Előadom,
hogy engem mint adóst és Magyarországon sok százezer többi adóstársamat
is az úgynevezett "deviza alapú" hitelek felvételekor megtévesztettek, a
hitel futamideje alatt megkárosítottak és folyamatosan jelenleg is
megkárosítanak, véleményem szerint büntető jogilag is értékelhető módon
és jogkövetkezményekkel.
Ezért mind a csalás bűncselekményének törvényi tényállása:
- Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
Mind pedig az uzsora bűncselekmény törvényi tényállása:
- Aki a sértett rászorult helyzetét kihasználva üzletszerűen olyan
különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást
köt, amelynek teljesítése a sértettet, illetve annak hozzátartozóját
súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki, álláspontom szerint megáll a
"deviza alapú" hitel szerződések megkötésénél és a futamidő alatti
jogkövetkezmények vizsgálatánál.
Természetesen a bűncselekmény pontos minősítése a tisztelt Nyomozó
Hatóság feladata, én csak jeleztem, hogy álláspontom szerint ezen két
bűncselekményt megvalósulni látom.
A tényállás megállapításánál az alábbiakat ajánlom a tisztelt Nyomozó Hatóság figyelmébe:
a) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a hitelt nyújtó bankok:
- a hatályos magyar jogszabályokat egyértelműen és súlyosan
megszegve az adósokat tévedésbe ejtették a kölcsönök ténylegesen
visszafizetendő mértékéről, ezáltal jelentős kárt okoztak az adósoknak,
- a futamidő alatt jogellenesen számolnak el az adósok terhére nem
létező "árfolyam különbség" címén a jó erkölcsbe is ütköző összegeket,
jogosulatlan extraprofitért.
- Erőfölényükkel visszaélve és az adósok szorult helyzetét
kihasználva az adósok által módosíthatatlan és tisztességtelen
szerződési feltételeket kínálnak a hiteligénylőknek, mintegy "kartelli"
megállapodásként a bankok között, mert annak ellenére, hogy a látszat
választás fennáll a hitelezők számából adódóan, de minden hitelintézet
szinte azonos előnytelen feltételek mellett kínálta "termékcsomagjait",
amelyek utólagosan bebizonyosodtak, hogy a termékfelelősség
követelményeinek sem feleltek meg.
b) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor az állami tömegtájékoztatás:
- azt sugallta az állampolgárok felé hogy a magyar gazdaság
pénzügyi helyzete hosszútávon is erős és stabil, konkrétan "dübörög a
gazdaság" (forrás: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János gazdasági miniszter úr nyilatkozatai),
az átlagpolgárnak mivel nincs belelátása a konkrét és valós gazdasági
adatokba, csak abból ítélhet amit elmondanak számára, jelen esetben a
miniszterelnök és gazdasági miniszterek, ugyanis a jelzálog típusú
hitelek tíz-húsz évre szólnak és egy ilyen horderejű döntésnél a
hitelfelvevő mérlegeli az ország gazdasági állapotát is, nemcsak a saját
anyagi forrásait. Mára már bizonyított tény, hogy a világgazdasági
válság nem okozója, hanem csupán leleplezője volt a valós magyar
gazdaság állapotának, tehát állami szinten is megvalósult a tévedésbe
ejtés és tévedésben tartás, ezáltal anyagi kár keletkezett, illetve
emberéleteket is követelt ebből kifolyólag keletkezett anyagi
reménytelenség és kétségbeesés.
- a válság kitörésekor elhallgatták annak tényleges mértékét,
ráadásul késedelmesen tájékoztatták a lakosságot annak tényéről és
várható következményeiről, konkrétan a miniszterelnök úr még 2008
szeptember végén arról adott hírt, hogy semmilyen válság nem fenyegeti
Magyarországot, az erről szóló tudósítások lekérhetőek a Magyar
Televízió archívumából és egészen az év októberéig a bankok még
gőzerővel "kiszórták" az utolsó devizaalapú hiteleiket egy erősített
reklámkampánnyal megelőzve, az erről szóló bizonyítékok is feltárhatóak.
