Noha Magyarország csak két mutatóban lépett túl az elfogadható határértéken, azaz a legfegyelmezettebbek közé tartozik, mégis fokozott értékelést tart a Bizottság szükségesnek. Ennek oka nem politikai elfogultság, hanem az, hogy a krízis előtt, azaz Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt mind az állam, mind a magánszektor túlzott mértékben eladósodott. A devizában való eladósodás roppant sebezhetővé tette a magyar gazdaságot.

Az Európai Bizottság a magyar elnökség alatt kidolgozott, a lengyel elnökség alatt aláírt csomag keretében most először adta ki a Figyelmeztető Mechanizmus Jelentést.

Ennek során minden országban 10 kiemelt mutató alapján megnézték, hogy átlépi-e az illető ország az adott mutató határértékét, s ez alapján kiemeltek 12 tagállamot, amelyeknél alaposabban meg kell vizsgálni, fenyeget-e esetükben a veszélyes egyensúlytalanság.

Noha a mutatókat minden tagországban megnézték, a továbbiakban nem foglalkoztak azokkal az országokkal, amelyek amúgy is mentőövre szorulnak, és eljárás alatt vannak.

A tizenkét kiemelt ország ezek után a következő lett: Belgium, Bulgária, Ciprus, Dánia, Finnország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Szlovénia és Nagy-Britannia.

Mi magyarok persze megvonhatjuk a vállunkat. Ránk nem vethetik ki a GDP 0,1 százalékának megfelelő pénzbírságot, nem lévén euró tagok. Van jó pár évünk, hogy rendbe tegyük magunkat. Tudatosítsuk: a gazdasági egyensúly nem az Unió érdeke, hanem a miénk. Olyan uniós kötelezettségről van szó, ami saját nemzeti érdekünkkel egybe esik. Ezért érthető, hogy a hatos csomagot Magyarország támogatta, sőt a mostani újabb szigort is helyesli.

Ennek ellenére látszólag van miért felháborodni. Ezt persze sokkal kedvesebben is megfogalmazhatnám: nem lesz nehéz dolga a kormánynak, hogy ezt a mostani gyanút elhárítsa. Ez azonban nagyon optimista megközelítés. A mutatók alapján nem volt indokolt a tizenkettő közé sorolni minket. Tévedés, mondanám, ha nem tapasztalnánk a bizottság részéről erőteljes rosszindulatot számos területen. Vajon itt is erről volna szó? A Bizottság ugyan elkészítette a táblázatot, de nem követte mechanikusan annak adatait, hanem értékelt. Ekként nem lehet kizárni az érzelem vezérelt döntéseket sem. Egyetlen tagállam sem tudta teljesíteni az összes szintértéket. Legalább két területen mindenki határérték felett volt, s kilencen csak két területen bizonyultak rossznak. Ez tehát mondhatjuk az élboly. Közöttük vagyunk. A kilencből öt bekerült a tizenkettő közé, négy nem. E négy között van Németország, ahol az államadósság GDP-ben kifejezett mértéke nagyobb, mint nálunk!

Természetesen elvben helyeslem, ha nem csak a mesterséges határértékek rideg számadatait nézik, hanem a teljesebb valóságot veszik tekintetbe. A szöveges értékelésnek tehát nagy a súlya. Itt első helyen az államadósság mértékét emelik ki, hozzátéve, hogy ennek oka a folyó fizetési mérlegnek a krízis előtti folyamatos hiánya. Mondom közérthetőbben: a bajok forrása a korábbi kormányzat. Ugyancsak a krízis előtti idők hibája, hogy elsősorban a háztartások körében igen erőteljesen nőtt a hitelállomány. Mivel mind az állami, mind a magán eladósodás idegen valutában történt, roppant sebezhetővé vált az ország. Ennek fényében nincs okunk a mai magyar kormány elleni hangulatkeltésnek tulajdonítani a szűrőn való fennakadásunkat. A fokozott veszélyben vagyunk, ami a bizottság értékelése szerint a szocialista kormányzatnak tulajdonítható. Ők sodorták a szakadék szélére hazánkat.

Unió és IMF nyomása, hogy a rokkantakat ki kell lökni a semmibe. Amit reklamál az MSZP. De rossz helyen teszi. Talán a Unió Bizottságánál kéne tiltakozniuk a rokkantak érdekében. Vagy talán ez is a balliberális Európa értékrend része? Lásd mit csinált az Uniós Bizottság Görögországban...

Szabad Hirek