2012. január 5. Közélet

Egyre jobban „fokozódik” a nemzetközi helyzet. Az orwelli „újbeszéd” nem tűr meg alternatívát, azaz mondhatnánk akár valódi másságot is. Szíriát és különösen Iránt már nemcsak „humanitárius beavatkozással” fenyegeti, hanem akár atomcsapásokkal is, ha nem alkalmazkodik a „nemzetközi közösség” rendjéhez. Bár Magyarországot egyelőre „csak” gazdasági megsemmisítés fenyegeti, közös számunkra a másik két országgal az, hogy mindhárom ország ősi civilizációk bölcsője, s mint ilyen különösen „veszélyes” az „új világrendre”.

„Amikor 2001 novemberében a Pentagonban voltam, egy magas rangú tisztnek éppen kedve és ideje volt egy kis tereferére. Igen, még mindig Irak megtámadásával foglalkozunk, mondta. De volt ennél több is. Erről, mint egy ötéves tervről vitatkoznak, amely hét országot érintene, Irakkal kezdve, aztán jönne Szíria, Libanon, Líbia, Irán, Szomália és Szudán.” -Wesley Clark tábornok.

Ez az idézet gyakran elhangzik az antiglobalizációs médiában, mert emlékeztetni szeretnénk az azóta részben már megvalósult terv gyökereire. Sőt a PNAC (Plan for a New American Century = Egy Új Amerikai Évszázad Terve) még ezt is évekkel megelőzi (full spectrum dominance = teljes körű dominancia). A józan tábornok a terv kiszivárogtatásával megakadályozni próbálta az őrült szándékot. Bár ez nem sikerült neki, de hozzá hasonló gondolkodású főtisztek ellenállásának is köszönhető, hogy még nem tartunk a 3. világháború sűrűjében…

Most azonban a Gólem ráébredni látszik, hogy „már csak kevés ideje van”, mint ahogy az Apokalipszis könyvében olvashatjuk a végső időkről. Mielőtt a feneketlen pénzszivattyúk a világgazdaságot a végső összeomlásba sodorják, a Gólemnek cselekednie kell, mert különben, mint Andersen meséjében, rögtön kiderülne róla, hogy meztelen, azaz, hogy ő a problémák oka. Ezért kell további áldozatokat és bűnbakokat keresnie.

A Szíria és Irán ellen irányuló növekvő nyugati nyomás számtalan fázisát élhettük át az elmúlt hónapokban. A szíriai kormányt továbbra is ellenzékének semmibe vételével, erőszakos megsemmisítésével vádolja. Több mint 5000 halálos áldozatot emlegetnek, de a fősodor média leggyakrabban elhallgatja, hogy a kormányerők soraiban is 2000 rendőr, katona esett el. Márpedig ez, mint az egyébként nyugat-orientált Arab Liga is megállapította, nem lehetséges normális tüntetések esetében. A Szíriába eljutó kevés független megfigyelő, de orosz diplomáciai források szerint is külföldi jól felfegyverzett zsoldosok állnak az események mögött. Iránt illetően szintén nyílt titoknak tekinthető, hogy a stratégiailag fontos helyeken véghez vitt robbantások és merényletek nyugati vagy izraeli titkosszolgálatok műve. Rendkívül sok gondot okoz az országnak Obama elnök múlt év végi rendelete az iráni központi bank ellen, amely az ország olaj- és gáz kereskedelmét végzetesen érintheti. Washington elérni látszik célját; az ország destabilizálása, ami után egy katonai támadás könnyebb eredménnyel számolhat. Már az eddigi embargó is lényegesen megnehezítette az irániak életét. Szeptember óta az infláció 60 százalékkal emelkedett, különösen jelentősen az utóbbi két hétben. Az iráni vezetés kénytelen volt határozottan reagálni.

Irán helyettes elnöke Mohammad-Reza Rahimi december 27-én kijelentette: „Ha szankciókat hoznak Irán olajexportja ellen, akkor egy csepp olaj sem fogja elhagyni a hormuzi szorost. Az olajexport vagy mindenkinek a joga vagy senkié.” Irán már korábban figyelmeztetett, hogy amerikai vagy izraeli támadás esetén megtámadja az USA 32 közel-keleti katonai támaszpontját és lezárja a hormuzi szorost. December 28-án az iráni flotta parancsnoka kijelentette: „A hormuzi szoros lezárása könnyű feladat az Iráni Iszlám Köztársaság számára. Ezt a képességet kezdettől fogva beépítettük flottánk képességeibe.” Peter Symonds, a World Socialist Website-on megjelent cikkében helyesen állapítja meg, hogy „a média hallgat Washington nyilvánvaló módon képmutató viselkedéséről, amikor Irán nukleáris programját kívánja megszüntetni, miközben teljes erővel támogatja a Közel-Kelet egyetlen nukleáris fegyverekkel rendelkező államát, szövetségesét, Izraelt, amely agresszív háborúiról ismert.” „A rikoltó kettős mérce csak megerősíti a tényt, hogy Obama kardcsörtetése Iránnal szemben éppoly kevéssé a ‘nukleáris fenyegetésről’ szól, mint az Afganisztán és Irak elleni háborúk a ‘terrorizmusról’ vagy a ‘tömegpusztító fegyverekről’.”