- kormányzati nyilatkozatokkal/döntésekkel hamis adatok kerültek az állami pénzügyi nyilvántartásokba (forrás: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Öszödi beszéde)
c) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a pénzügyi szektorokat felügyelő állami szervek:
- nem vizsgálták felül a megkötések előtt a "deviza alapú" hitelszerződéseket
- nem ellenőrizték folyamatosan a hitelszerződések betartását
- a nagymértékű lakossági panaszok ellenére sem állították le az
ilyen jellegű hitelezést és nem intézkedtek az állampolgárok javára
történő jogorvoslatok tárgyában,
d) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a pénzügyi
szférában tevékenykedő bankok és hitelközvetítő pénzügyi vállalkozások:
- mindenkit a Magyarországon magától értetődő forint alapú hitel
helyett a "deviza alapú" hitel felé tereltek, a forint hitel abnormális
és indokolatlanul magas kamatai és költségei miatt gyakorlatilag a
teljes hitelt igénylő lakosságot mintegy "rákényszerítették" a deviza
alapú hitelek felvételére.
A bankok a svájci frank felértékelődésére számítottak, amikor a
hitelezés elszámoló valutájává tették. Ezt bizonyítja az a körülmény,
hogy az euró bevezetéséről – pontosabban a forint kivezetéséről – szólt
minden politikai nyilatkozat abban az időben, mi több az uniós
csatlakozási szerződésben vállaltuk az euró övezet un. előszobájába
történő belépést, azaz a feltételei teljesítését, mégsem az euróban való
szerződést, hanem a CHF-et forszírozták. Ez a folyamat olyan volt, mint
a vad hajtása a puskacsövek elé, vagy a halak terelése zajjal a hálóba.
A svájci frank ellen szólt akkor a józan ész, mert az kis gazdaság, az
árfolyamát könnyen mozgatja a spekuláció. Hát éppen ez szólt mellette a
bankok oldalán és ellene az adósok tekintetében. És még valami, ami most
már jól látható. Az euró nem stabil valuta. Voltak olyan tanulmányok,
melyek az optimális valutaövezet kérdését járták körül, benne minden
szakember azt mondta, különböző szintű, jellegű gazdaságok nem lehetnek
meg e gy valutával, mert a perifériáról a központba szívja a jövedelmet,
így a periféria hitellel pótolja a hiányt, de ezt az adósságot nem
lehet fenntartani, csak a központ politikai eszközökkel
visszaáramoltatott pénzével. A centrum a kiszívást jól viseli, a
visszaáramoltatást pedig nem tűri. Hát ezt a pénzügyi szakemberek
tudták, ezért is hajtották a CHF felé az elszámolást, mert a
felértékelődő adósság a hitelező haszna.
e) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a kölcsönszerződéseket megkötő közjegyzők:
- jogi felülvizsgálat nélkül egy az egyben átvették a bankok kölcsönszerződéseit,
- az ügyfelekkel rövid és a nem pénzügyi jogi szakember által
érthetetlen tájékoztatás alapján íratták alá a közjegyzői okiratokat,
- a bankok által kért végrehajtási eljárásokban szintén jogi
felülvizsgálat nélkül jártak el mindenben elfogadva és végrehajtva a
végrehajtást kérők kérelmeit.
Mindezen folyamatok elősegítésére a svájci frank forintárfolyama
(mint utólag kiderült) mesterségesen alacsonyan lett tartva, majd miután
az ország lakosságának nagy része teljesen eladósodott svájci frankban
(ezen folyamat idejének pontos végét jól mutatja a deviza alapú
hitelezés drasztikus visszaesése, majdnem teljes megszűnése) az
árfolyamot brutálisan megemelték. Az adósok felháborodását azzal
elhárítani, hogy a szerződések aláírása előtt miért nem konzultáltak
szakemberrel, nem állja meg a helyét, ugyanis pontosan szakemberhez
fordultak, a bankok, és pénzügyi szolgáltatók szakembereihez.
2008.07.30-án a Magyar Nemzeti Bank hivatalos frankárfolyama 141,31
forint volt, napjainkban pedig 273 forint is volt a svájci frank
árfolyama, tehát 3 év alatt az árfolyam több mint 131 forinttal nőtt,
ezen összeg mind a bankok extraprofitja lett, amelyet egy az egyben az
adósokkal fizettetek és fizettetnek jelenleg is meg.
