állni, csupán sodródik, mit egy kormányát veszített hajó. Rángatják az események, billeg ide, billeg oda, de sem irányt találni, sem felegyenesedni nem képes. Közben egyre hevesebben támadja mind az Ég, mind a Föld.

Az USA hatalmas ország. Rengeteg nyersanyaggal, működése vállalkozásbarát, sem ötlet, sem találmány nem marad kihasználatlanul. Valami mégis megtört akkor. Szándékaik rendre félrecsúsznak, terveik összeomlanak. Stabilizációs törekvéseiket nem fogadják el, semmi nem maradt számára, mint katonai potenciáljával való fenyegetőzés. A dollár erősödése egyszerű tőzsdemanipuláció, ami az előnyök mögött sokkal több hátrányt rejt hosszú távon.

Összefügg-e a materiális világ és a szellemi világ működése. Hogyan hathat ki az emberre, és hogyan szólhat bele életünkbe? Ha nem függene össze, azt kellene mondanunk, hitetlenek vagyunk. Természetesen összefüggenek. Hogyan? Ez lehet egyes emberek, csoportok hitének megerősödése, mely által kisugárzásuk átragad másokra is. Lehetnek a szellemvilág által adott „meglátások”, ötletek, szándékok, érzések, melyek befolyásolják döntéseit az embereknek.

Fogadjuk el azonban tényként, hogy az egyház néphülyítése ellenére, Isten nem egy jóságos apóka, aki a lábait lógatja a felhőkről. Mit mondanak Jézus szavai, tettei? Jézus korbáccsal kergette ki a kufárokat az „Isten házából”. Halállal fenyegette meg azokat, akik nem hallgatják meg a hittérítők szavait, és példabeszédeiben igazságosnak ítélte meg, mikor a szőlőtermesztő keményen megbünteti azokat, akik fia életére törnek. Tehát az Isten nem jóságos, hanem igazságos, ezáltal: JÓ! Egy jó szülő jutalmazza gyermekét, de ha az szófogadatlan, engedetlen, kifejezetten rossz és bűnös, bizony büntetni is kénytelen. Ez hozzá tartozik az igazságossághoz, már csak a többi gyermek igazságérzete miatt is.

Az emberiség pedig bűnös. Olyannyira, hogy régen megérdemelte volna már, hogy az Úr elpusztítsa, és másikat teremtsen helyette, de az Úr még kegyelmet gyakorol. Talán azon keveseknek köszönheti létét az emberiség, akik tisztán próbálnak élni, Jellemzően a világra, nekik köszönik meg majd utoljára, ma egyszerűbben csak maradi hülyéknek titulálják őket. Van-e bűntelen nép, aki nem érdemli meg a sorozatos csapásokat? Feltették nekem a kérdést, hogy akkor miért volt földrengés Afganisztánban, mikor az ördög tornyával dacol? Mert sokkal több aki fejet hajt, és sokkal több aki behódol és szolgál, mint aki harcol. Véletlen-e, belegondolt-e valaki, hogy miután a Fidesz kormány letette az esküt, három napig szakadt az eső? Megérdemli-e az ország ezt a nevetségesen kicsinek tűnő büntetést? (Mielőtt bárki kibicnek gondolna, családunk is jelentős károkat szenvedett emiatt, de elfogadom az Úr büntetését, bármiért is szabta ki.) Mit kell még megtenni az Istennek ahhoz, hogy végre visszataláljanak hozzá az emberek. Megteszik-e, képesek-e még erre egyáltalán? Azt mondják, miért nem ad az Isten bőséget, termékenységet, hogy meglássuk hatalmát? Megtette. De ez csak azt eredményezte, hogy az emberek egyre jobban elfelejtették őt, és beletemetkeztek önmaguk imádatába. Akkor mutasson csodát! A csoda ott van előttetek nap mint nap, de ti észre sem veszitek. Minden élet foganása egy csoda, de inkább megölik a magzatot az emberek. Minden fűszál növekedése maga a csoda. Az olyan természetes? Mi lenne, ha már a fű sem nőne? Ha nem kelnének ki a magok, ha nem születnének állatok, ha nem sütne a Nap? Ezek mind-mind naponta megismétlődő csodák, és ahelyett hogy hálát mondana az ember, azt mondja ez természetes, és mindez csak úgy van. Megteheti. De ezáltal végzi ki a világot. Ha sem a bőség, sem a csodák nem elegek ahhoz hogy az ember meglássa Isten ténykedését, akkor mi kell hozzá? Marad a büntetés, a csapások, az éhínség, a betegségek, az árvizek, a földrengések, és befejezésként a háború. És ahelyett, hogy végre imára nyílnának a szájak, és kérnék az urat, megkeressük az utat amelyről letértünk, ha meghallgatnánk azokat, akik ma is az igazságról beszélnek, inkább megtesznek minden rosszat, szitkozódnak, és még jobban elmélyülnek az Úr káromolásában. Csodálkoznak ha újabb csapás jön. Nem kellene.