Bár az Iránra nehezedő nyomás már olyan idegességhez vezetett mindkét oldalon, hogy akár véletlenül is kirobbanhat egy már megállíthatatlanná váló háború, komoly megfigyelők szerint Washington először Szíriát akarja „integrálni a nemzetközi közösségbe”, azaz térdre kényszeríteni. Oroszország NATO nagykövete Rogozin már a líbiai válság csúcsán, augusztus 3-án kijelentette, hogy „A NATO katonai támadást tervez Szíria ellen, hogy megdöntse Bashar Al-Assad elnök kormányát és azzal a hosszabb távú céllal, hogy az Irán elleni támadáshoz egy hídfőt teremtsen… Ennek tervezése már teljes gőzzel tart”. Az orosz diplomata szavai máris beigazolódtak. London nem átallott közzé tenni egy a Henry Jackson Society által készített tanulmányt, amely azt javasolja a NATO-nak, vagy egy angol-francia-amerikai-török koalíciónak, hogy először légi támadásokkal semlegesítse a szír légvédelmi erőket, majd szállja meg az országot. A tanulmány részletesen taglalja az esetleg fellépő nehézségekkel szembeni magatartást. Brit speciális (SAS) egységek a felkelő erőkkel karöltve hozzanak létre egy „biztonságos zónát Szíriában”, egy „szír Bengházit”, mint a további műveletekhez szükséges bázist, ahonnan a „szabad Szíria” rádióprogramját is sugározhatnák. Ami pedig a jogi hátteret illeti, „HJS” – egy a pénzoligarchia által 2005-ben létrehozott brit-amerikai ötletgyár – javaslata szerint már egy egyszerű „ENSZ-határozat, ami csak kritizálja az Assad rezsimet, használható lenne mint beavatkozási ürügy.” De mivel Oroszország és Kína a Biztonsági Tanács minden határozatát megakadályoznák, folytatják a tanulmány szerzői, az ENSZ közgyűlése alkalmazhatná az „Egység a békéért” nevű 377A számú határozatot, amelyet 1950-ben használtak a koreai beavatkozásra, a szovjet vétó ellenére. Sőt lehetne hivatkozni az ENSZ Irakban 1991-ben alkalmazott Operation Provide Comfort határozatára is, amelyet követett az Operation Northern Watch és az Operation Southern Watch határozat a kurdok és a déli iraki lakosság védelmére. A szerzők szerint a műveletek nem is kockázatosak, mert Oroszország nem fog katonailag beavatkozni, hajóhadának jelenléte Szíria partjai előtt csak „szimbólikus”. Putyint meggyengítette az ellenzék és tart az amerikai flottától, „nem avatkozna be egy nemzetközi katonai konfliktusba”. „Elég lesz egy kis amerikai, brit és európai nyomásgyakorlás, hogy a Kreml visszavonja hajóhadát Szíriából”. A végén „valószínűleg még hálásak is lesznek” az Assad rezsim megbuktatásáért.

Ha az orosz vezetők „hálája” cinikus túlzás is, nemrégiben még határozott kiállásuk Szíria mellett meggyengülni látszik. December 15-én ugyanis Amerika feladta 18 évig tartó ellenállását Oroszország WTO tagsága ellen. Ez lenne a harminc ezüst? Hiszen világos számukra, hogy ezután Irán következik. És utána? A leszalámizás Oroszország és Kína előtt sem fog megállni.

Már Szíria sem lesz olyan könnyű falat, mint Líbia volt. Líbia mindig is elszigeteltebb és jelentéktelenebb volt mint Szíria, amelynek hadserege is lényegesen erősebb. Líbia 5 millió lakosával szemben Szíriának 23 millió lakosa van. Líbia nem rendelkezett háborús tapasztalatokkal, Szíria igen. Kadhafit az arab világ is egy furcsa különcnek tartotta, Assadról tudják, hogy apjával ellentétben nem hatalom-mániákus. Orvosnak készült és csak kötelességérzetből vált politikussá. Az arab világban az is ismert – amit nálunk a fősodor média elhallgat -, hogy garanciákat akart adni a nyugati kormányoknak a meghirdetett demokratizálás véghez vitelére. Visszautasították. A jelek szerint Teheránba a Nyugat a damaszkuszi úton készül. Thierry Meyssan emigrált francia arab-szakértő szerint Amerika már 2001 december 15-én Camp Davidban döntött Szíria lerohanásáról. Szerinte az angolszász politika az arab világ többszörös megosztására igyekszik, amelynek stratégiáját már a 19. századi angol gyarmatbirodalom alakította ki és amelyet Zbigniew Brezinski és Huntington tovább finomítottak. A Muzulmán Testvériséget például még a hirhedt angol M16  hozta létre, Nasser nemzeti modernizációs politikája ellen irányítva. Az Al-Kaidát az USA teremtette Afganisztánban a Szovjetunió elleni harcra.

A Bloomberg News közölte hétfőn, hogy egy iráni delegáció hamarosan Brüsszelbe utazik, hogy tárgyaljon az EU-val az újabb szankciók elkerüléséről. Mindenki számára világos, hogy a hormuzi szoros lezárása, amelyen keresztül a világ olajkereskedelmének kb. 60 százaléka zajlik le, teljes gazdasági visszaeséshez, még súlyosabb inflációhoz és káoszhoz vezetne Nyugaton is. Európa most megmutathatja, hogy nem amerikai báb. Lehet azonban, hogy a béke utolsó perceit éljük. A Gleichschaltung után, mint a 3. Birodalomban is, háború és terror következik. A gazdaságilag falhoz szorított Magyarországnak most kell kihasználni utolsó esélyeit. Vajta Dénes (Nemzeti InternetFigyelő)

Szabad Hirek