Kérem a feljelentésem alapján a közvádas nyomozati eljárás
megindítását, a sérelmemre és a többi adós sérelmére elkövetett
bűncselekmény(ek) tényének megállapítását, az elkövető(k) beazonosítását
és a jogi felelősségre vonását, részemre és más adósok részére a
polgári jogi kártérítés megítélését is, mely követelésem vonatkozásában
jogfenntartással élek.
A továbbiakban általam előadottak a "deviza alapú" hitelekre
vonatkoznak, én magam is rendelkezem ilyen jellegű hitellel, a
másolatban csatolt és anonimizált hitelszerződés és közjegyzői szerződés
is a saját kölcsönokirataimat képezik.
1./ Előadom, hogy a bankok a kölcsönszerződésekhez részletes
törlesztési útmutatót adnak, hogyan alakul a törlesztés havi összege és
hogyan alakul a tartozás egyenlege.
Az adós ennek tudatában dönt a hitel felvétele mellett, mérlegelve
az anyagi lehetőségeit és a törlesztési kimutatásban lévő számadatokat.
A kimutatásokhoz képest a hitelekbe ténylegesen fizetendő összegek
mára köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, mivel az adós havonta
vagy negyedévente kap a bankoktól sok esetben a havi törlesztő részletek
összegét meghaladó számlákat "árfolyamkülönbség" címen.
A plusz fizetési kötelezettségek teljesen jogellenesek és
véleményem szerint már büntető jogi kategóriákat is megvalósítanak,
mivel már a szerződéskötés időpontjában a hatályos magyar
jogszabályokkal ellentétesen állapítanak meg a jövőre nézve
elviselhetetlen mértékű vagyoni terheket kizárólag csak a bank javára és
csak az adós terhére és gyakorlatilag adósrabszolgát csinálva az
adósból egy életre a bankhoz láncolják, a futamidő alatt kiforgatva
minden jövedelméből és vagyonából, ellehetetlenítve egy élet munkáját, a
megélhetését a családját és az egészségét is.
2./ A kölcsönszerződésem megkötésekor (2008) hatályos Pénzintézeti törvény (1996.évi CXII.tv.) 213. §.(1)
szerint a Pénzintézeti törvényt megsérti az a bank, amely nem tünteti
fel a hitelszerződésében az összes költség változására vonatkozó
becslést.
A szerződéseimben nem szerepel a hiteldíj mutatót meghatározó,
előre nem látható költségek előrejelzése, a deviza árfolyamváltozásából
származó többletköltség becsült mértéke sem, amely tény is arra utal,
hogy az egyébként oly körültekintő bank, erre egyáltalán semennyi
energiát nem fordított mivel a hitel összege mögötti fedezet, nem
deviza, hanem forint volt, ezáltal valós árfolyam különbség sem jöhetett
létre.
Az kevés és elégtelen tájékoztatás, ha a bank a kölcsön
szerződésben csak felhívja a figyelmet az árfolyamváltozásból eredő
kockázatokra, a törvény szerint előírt becslést azonban nem közölték –
más adósokkal sem és velem sem.
Én a hitelek felvételét elismerem, azokat a szerződéses ügyleti
kamatokkal és kezelési költségekkel vissza is kívánom fizetni, de mivel
véleményem szerint valótlan az hogy a hitelek fedezetéül deviza
szolgált, a bankok egy soha nem nyújtott lehetetlen szolgáltatás
ellenértékeként próbálják elszámolni az adós kárára az árfolyam
különbségeket
3./ Előadom továbbá, hogy a Hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. Értelmező rendelkezések III.
Egyéb meghatározások 7-es pontja a
kamat fogalmát az alábbiak szerint határozza meg:
" Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az
elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért,
kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában
meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy
egyéb hozadék."
A fentiek alapján tehát a kamat nemcsak a bank hasznára nyújt fedezetet, hanem a hitel kockázatára is.
Az árfolyam különbségből eredő kockázat adósra történő teljes
áthárítása tehát a fenti jogszabályhely alapján jogellenes, mivel a
kamat már tartalmazza a kockázat hitelezői költségeit is. A felszámolt
árfolyamkülönbség egyfajta burkolt ügyleti kamatnak minősül, így annak
mértéke miatt tisztességtelen és a jó erkölcsbe ütköző, tehát ezen
kikötés és az arra alapozott fizetési kötelezettség érvénytelen, mivel
ezen esetleges költségeket a kamatnak már törvénynél fogva kompenzálnia
kell, de a devizaalapú hitelek esetében tudomásom szerint nem áll
devizafedezet a kifolyósított hitelek mögött így valós árfolyamkülönbség
sem keletkezhet.
