2013. január 11. Közélet

Gyöngyösi Márton ellen az ügyészség megszüntette a nyomozást, ami teljesen természetes, mert a parlamentben elhangzott javaslataiban semmiféle gyűlölet, gyűlöletre késztetés, rasszizmus és sorolhatnám az üldözendő jelzőket, nem volt. Tekintve, hogy a följelentést zsidó szervezetek tették, érthető módon tombolnak és tiltakoznak minden fórumon. Az egyik jellegzetes fórum a zsido.com,  ahol a két följelentő közös nyilatkozatot adott ki.

Idézet kezdete:

Az EMIH a gyűlöletkeltést szankcionáló jogi környezet felülvizsgálatát kezdeményezi

2013-01-10

Budapest, 2013. január 10. - Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Tett és Védelem Alapítvány csalódottan értesült a sajtóból arról, hogy a Gyöngyösi Márton elleni feljelentésüket a Nyomozó Ügyészség elutasította. A döntés azonban további lépésekre sarkall bennünket. Meggyőződésünk, hogy a vádhatóság ezúttal is a jogalkotó eredeti szándékától eltérően alkalmazta a közösség elleni gyűlöletre uszítást büntetni rendelő jogszabályt. Ezért közösségünk - a hazai és nemzetközi érdekképviseleti szervekkel, valamint jogi szakértőkkel egyeztetve - mindent meg fog tenni a gyűlöletkeltést szankcionáló jogi környezet tisztázásáért. Ez nem csak a zsidó közösség, vagy a kisebbségek, hanem minden, békés magyar hazára vágyó ember közös érdeke.

Mint ismeretes, Köves Slomó vezető rabbi és Bodnár Dániel alapítványi elnök azután fordult a Főügyészséghez, hogy Gyöngyösi Márton parlamenti felszólalásában a zsidók összeírására szólított fel, akik véleménye szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Sajtónyilatkozatában Keresztes Imre főügyész kifejti „- a perbíróságok következetes jogértelmezési gyakorlatának lényege szerint - gyűlöletre uszítás csak akkor valósul meg, ha az elkövető a magatartásával olyan mértékben korbácsolja fel az érzelmeket, amely révén kialakul a közvetlen veszélye annak, hogy a felszított indulatok erőszakos cselekedetbe torkollanak. (…) Gyöngyösi Márton cselekménye tehát nem minősül gyűlöletre uszításnak, ezért utasították el a feljelentést”.

Meggyőződésünk, hogy ez az elutasítás további jele annak, hogy a jelenlegi magyar joggyakorlat nem képes választ adni az egyre hangosabbá váló gyűlöletkeltés és uszítás jelenségére. Abszurdnak tartjuk, hogy a bírói és ügyészi gyakorlat egyaránt úgy alkalmazza ezt a jogszabályt, hogy az nyilvánvalóan szembemegy a jogalkotó eredeti szándékával és a jogszabály szellemével.

Korábban hasonló érvelésű elutasításba ütköztünk, amikor Baráth Zsolt, a Jobbik országgyűlési képviselőjének a tiszaeszlári vérvádat felemlegető, a zsidó közösséggel szemben gyűlöltre uszító beszéde kapcsán tettünk feljelentést. A Központi Nyomozó Főügyészség 2012. szeptember 12-én azzal a nagyon hasonló hivatkozással szüntette meg a nyomozást, hogy, habár az említett beszéd „minden kétséget kizáróan alkalmas volt arra, hogy a magyar zsidóságot negatív színben tüntesse fel, … nem volt alkalmas arra, hogy az abban elhangzottak hatására a hallgatók, illetve az olvasók közül bárkiben erőszakos cselekménybe torkolló gyűlölet alakuljon ki...” Mindezt azzal a meglepő és minden logikát nélkülöző kitétellel egészítette ki az ügyészség, hogy panaszemelésnek a határozattal szemben nincs helye, mert „a feljelentő nem élhet panasszal a feljelentés elutasítása miatt, ha a bűncselekménynek nem sértettje”. A panasztétel lehetőségének visszautasítása különösen aggályos: ha egy zsidó közösség és annak vezetői nem „sértettek” ebben az ügyben, akkor ki lehet sértettje egy ilyen bűncselekménynek?

Az elmúlt két évtized távlatában mindannyian érzékeljük a közbeszéd minőségének drámai romlását. A nemzeti és vallási kisebbségek elleni gyűlöletkeltés szinte mindennapossá és elfogadottá vált. A kirekesztő gyűlöleteszmék a kocsmai asztaloktól és a futball lelátókról a világhálóra és a szélsőjobboldali médiába, onnan pedig a Parlamentbe kerültek. Az utóbbi időben pedig már a jobbközép sajtó hasábjain megjelenő publicisztikákban is egyre nyíltabb kisebbség ellenes gyűlöletkeltés folyik. A Tisztelt Házban elhangzó szavaknak különleges súlyuk van, hiszen az ott elfogadott beszédmód általános értékhatárokat jelöl ki a társadalom egésze számára. Az ilyen típusú beszéd gyűlöletkeltő hatása megkérdőjelezhetetlen. Bebizonyosodott, hogy a „társadalom erkölcsi immunrendszerének önálló önvédelmi mechanizmusaira” való hivatkozás nem realitás, és a kialakult helyzetben a tiszta jogi helyzet és a jogkövető magatartás számonkérése egyben erkölcsi normakontrolként is kell, hogy szolgáljon.

Ezért az EMIH és a Tett és Védelem Alapítvány hazai és nemzetközi érdekképviseleti szervekkel, valamint jogi szakértőkkel egyeztetve kezdeményezni fogja a gyűlöletkeltést szankcionáló jogalkotási-jogalkalmazási környezet felülvizsgálatát.

Idézet vége.

Nézzük mi lóg ki a nyilatkozatból szőrös pata alakjában? Mindjárt az első bekezdést érdemes megszemlélni:

„A döntés azonban további lépésekre sarkall bennünket. Meggyőződésünk, hogy a vádhatóság ezúttal is a jogalkotó eredeti szándékától eltérően alkalmazta a közösség elleni gyűlöletre uszítást büntetni rendelő jogszabályt. Ezért közösségünk - a hazai és nemzetközi érdekképviseleti szervekkel, valamint jogi szakértőkkel egyeztetve - mindent meg fog tenni a gyűlöletkeltést szankcionáló jogi környezet tisztázásáért. Ez nem csak a zsidó közösség, vagy a kisebbségek, hanem minden, békés magyar hazára vágyó ember közös érdeke.”

Mi az, hogy a vádhatóság „eredeti szándékától eltérően alkalmazta” a jogszabályt? A magyarországi balliberális vezérlésű sajtó bővelkedik a magyarság lebecsülését sulykoló véleményektől, a hazai bűnöző cigányság ajnározásától uszítva a magyarok elleni támadásokra és a hírek bővelkednek az agresszív, vérengző cigányok elleni nevetséges enyhe ítéletektől, melyek oda vezettek, hogy ma már naponta ölnek meg ártatlan magyarokat. Rájuk nem vonatkozik a jogszabály? Csak a magyarokat rabszolgaként kihasználni akaró, a magyar társadalmat brutálisan lerabló, magát felsőbbrendűnek vélő kisebbségiek védelmére? Talán éppen szándékaik biztosítására? Hitler is azt mondta magáról, hogy ő és a kiválasztott német nép felsőrendű. Emlékszünk rá?

A bekezdés utolsó mondata különösen figyelemre méltó: „minden, békés magyar hazára vágyó ember közös érdeke”. Ebből a nyilatkozat kiemelte a zsidó közösséget és a kisebbséget, azaz a két problémás társadalmi csoportot, mint elsődlegest. Mégis, kiket értenek a nyilatkozók a békés magyar hazára vágyók alatt? A mondat értelme szerint ezek nem az őslakosok, mert nekik békés hazájuk volt mindaddig, amíg a jogszabályok védelme alá kúszó kisebbséget alkotó társadalmi csoportok ide nem telepedtek.

De menjünk tovább. Idézik az ügyészség válaszából a lényeget:

„- a perbíróságok következetes jogértelmezési gyakorlatának lényege szerint - gyűlöletre uszítás csak akkor valósul meg, ha az elkövető a magatartásával olyan mértékben korbácsolja fel az érzelmeket, amely révén kialakul a közvetlen veszélye annak, hogy a felszított indulatok erőszakos cselekedetbe torkollanak. (…)”

Nos, a zsidó és cigány szervezetek részéről tapasztalható gyűlöletnek bizony van már számos áldozata. Legutóbb Ózdon, korábban Szigethalmon. Nos, ezek a szervezetek kinek az oldalán állnak? Az áldozatokén? Nem! Minthogy az elkövetők a cigányok putris csoportjából kerültek ki, azokat védelmezik a rasszista megnyilvánulásokkal szemben. Hogy ölnek? Nem számít! Az a kultúrájukhoz tartozik, ahogy az izraelita kultúrához is a gyerekgyilkosság, amire Gázában, Libanonban bőven akadt példa. Ott megvalósult a gyűlöletbeszéd gyakorlatra átültetése. De nem! Az nem szankcionálható! Gyöngyösi javaslata, hogy a nemzetkockázatot jelentő, a parlamentben ülő kettős izraeli állampolgárokat derítsék fel azért, hogy a nemzet szempontjából fontos döntésektől őket távol lehessen tartani, az semmiféle gyűlöletet nem korbácsolt fel – hacsak éppen a feljelentésbe torkoló zsidók részéről tapasztalt gyűlöletet nem tekintjük annak.

Érdekes a következő bekezdés is:

„Meggyőződésünk, hogy ez az elutasítás további jele annak, hogy a jelenlegi magyar joggyakorlat nem képes választ adni az egyre hangosabbá váló gyűlöletkeltés és uszítás jelenségére. Abszurdnak tartjuk, hogy a bírói és ügyészi gyakorlat egyaránt úgy alkalmazza ezt a jogszabályt, hogy az nyilvánvalóan szembemegy a jogalkotó eredeti szándékával és a jogszabály szellemével.”

Mi volt az eredeti szándék? Mert az egyre hangosabbá váló gyűlöletbeszédet éppen a zsidóság részéről tapasztalhatjuk. A holokauszt tematizálása, a magyaroknak kollektív bűnösként való beállítása, a magyar jelképek gyalázása mindennapos. Ma már úgy adódik elő, hogy az állítólagosan megölt 6 millió zsidó haláláért a magyarok és kizárólag a magyarok a felelősek. Még az új nemzedéktől is követelik a jóvátételt. Mi ez, ha nem a gyűlöletbeszéd fokozott esete?

A följelentők tiltakoznak az ellen, hogy az ügyészség a tiszaeszlári perre utaló ügyészségi döntést tovább is magyarázták:

„Mindezt azzal a meglepő és minden logikát nélkülöző kitétellel egészítette ki az ügyészség, hogy panaszemelésnek a határozattal szemben nincs helye, mert „a feljelentő nem élhet panasszal a feljelentés elutasítása miatt, ha a bűncselekménynek nem sértettje”. A panasztétel lehetőségének visszautasítása különösen aggályos: ha egy zsidó közösség és annak vezetői nem „sértettek” ebben az ügyben, akkor ki lehet sértettje egy ilyen bűncselekménynek?”

Mindenekelőtt kérdem én: hol itt a bűncselekmény? Aztán mitől lennének a zsidó vezetők sértettek egy tiszaeszlári döntést kritika alá vevő személy kijelentési nyomán? Nem őket vádolta meg Baráth Zsolt, hanem magával az üggyel foglalkozott. Ami valóban zavaros, mert nem került elő a holttest, mert olyan holttestet produkáltak valakik, aki nem a meggyilkolt lány volt, mert volt szemtanú, aki beszámolt az eseményekről, és folytathatnám. Hogy a magyar társadalom kétségekkel tekint az akkori ítéletre, az ottani zsidók tetteire az nem véletlen. Minden oka megvan rá. De a hazai zsidó vezetőknek nem a büntetőtörvénnyel kellene az ügyet tovább eltusolniuk, hanem olyan esetekben, amikor a bűnt a körükből követi el valaki, akkor nem a minden áron való védelmét kellene ellátniuk, hanem maguknak is elhatárolódniuk a bűntől, akkor a viszony az őslakos magyar társadalommal esetleg normálisabb is lenne. Ahogy a cigány vezetésnek is a putrisok által sorozatban elkövetettet erőszakos rablásoktól, gyilkosságoktól.

Nem teszik. Sőt! Azokat vádolják rasszizmussal, akik nem az eltusoláson buzgólkodnak, hanem a folyamat kiterjedésének megakadályozásán.

 A feljelentők most is kijelölik a magyar társadalom számára a követendő utat.

„A Tisztelt Házban elhangzó szavaknak különleges súlyuk van, hiszen az ott elfogadott beszédmód általános értékhatárokat jelöl ki a társadalom egésze számára. Az ilyen típusú beszéd gyűlöletkeltő hatása megkérdőjelezhetetlen. Bebizonyosodott, hogy a „társadalom erkölcsi immunrendszerének önálló önvédelmi mechanizmusaira” való hivatkozás nem realitás, és a kialakult helyzetben a tiszta jogi helyzet és a jogkövető magatartás számonkérése egyben erkölcsi norma kontrollként is kell, hogy szolgáljon.”

Helyes! A tiszta jogi helyzet nagyon fontos. A jogkövető magatartás is. Csakhogy a jog ne a Magyarországra telepedettek igénye szerint fogalmazódják meg, ne azt szolgálja, hogy a gyarmatok teljes meghódoltságban szolgálják felvásárló uraikat és az ide betolakodott nomádok életvitelét. Valóban bebizonyosodott: a társadalom immunrendszere sérült! Sérült, mert képtelen ellenállni a hódítók szellemi uralmának. A társadalom egésze számára fontos, ami a parlamentben elhangzik és az ottani törvények, jogalkotásnak nem lehet az a célja, hogy a magyar nemzetre rátelepülők érdekeit – és szinte kizárólag azt – védje. Hogy a följelentők mégis így gondolják, arra szolgáljon igazolásként az utolsó bekezdés:

„Ezért az EMIH és a Tett és Védelem Alapítvány hazai és nemzetközi érdekképviseleti szervekkel, valamint jogi szakértőkkel egyeztetve kezdeményezni fogja a gyűlöletkeltést szankcionáló jogalkotási-jogalkalmazási környezet felülvizsgálatát.”

Mi köze az egésznek a „nemzetközi érdek képviseleti szervekhez”? A magyar törvényhozásban elsősorban a magyar nemzet érdekeinek kell érvényesülnie és nem pedig a nemzetközi zsidóságénak, akiknek a nemzetközi érdekképviseleti szervei vannak – és működnek és beleszólnak az egyes nemzetek jogi rendszerébe. A gyűlöletbeszéd jogi helyzetének felülvizsgálata Magyarországon a magyar parlament feladata. Ott ülnek a magukat zsidóknak vélők is – talán nem is elenyésző számban – akkor miért kell itt megint e nemzetközi bunkót használni? Talán azért, mert a magyarországi zsidóság valójában nem is magyar, hanem nemzetközi – ahogy erről számos szószóló már nyilatkozott?

A gondok gyökere tehát így fogalmazható meg: hogyha ők följelentenek valakit, valakiket, valamiért, azt az ügyészségnek úgy kell elfogadni, mint tényt és nem szabad annak jogszerűségét vizsgálni. Ha ők kijelentik, hogy Gyöngyösi kijelentése gyűlöletet kelt ellenük – amit semmiféle tény nem támaszt alá! – akkor vizsgálat nélkül az ügyészségnek a bíróságra kell adni az ügyet és a bíróságnak el kell ítélnie az illetőt. Attól függetlenül, hogy erre a magyarországi jogállás teremt-e lehetőséget, vagy sem. Minthogy ebben az ügyben nem teremt, a felsőbbrendűségi tudatukban sérült zsidók máris rohannak külföldre, hatalmasokhoz, hogy onnan kezdve érvényesítsék vélt jogaikat. A magyar nemzet tagjainak jogaival szemben. Mi pedig ebből csakis arra következtethetőnk, hogy a zsidóság szervezeteinek érdekképviselete Magyarországon kisebbségi uralmat óhajt, ami az apartheid politikát vetíti előre.

Mi pedig ezt nagyon nem akarjuk és az ő szándékaik, érdekeik ellenibe bizony lépnünk kell: megszerveznünk a magyar társadalom védelmi rendszerét, megerősítenünk a társadalom immunrendszerét hogy  ellenállhassunk a nemzetközi érdek képviseleti szervekkel megtámogatott gyarmatosítási szándékoknak.

Közben ezen kormány bőkezű velük szembe. Hiszen mintegy 8000 fő holokauszt túlélők leszármazottjaiknak (gyermek. unoka), havi milliós állami ellátását megnövelte 50 százalékkal. Ami a magyar adófizetők pénzéből mintegy 2,4 milliárd Forint. Ez nem diszkrimináció? Mi van a szegény romákkal? Nem nekik kellet volna inkább ez a támogatás?

Szabad Hirek