2011. augusztus 19. Közélet

Pjotr Sztolipin száz évvel ezelőtti reformjainak szellemében kedvezményekkel csábítaná az oroszokat a szibériai földek megművelésére a fejlesztési minisztérium helyettes vezetője. Szintén a ritkán lakott Szibériába csábítaná az Észak-Kaukázus munkanélkülijeit a krasznojarszki terület kormányzója, míg Dmitrij Medvegyev államfő inkább a Távol-Keletet ajánlja honfitársainak. Eme elgondolásoknak különleges aktualitást adnak a kínaiak Urálon túli térhódításáról időről időre felröppenő híresztelések.

Örök probléma Oroszországban Szibéria benépesítése, a parlagon hagyott földek megművelése. A 15. századtól meghódított hatalmas Urálon túli területeken a 19. század közepére szilárdult meg az orosz fennhatóság, ám a rideg körülmények, a hatalmas távolságok és a szélsőséges, embert próbáló időjárás máig megnehezíti Szibéria bekapcsolását az ország gazdasági vérkeringésébe. Nagy lökést adott a fejlődésnek az 1916-ra elkészült transzszibériai vasút, igazi élet, nagyobb városok inkább csak a természeti kincsek lelőhelyei környékén alakultak ki. Az olaj, a földgáz, a nikkel vagy éppen a gyémánt különösen az iparosítás idején vonzotta a nagyobb kereset reményében a keményebb élettől sem megrettenőket. Persze, ehhez a kecsegtető lehetőségek mellett az is kellett, hogy az állam még bérkiegészítéssel is növelje a vállalkozói kedvet.

Mindez, úgy ahogy megoldotta a bányászat emberigényét, a hatalmas földek azonban nagyrészt megműveletlenek maradtak. S nemcsak a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan északi területeken, hanem máshol is. Annak ellenére, hogy Szibéria évszázadokon át a szabadság szigetének számított, így például mindenkinek annyi földje lehetett, amennyit meg tudott művelni. Ezen a helyzeten próbált már segíteni a 20. század elején Sztolipin miniszterelnök 1910-es agrárreformja, amelynek kulcseleme volt a parasztok átköltöztetése a szabad földekre. A kormány megváltás nélkül adta magánkézbe a szibériai állami földeket. A költözés költségei mellett az állam magára vállalta a helyi infrastruktúra, az iskolák, s az egészségügyi ellátás kiépítését is. Hasonló módon igyekeztek benépesíteni a Távol-Keletet, az Észak-Kaukázust és a birodalom más ritkán lakott területeit is.

A sztolipini elképzelésekhez nyúlt vissza egy minapi konferencián a gazdasági fejlesztési miniszter helyettese is. Andrej Klepacs szerint ma is aktuális probléma Szibéria betelepítése, az oroszok ide csábítása. Ehhez – mint fogalmazott – az államnak kedvező feltételeket kell teremtenie, többek között földet kell biztosítania azok számára, akik készek azt megművelni. A miniszter helyettes ehhez hozzátette, hogy emellett a gazdaságok kialakításához, fejlesztéséhez, ha nem is 50 éves, mint Sztolipin, de 10-20 éves lejáratra hitelt is kell adni a vállalkozó földműveseknek.

Hasonló elképzeléseket pendített meg a minap Blagovescsenszben Dmitrij Medvegyev államfő is, aki azonban a hely szellemének megfelelve Szibéria és Oroszország központi részei helyett a hatalmas és ritkán lakott Távol-Keletet ajánlotta a honfitársainak és a bevándorlóknak. Az elnöki vizit napján zárult a térségbe költözést elősegíteni hivatott állami program, amely azonban mindössze 377 embert csábított a Távol-Keletre. Ez is jelzi, hogy az átgondolt tervek nem helyettesíthetők kampányszerű kijelentésekkel. Átgondolt, komplex programok híján beteljesülhetnek a manapság egyre gyakoribb ijesztgetések, s mire az orosz állam észbe kap, az áttelepülők többségében tényleg már csak kínaiakat találnak Szibériában.                                                                                        (Magyar Nemzet)

Szabad Hírek