4./ Továbbá a jelzálogalapú "devizahitel" szerződések esetében teljesen indokolatlan a visszafizetési kötelezettség összegszerűségének a devizaárfolyamhoz való kötése.
A Ptk. 231.§ (1) és (2) szerint a pénztartozást – ellenkező kikötés
hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell
megfizetni. Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a
fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapul- vételével
kell átszámítani.
A "devizahitelt" folyósító bank nem svájci frankban folyósította a
hitelemet, én sem svájci frankban törlesztek, azt akkor nem is engedték
meg a részemre.
Ez évtől elvétve már engedélyezik ugyan, hogy CHF-ben törlesszen, aki akar, de akkor kell egy CHF számlát is nyitni,
de hát nem Svájci állampolgárok vagyunk
és nem Svájcban dolgozunk.
Az eredeti szerződésben szó nem volt deviza számlanyitási kötelezettségről.
Ráadásul tudomásom szerint a banknak a kölcsön kifolyósításakor
konkrétan az adott hitelszámú kölcsönügylethez kötötten nem állt a
rendelkezésre az adott összegű svájci frank, nem tartalékolt a futamidő
alatt sem a hitelösszegnek megfelelő svájci frankot, nem vásárolt a
forintban történő befizetéseimből svájci frankot,
ezek mindig is forintban folyósított forint fedezettel rendelkező hitelek voltak.
Mindezek tehát csak arra szolgálnak, hogy egy fiktív elszámolási
metodika és saját maga által megállapított árfolyam alapulvételével (ráadásul folyósítás eladási áron, törlesztés vételi áron, elszámolás megfoghatatlan, nem az MNB által közzétett árfolyamokon)
az ügyleti kamat többszörösét kitevő extra-profithoz jusson a bank.
Ez azt is jelenti, hogy az ilyen jellegű szerződésnél az adósnak
esélye sincs kifizetni a hitelt, egy életre a bank adós rabszolgájává
válik.
5./ Amennyiben el is fogadnánk a devizaárfolyam különbözet
költségnövekedő hatását – ha a bank bebizonyítja, hogy a hitel fedezete
deviza volt – akkor is felmerül egy kérdés, hogy a bank miért nem a
futamidő végén nézi meg, hogy az árfolyam hullámzásai miatt mennyivel is
kellene még többet fizetnem, és miért nem akkor kéri tőlem a
különbözetet.
Ezzel szemben a bank havonta módosítja az elszámolást és így a fizetnivalómat is devizaárfolyam különbség címén.
Véleményem szerint egyértelműen és szándékosan azért, hogy
extraprofitot tudjon beszedni tőlem árfolyam különbségre való
hivatkozással, "ügyesen" megelőzve azt, hogy esetlegesen a futamidő
végén jó esetben ugyanolyan vagy akár még jobb árfolyamon is álljon a
forint a devizához képest, és esetleg ne legyen fizetni valóm a bank
részére.
6./ Előadom továbbá hogy a Ptk. 209. §. (1) az alábbiak szerint rendelkezik:
Tisztességtelen az általános szerződési feltétel,illetve a
fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel,
ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a
jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és
indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél
hátrányára állapítja meg.
Szinte már köztudomású tény, hogy a "devizahitelt" nyújtó bankok a
szerződéskötéskor az ügyfelek egyedi szerződés módosítási akaratát azzal
hárítják el, hogy a szerződésmintát a központból kapta, attól egy
betűvel sem térhet el.
Tehát az ügyfél a szerződéskötéskor hiába jelezné is, hogy szerinte
a szerződésében a kamat és a költség valamint az árfolyamkülönbség
viselésének terhére való kikötése, ebből következően az egyenleg
elszámolása tisztességtelen a számára, a bebetonozott általános
szerződési feltételek dupla és végzetes joghátrányt jelentenek a
számára.
7./ A tisztességtelen és meg nem tárgyalt általános szerződési
feltételek értelemszerűen így még a Ptk 201. §.(1) szerinti jóerkölcsbe
ütközés tilalmát is megsértik.