Az ördög birodalma viszont ugyanilyen értetlenül áll tehetetlensége előtt. Elhitette az emberekkel, hogy nincs Isten. Ezáltal azonban elhitette, hogy sátán sincs, és az egyedüli úr a pénz lett. Lehet-e egy darab papírt, egy számot szolgálni? Nem! Csak a sajátos beteges vágyakat, tévhiteket. Ha elveik fő vezetője akár a sátán megjelenve beleszólhatna személyesen, akkor talán előbb eszméltek volna, és elkerülhető lehetett volna mindez a számukra. De saját kevélységük áldozatai lettek. Megöltek, elpusztítottak maguk körül mindent, ami él, ami tiszta, ami szép. Helyette beton, üveg, égretörő istenkáromlások, mindenütt a bűn, és a tunyaság.

Így vagy úgy, de az utat kijelölték az embernek, és a célba be kell érnie, különben elpusztul. Nem olyan nagy dolog ám az! Kipusztultak a dinoszauruszok is, és kitudja mi nem. Az élet maga nem áll meg, majd kifejlődik újra, az Úr pedig kiválogatja a javát odaát.

A kulcsszó az alázat. Nem a földön fetrengő csúszás-mászás! Az alázat maga a szeretet. A szeretetből táplálkozik a tisztelet, a tisztelet az alázat alapja. Akit szeretek, azzal szemben alázatos vagyok. Ismét elmondom, nem a meghunyászkodásról, és a térden csúszkálásról beszélek. Hanem arról az alázatról, ami a szeretet, a figyelmesség, a másik mellém, vagy fölém emeléséről szól. Akivel szemben alázatos vagyok, azt szeretem, attól én is tiszteletet, szeretetet, megértést, támogatást, barátságot, egy szemekben elmélyülő kézfogást, egy tiszta ölelést kapok. És ennél többet ember nem kaphat. Ez több minden pénznél, kincsnél, hatalomnál. Ez az élet maga. És így válik az ember a közösség részévé. A közösség alapja szintén az alázat. A társakkal, a vezetővel szemben. A vezetők pedig nem hatalomvágytól, gőgtől, hiúságtól, hanem a szolgálat iránti alázattól vezérelve végzik munkájukat, a közösségük és az eszmeiségük érdekében.

Hol látunk a USA erejében alázatot? Csak a kevélység, a nagypofájú fennhéjázó viselkedést, a 'kihaőnem' magatartást. Aztán eredményként lógó orral mennek mindenhonnan. Koreából, Vietnámból, és valamennyi helyről, ahol megfordultak. Ez a sorsuk, a kevélységük miatt. Ugyanez igaz a zsidó hadseregre. A legyőzhetetlenség hamis mítosza omlott össze 2006-ban, és ez omlik össze nemsokára Irakban és Afganisztánban, köszönhetősen a kitartó, de erős hitű keveseknek. A világ másik pólusa már megértette ezt. És nem a kizsákmányoláson alapul rendszerük működése, bármennyire fáj is ezt elfogadni, megérteni azoknak, akiknek a híradó más képet adagol be. Hogy keveset keresnek emberek? De egy új birodalmat építenek, és ennek tudatában vannak. Nemrégiben nem keveset, hanem még semmit sem kerestek! Éltek ahogy éltek. Ma pedig feléjük fordul a világ, a sztyeppe szelét érzik, az Ural szikláit nézik, a Volga csobogását hallgatják. Odébb a tibeti kolostorok békéje sugároz nyugalmat a világra, a halhatatlan városban pedig egy birodalom ébredezik. Elfeledett kultúrák élednek újjá Dél-Amerika dzsungeleiben, és égbetörő szikláin.

Ennek a változásnak a fordulópontját keresgéltem, és találtam meg abban a büntetésben, amit az Úr kimért egy bűnös városra szélben és viharban. Ami pedig az utána következő napokban ott történt, az maga a pokol megtestesülése volt, bemutatva a világnak, kik és miért kapták a büntetést. A történések azóta viharos sebességre kapcsoltak. A figyelmeztetést kapott Törökország fel tudta fogni annak jelentését, és rövid idővel utána szembefordult Izraellel, az IMF-el, és új irányt vett, kelet felé. Példáját még sokan fogják követni. Most Brazília, vagy éppen a folyamatosan figyelmeztetett Chile, akinek el kellene gondolkodni dolgokon. Mert sorakoznak fel a nagy erővonalak egymással szemben, és mindenkinek állnia kell valahová. Ezen idő alatt természeti katasztrófák, óriási olajszennyeződések, lázongások, pénzügyi bizonytalanságok figyelmeztetik a magasabb rendű gondolkodást már elfelejtett Nyugatot - közeleg az idő, talán még nem késő visszatérni az emberi világba.

( Jövőnk.info alapján szerk.)