2011. május 14. Közélet

Amíg korábban a küzdelmeket a kormányzás és a hatalom izgató parfümje lengte be, ma már nehéz nem az elmúlás savanykás szagát érezni a birkózószőnyeg körül.

Ha már nemzetünk egy valóságshow és egy nemzetközi dalfesztivál lázában ég, hadd foglalkozzam én is olyasmivel, ami e két esemény keverékének tűnik: az MSZP belháborújával.

Az elmúlt hét egyik fontos politikai eseménye egy olyan konfliktus kirobbanása, amelynek titkát idehaza kizárólag a szocialisták ismerik: becsületsértésig menő rágalmak, kiszivárogtatások, gyilkos félmondatok, órákig tartó szócséplés, majd egy olyasfajta kompromisszum, amelytől a kecske éhes marad, de legalább a káposzta is elfogy.

Csakhogy amíg korábban az ilyesfajta küzdelmeket a kormányzás és a hatalom izgató parfümje lengte be, ma már nehéz nem az elmúlás savanykás szagát érezni a birkózószőnyeg körül.

A sajtó egy részében elterjedt értelmezéssel ellentétben szerintem az aktuális konfliktus igazi újdonsága nem Gyurcsány Ferenc lehetséges majdani zászlóbontásának nyilvánvalóvá válása. Ha valaki figyelemmel követte a volt miniszterelnök megnyilatkozásait a tavalyi Röpirat a baloldalhoz című opusztól a nemrégi nagyinterjúig, s ehhez hozzávette a szervezeti önállósulás különféle pilléreit (önálló platform, Demokratikus Charta), annak nem lehet nagy meglepetés a semmiből hirtelen előbukkanó, nem is nagyon tagadott módon Gyurcsányhoz kötődő Demokrata Párt.

Az igazi újdonság az MSZP jó része és Gyurcsány Ferenc által kívánatosnak tartott stratégia végérvényesnek tűnő szétválása. A volt miniszterelnököt ugyanis láthatóan egyre jobban idegesíti, hogy pártja egy év alatt egy jottányit sem közeledett a „ nyugatos", „nyitott", „modern", sőt, „polgári" szemlélethez, politizáláshoz - azaz ahhoz, amit meggyőződése szerint ő a közéletbe való berobbanása óta képvisel.  Ezzel ellentétben a szocialisták vezetői nemhogy a közeledést vagy pláne az azonosulást nem tartja kívánatosnak, egyenesen távolodnának mindentől, amihez Gyurcsány Ferencnek köze van. Nem minden ok nélkül gondolhatja úgy az MSZP derékhada, hogy a tartós népszerűtlenség, egy különösen taszító jetiével vetekedő vonzerő összefüggésben van a választók körében katasztrofális megítélésű Gyurcsány-márkával. Ebben persze van egy jó adag önfelmentés is, hiszen egy - most még valószínűtlennek tűnő - szakítás után ugyan mitől tódulnának hirtelen a választók Szekeres Imre vagy Kiss Péter zászlaja után. Azt persze valószínűleg a legvadabb Gyurcsány-ellenesek sem gondolják, hogy a volt kormányfő távozásával megszűnne minden gondjuk. De azt láthatóan igen, hogy aktivitása előbb-utóbb a párt fölrobbanásához vezethet - s a gyurcsányi pörgés minél tovább tart, annál több kárt okoz.

Sokan sokszor temették már az MSZP-t az elmúlt másfél évtizedben, ezért óvakodnék az ítélet kihirdetésétől. Az azonban bizonyos, hogy a mostanihoz hasonló, személyeskedéssel vegyített stratégiai konfliktus mindig egy kormányzó vagy éppen kormányképes szocialista pártban ütötte fel a fejét: a jelenlegi helyzet azonban gyökeresen eltér ettől. Korábban a 24 személyes étkészletekből a vita hevében nyugodtan össze lehetett törni néhányat, nem érződött a hiány. Ma, egy intellektuálisan és szervezeti értelemben is kiüresedett pártnak csak néhány - csorba, kopott - edénye maradt. Ha a résztvevők a megszokott módon azokat  vagdossák egymás fejéhez, abból bizony aligha [lesz] még egyszer győzelmet ünneplő díszvacsora. (hetivalasz.hu)

Kommentál

Nem az a kérdés mit akarnak a MSZP vezetői. Hanem az, mit akar a balliberális maffia. Hogyan képviselheti pénzügyi érdekeit ellenzékben. A többi csak porhintés a népnek.

Szabad Hírek