A bírói gyakorlat szerint a "jóerkölcs" olyan jogi kategória, amely
a társadalom általános értékítéletét fejezi ki. Ebből következően a
szerződés jóerkölcsbe ütközőségének meg- állapítása során nem a szerződő
fél érdeksérelmét, hanem azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet
társadalmilag elítélendő-e.
Álláspontom, és az általam meghallgatott emberek véleménye szerint
is a társadalom egyértelműen és széleskörűen elítéli és gyakorlatilag
becsapásként, csalásként minősíti az olyan jellegű, tartalmú és
eredményű jogügyletet, amelyik az egyik részeleménél:
a) A fizetési kötelezettség már a futamidő elején közel a duplájára emelkedik,
b) Az "árfolyamkülönbség"-re hivatkozással a kölcsön gyakorlatilag
visszafizethetetlen a folyamatosan növő fizetési teher miatt
c) Már a futamidő elejénél az eredeti THM köszönő viszonyban sincs a
valós THM-mel, ebből eredően a tőke többszörösét kell visszafizetni az
eredetileg vállalt helyett.
d) Társadalmilag igen széles rétegeket érint negatívan (több
százezer "devizahitelest," tehát nyilvánvalóan általános és jogellenes
szerződési feltételt tartalmaz.
e) Mindezeket pedig a szerződés nem rögzíti egyértelműen és
számszerűsítve, kvázi rejtett hibaként és időzített bombaként ketyegve
az adós egzisztenciája terhére
8./ A hitel felvételénél sem a kellő időt nem biztosították, sem, a
kellő tájékoztatást, mindez megállapítható az egy napon aláírt
szerződések számából egy közjegyzőnél, ha figyelembe vesszük a
szerződések oldalszámát és tartalmát is.
Éppen ezért mennyire felelős és szabályos hitel- és adós minősítési
eljárást feltételez a bankok részéről olyan ügyletek futószalagon
történő gyártása, amelyekben:
- az összegszerűség növekvő és irreális volta miatt a hitel visszafizethetetlen,
- nem tájékoztatnak a ténylegesen fizetendő összegekről, még becslés szintjén sem,
- a hitel tárgyának értékét rövid idő alatt meghaladja a még
fennálló hitel összege, a virtuális, ellenszolgáltatás nélküli
többletkövetelésnek köszönhetően,
- akár gépkocsi hitel vagy jelzálog típusú hitel esetében, a
virtuális, nem létező és indokolatlan árfolyam különbségből adódó
többletköltség nem fizetése esetén, az adós nemcsak az addig befizetett
összegeket és a fedezetet veszíti el, hanem a jogügyletben nem szereplő
egyéb értékei és ingóságaira is igényt tart a bank és a végrehajtó,
- az adós a szerződés lényeges részleteiben semmilyen módosítást
nem eszközölhet, ami a bankok közötti összebeszélés gyanúját kelti fel,
- maga a részletes szerződés egy átlagembernek értelmezhetetlen és érthetetlen,
- a fentiek miatt a hitelezőnek már a jogügylet megkötésekor
tudomással kellett bírnia arról, hogy a cél csak az adós bankhoz való
kötése hitelezői extra profit folyamatos megszerzése mellett.
Soha még egyetlen egy bank sem bizonyította (még csak nem is
valószínűsítette) azt Magyarországon, hogy a hitelösszegek fedezetét
valós deviza biztosította és nem csak virtuális számítás, mert utóbbi
esetében csak virtuális árfolyam különbség keletkezhet, amelynél
jogellenes és büntetőjogi felelősséget felvető banki elvárás és
magatartás az, hogy az adós ezen árfolyam különbözet részt is valós
fedezettel kiegyenlítse.
A "deviza alapú" hitelt nyújtó bankok szerződése és a szerződéses
tevékenysége akkor felelt volna meg a jogszabályoknak, ha a hitelt
nyújtó bank ténylegesen megvásárolta volna a svájci frankot a hitel
nyújtásakor, azt forintban a svájci frank fedezeti állomány
feltüntetésével folyósította volna, majd azt folyamatosan az adós
konkrét fizetései mellett tartalékolva számolta volna el az időszakos
havi forintban történő adósi teljesítéseket.
