Tegnap, a Trianon emléknapon, a Szent István bazilikában újra ízelítőt kaphatott a nagyérdemű a pofátlan zsidó mentalitásból – de a judeo-keresztény gyávaságból is!

Az ökumenikus istentiszteleten, melyen az országgyűlés tagjai is részt vettek, a keresztény egyházak képviselői után felszólalt Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke is. Héberül. (Szokásos zsidó vallási formula: "Istennek köszönet, hogy a "Gonosz sátrában" is dicsősitheti a kiválasztott népet. Átok szórás egy formája a helyre és a megjelent nemzsidókra.szerk. ) Majd, hogy mindenki értse, néhány sablonos frázis elpuffogtatása után magyarul kezdett sajnálkozni – a holokausztról!

A magyar nemzetiek trianonos önsajnálatát sem díjazzuk, de Feldmájer húzása még a megszokott holokausztozás mellett is gusztustalan pofátlanság! De csodálkozni nem kell, a mentalitás a szokásos. Ami sokkal inkább szót érdemel, hogy a keresztény magyarok – élükön a parlamenti képviselőkkel és az egyházi elöljárókkal – szó nélkül tűrték a gyalázatot!

A jobbikos képviselők otthagyták a rögtönzött holokauszt-megemlékezést (a „több jobbikos képviselő távozott” híradás remélhetőleg azt jelenti, hogy az összes!), a „tisztelt gyülekezet” többi része viszont alázatosan lapított!

Van pofája egy zsidónak betenni a lábát egy keresztény templomba, és van mersze megszólalni azon a nyelven, amin azt üvöltötték: „vére rajtunk és fiainkon, feszítsd meg”! Aztán egy magyar, keresztény emléknapot gyorsan zsidó rituálévá változtat!

A jelenlévők pedig tűrnek! A magyar országvezetés, és az összes történelmi keresztény egyház elöljárói! Ilyen gyáva, alávaló viselkedés mellett még csodálkoznak, hogy a világosságot kereső emberek elfordulnak a keresztény egyházaktól, és máshol keresik az Istent? Szó nélkül tűrik híveik, egyházuk, Krisztusuk meggyalázását, de a bűneik miatt elfordulókat körlevelekben ostorozzák!

Méltó folytatása volt ez annak a kampánynak, amit az istentelen, jakobinus Likud-Fidesz mellett folytattak a választás során! Ezzel végleg aláásták zsidókeresztény egyházaik maradék tekintélyét is!

Ezután elvárt, ha legközelebb egy keresztény pap szót kap bármiféle zsidó rendezvényen (mondjuk megalázkodás és bocsánatkérés céljából), mondandóját a következőképp kezdje:

DICSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS!

(Forrás: Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info)

Kétszeresen is elszomorodtam ezen a híradáson. Egyrészt azért, mert a zsidóság egy nagy része azt hiszi, büntetlenül teheti azt, amit most művel. Ők maguk nem veszik komolyan, hogy tetteikért súlyosan felelősségre lesznek vonva. Nem értik – sajnos -, hogy a kiválasztottság nem azt jelenti, hogy Ők különbek Isten szemében, hanem azt, hogy a Mindenható választott egy népet (még nem is a legjellemesebbet!), akiken keresztül megmutatja magát, hűségét, szeretetét, de igazságosságát is! Vagyis a felelősségük nagyobb, mint más népeké! Nekik kellene képviselniük Isten akaratát, de nem felsőbbrendűen, hanem alázattal. Ehelyett kiváltságosnak, felsőbbrendűnek tartják magukat. Éppen ők valósítják meg az “árja nemzet” felsőbbrendűségi elméletét!

Másrészt azért vagyok szomorú, mert sok honfitársam (akik még istenfélőnek is tartják magukat) óriási tévedésben van, amikor nekiesik azoknak, akik nem támadják és szapulják a zsidóságot. Nem értik, hogy ez nem gyávaság, nem megalkuvás a bűnös tetteket elkövetők iránt, hanem az Isten akaratának való engedelmesség. Akár tetszik, akár nem, az engedelmesség sokszor olyan viselkedést is követel tőlünk, amivel magunk sem értenénk egyet, ha nem hinnénk, hogy ez Isten akarata! Valahogy ebből származhat érzésem szerint az a mondásunk, hogy “Nem az a legény, aki adja a pofont, hanem az, aki állja!”

Az, aki mindenért azonnali elégtételt akar, aki a “szemet, szemért” szemlélettel él, nem mondhatja magát Krisztus követőjének. Ha valakinek, neki lett volna hatalma, hogy elsöpörje az őt vádló, kínzó, keresztre feszítő csőcseléket, de nem tette, mert nem ezért jött közénk. Neki nagyobb küldetése volt, s maga mondta: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.

Tudom, hiszen magam is átélem, nehéz olykor jogos emberi indulataink ellenére csendben maradni, eltűrni a Feldmájer-félék aljasságát, szemtelenségét, de az ítélkezés nem a mi feladatunk. Majd a Mindenható számon fogja kérni rajta, rajtuk ezeket, hiszen éppen ezt jelenti az Isten igazságossága és hűsége. Megtartja ígéreteit minden körülmények között.

Ebben bízva kérem, maradjunk józanok, ne engedjünk mindig az indulatainknak, cselekedjünk valóban Krisztus-követőként.

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

(Nemzeti InternetFigyelő alapján szerk.)