2012. július 24. Közélet

RÉGEN az  volt az antiszemita, aki gyűlölte a zsidókat. MOST az a antiszemita akit a zsidók gyűlölnek....

Hosszú évek óta azt regélik, állítólag az ún. „holocaust” kultúrájában élünk. Igyekvő ember vagyok, új időknek új dalait tanulgatom, tehát szorgosan gyűjtöm eme kultúra új szavait, kifejezéseit. A mai nap gazdag termést hozott: megtudtam például, hogy az ún. „antiszemitizmus”-nak mezeje van (nem pedig legelője, szántója, kukoricaföldje, miegymás), méghozzá „gyűlöletmezője”. S ez a mező bizony „kiterjed, rávetül a hátrányos társadalmi helyzetűekre és másokra”, az ún. „holocaust” egyéb - értsd: nem zsidó - áldozatainak „újnáci reprezentációja nélkül is”. Ki hitte volna….

Egy Nagy Zoltán nevezetű úr jóvoltából tettem magamévá az idézett grammatikai egységeket. Nagy urunk – írása szerint – vak, illetve csökkent látású (cikke alapján nem tudom eldönteni, pontosan melyik állítás az igaz).

A hazai kiadású Népszava mai számában jelent meg egy rövidke írása ezzel a címmel: „Vérdíjat rám is”. A cím arra utal, hogy az egyik hírportál – ihletet nyerve Efraim Zurofftól – elhatározta: vadászatba kezd annak kiderítése érdekében, kik tüntettek előző hétfőn Csatáry László lakása előtt. Tudjuk, ez a tüntetés illegális volt, ráadásul a garázdasággal és egyéb törvénysértéssel fűszerezett rendezvény súlyosan sértette a mindenkit - így Csatáry Lászlót is - megillető alapvető jogokat.

Érdekes: a züllött zsidó nácivadász eljárásán a (szélső)baloldalon senki nem háborodik fel. Amikor egy hírportál hasonló „játékba” kezd, akkor nemcsak hőbörgés támad, de még a rendőrség is azonnal nyomozni kezd. Hogy miért? Mert „közösség elleni izgatás” történt. Jelzem, az illegális tüntetés után éppen az MTI közleményében olvashattuk, hogy a törvénysértő eseményt az EUJS nevű zsidó képződmény szervezte. Vonjuk le a következtetést: ha zsidó személyek törvénysértést követnek el, s valaki a törvénysértők adatai után kutat nyilvános, mindenki számára hozzáférhető fórumokon – akkor megvalósul a „közösség elleni izgatás”. Ha a vadászat célpontja nem zsidó, akkor nincs „közösség elleni izgatás”. Mert csak zsidó közösség létezik, pont. Íme, 2012 Magyarországa.

Nagy Zoltán összefüggéstelen, zavaros szöveget írt, s írása címében azért fohászkodik, hogy az ő fejére is tűzzenek ki vérdíjat (?!). Nagyunk írása azonban nem azért zavaros, mert saját bevallása szerint „fogyatékos”. Más a látás korlátozottsága, s megint más az elmebéli zűrzavar, a szellemi tisztánlátás hiánya.

Nagy Zoltán írása elején közli: „Előre bocsátom, nem voltam jelen a háborús bűnös Csatáry László lakása előtti antifasiszta demonstráción. Nem vagyok vakmerő.” Fogyatékos barátunk tehát már írása elején prejudikál, számára már most – megfelelő bizonyítékok hiányában, jogerős ítélet nélkül is – háborús bűnös Csatáry László. Ez a megállapítás a szellemi fogyaték csalhatatlan jele.

Nagy Zoltán zavaros írásának csupán egyetlen bekezdését idézem, azt, amelyik a mai nyelvi leleteimet tartalmazza:

„Ha nem tudná mindenki, hogy az antiszemitizmus gyűlöletmezője a fogyatékos és roma holokauszt újnáci reprezentációja nélkül is kiterjed, rávetül a hátrányos társadalmi helyzetűekre és másokra, akkor sem viselhető el szó és szolidaritás nélkül a magyarországi radikálisok, nácik, szélsőségesek egyre erősödő fenyegetőzése. Nem tűrhető sem kéretlen magyarázkodással, sem vérbeli gyávasággal a parlamentáris köntösbe bújtatott vagy útszéli faji, származási, ideológiai és egészség-adminisztratív megkülönböztetés, pszeudo-bilogozás. Nem is szólva a kurafi.formáció által kitűzött vérdíjról, százezer forintot ajánlva azoknak akik ’beazonosítják’ a Csatáry László háborús bűnös lakása előtt tiltakozókat. Engem pár hónapja gyorsan - engedtessék meg egy vaknak - szempillantás alatt ’beazonosítottak’, mint fogyatékkal élőt, ’Mengelét neki’ ordításokkal vizelet-jelölve ki a honi esélyegyenlőség és tolerancia-kultúra gyásznapját. Egy távoli - sajnos mégsem eléggé távoli -, nem mellesleg lelkész rokonom szerint én nem vagyok ’rendes vak rokkant’, a fajelméletnek van tudományos alapja és a holokauszt hazug kitaláció... Szóval én béketűrő ember vagyok. Csak hát jó ideje házhoz jön a degenerált fasiszta gondolatvilág, pedig már nem engedem be a korlátolt egyházfit. De ha már így alakult ez a hazai nyilas és SS-szellemiség jegyében, akkor nem vagyok rest kijelenteni, hogy Csatáryt bíróság elé kell állítani, ítéletet és büntetést érdemel, ez nem vitás.”

Írtam már a bevezetőben: „az antiszemitizmus gyűlöletmezője” és a „fogyatékos és roma holokauszt újnáci reprezentációja” – számomra ez a két legfincsibb lelet. Micsoda nóvum: manapság az előbbi az utóbbi nélkül is „rávetül” a hátrányos helyzetűekre és másokra! Ez aztán a felfedezés! Különösen annak fényében, hogy eme „rávetülés” okán – irgum-burgum! – „Csatáryt bíróság elé kell állítani, ítéletet és büntetést érdemel, ez nem vitás”.

Nem vitás, persze. A vak vagy alig látó Nagy Zoltán minden dokumentumot, szakmunkát végigböngészett a levél- és könyvtárakban, alig fér el már a fejében az ún. „holocaust”. Sajnálom szegény embert – a korlátozott látása/vaksága miatt. De amit írt, azon csak röhögni lehet. Keserű röhögésre gondolok.

Elgondolkodtató, hogy a (szélső)baloldali, kimondottan magyarellenes „gyűlöletmezőn” mennyi beteg - népszavás és egyéb - birka szaladgál. Őszintén megmondom: aggódom értük. Mert mi lesz, ha a távolban felbukkan majd valami nem várt „ómagyarreprezentáció”, s teljes súlyával „rájuk vetül”?

 Szabad Hirek