Amennyiben nem így történt, akkor nem létező svájci frank fedezet
hiányában árfolyam veszteség sem érhette a bankot, hiszen nem kellett
svájci frankot vásárolnia, egyszerűen csak egy elektronikus és virtuális
svájci frank számlát vezet a hitelben, amelyen képződő virtuális
"árfolyamkülönbség" veszteséget számol el az adós terhére.
9./ Hangsúlyozom, hogy a "deviza alapú" hitelszerződések
"minősítésénél" általam hivatkozott polgári jogi jogszabályok olyan
mértékű megszegése történik már a szerződés megkötésénél és a szerződés
futamideje alatt, hogy azon szabályszegések a véleményem szerint már
büntetőjogi kategóriát képeznek és büntetőjogi jogkövetkezményeket és
felelősségre vonást kell, hogy maguk után vonjanak.
10./ Kérem, hogy a tisztelt Nyomozó Hatóság szerezzen be konkrét és
hivatalos adatokat arra nézve, hogy a jelenleg Magyarországon már
kifolyósított "deviza alapú" hiteleknél a konkrét hitelek mögött milyen
mértékű alperesi deviza fedezet tartalék volt a kölcsönök folyósításakor
és milyen van jelenleg, amely indokolttá tenné az árfolyam kockázatra
való hivatkozást.
Figyelemmel arra, hogy információim szerint több mint 5000 milliárd
(!) forint magyarországi deviza hitel állomány van. A hitelintézetek
rendelkeznek-e a megfelelő, jogszabályban előírt mértékű
devizafedezettel, minderre azért van szükség, hogy ne fordulhasson elő
az az eset, amelynél a hitelezők egy adott összeget, több kifolyósított
hitel fedezeteként mutathatnák be.
11./ Végezetül megjegyzem, hogy az egész devizaárfolyam különbség
jogilag nonszensz létét és a csalás lényegét tökéletesen bemutatva jól
szemlélteti egy 2008 júliusában kelt PSZÁF ügyfél tájékoztató, amely a
deviza alapú hitel jellegét úgy próbálja elmagyarázni az ügyfeleknek,
hogy idézem:
" Mivel a bank a devizában nyilvántartott hitelt forintban
folyósítja, azt át kell váltani forintra. Ehhez a bank devizavételi
árfolyamot alkalmaz, mintha megvásárolná az ügyféltől azt a deviza
összeget, amelynek ellenértékét forintban kifizeti. A hitel
törlesztésekor ugyanez fordítva játszódik le. Amikor Ön a törlesztő
részletet fizeti forintban, a bank azt deviza eladási árfolyamon
számítja át devizára, mintha eladta volna Önnek a törlesztéshez
szükséges devizaösszeget."
Azt hiszem ez a "mintha" szó használata és szaporítása nagyon jól
tükrözi a deviza árfolyamkülönbség teljesen fiktív és büntetőjogi
jellegét, hogy a bank nem deviza összegeket mozgat, egyértelműen
teljesen jogellenessé téve ezt a szerződéses kikötést és az azon alapuló
elszámolást.
Már pedig a fiktív összegek mástól való behajtása bűncselekmény kell, hogy legyen.
A feljelentésemben foglalt tényállás valós és komoly probléma,
amely széles társadalmi rétegeket érint Magyarországon, családok
kerülnek az utcára, sokan az öngyilkosságba menekülnek, mert munkájukat,
vállalkozásukat, minden vagyonukat elveszítve is még mindig marad több
milliós tartozásuk annak ellenére, hogy a hitelt normális kamatok és
költségek mellett már régen és többszörösen visszafizették volna a
banknak.
Ugyanis ha a ténylegesen kézhez kapott összegek mértékét és a
visszafizetett törlesztő részletek mértékét összevetjük, megállapítható
az uzsora tényleges létrejötte és megvalósulása, mert nevezhetjük a
Vasorrú Bábát Csipkerózsikának, de attól még Vasorrú Bába marad,
ugyanúgy, mint az árfolyam különbségnek elnevezett, burkolt uzsorakamat.
Kérem tehát a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a feljelentésem
kivizsgálására, az eljárás lefolytatására, és a felelősök büntető
eljárás alá vonására. Előre is köszönöm!
|
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát