Gyurcsány mától végleg a múlté, a történelem szemetes ládájában a helye, Hitler, Rákosi, Sztálin mellett értékrendje alapján.
2010. május 27. 11:26:00

Magyarországon ma, 2010. május 26-án véget ért a 20. század.

Hat és fél éve mocorgok a közélet sűrűjében és peremvidékein, mikor hogy, találkozom politikusokkal hétről hétre - ez a munkám. Ennyi idő bőven elég volt, hogy amúgy is meglévő cinizmusom jól rám kérgesedjen, hogy kemény szarupáncél legyen belőle, amelyen nem hatol át a pátosz, a dagály, ha az politikusszájból tör felém, sőt, a meghatódásra tervezett beszédek, események is lepattogzanak róla. Múlt héten, a kettős állampolgárság vitájakor és ma viszont meg-megrepedt a kitin.

Éreztem ugyanis, hogy vége. Talán tényleg ennyi volt. Az eddigi életem kétharmadát kitevő húsz év, az átmenet korszaka - úgy fest, lezárult. S vele a 20. század. Egy-egy korszak vége nem igazodik pontosan kerek dátumokhoz, ezt már megszokhattuk. A 19. század sem 1901 január elsején ért véget, hanem 1914-ben, a háború kitörésével, vagy épp négy évvel később, amikor vége lett a pusztításnak. Magyarországon húsz éve sokan hitték, hogy még a század, az ezred vége előtt lezártuk a huszadikat. Tévedtek, naivak voltak ezek a sokak. A 20. század Magyarországon ugyanis húsz évvel később, éppen ma, 2010. május 26-án ért véget.

Ma búcsút intettünk a kádári beidegződések elsődlegességének, annak, hogy akármilyen fárasztó és unalmas is, de csak hozzájuk viszonyítva lehet létezni. Vagy elfogadva, büszkén propagálva az akkori gondolati sémákat, vagy harcosan ellenük szegülve - akárhogy is, a zsinórmértéket eddig a létező szocializmus adta (igen, bizony, még az első Orbán-kormány alatt is). Leglátványosabban talán épp a határokon kívül rekedt nemzetrészekhez való viszonyulásban volt ez tetten érhető. Merjünk kicsik lenni, ugye. Nem ragozom, ma már, hála az égnek, mindenki érti. Vagy ha mindenki nem is, a magyar parlament nemrég felesküdött tagjai, ennek a népnek a képviselői igen.

Köszönöm nekik. Nem árvalányhajas nemzet-romantikától fűtve, nem. Éppen azért, mert végre győzött a józan ész. Egyértelmű tények - pl.: a magyarok, éljenek bárhol, egyenjogú és egyformán fontos tagjai ennek a nemzetnek - végre nem „ jobboldali igazságként" léteznek, hanem simán csak igazságként, amik valójában. Fanyaloghatnék persze azon, hogy mégis miért kellett húsz évet várni arra, hogy a magyar Országgyűlés közösen ismerjen fel olyan igazságokat, amelyek mondjuk a kétszerkettő néggyel vannak egy evidencia-fokon, de nem teszem. Inkább megköszönöm a parlamentnek az egységes józanságot. Nem csak a fideszeseknek és kereszténydemokratáknak: minden képviselőnek - az MSZP-seknek csakúgy, mint az LMP vagy a Jobbik igennel szavazó tagjainak.

Gyurcsány Ferenc egyébként nemmel szavazott. Rajta kívül csak Szanyi Tibor és Molnár Csaba tett így, de ők - habár Szanyi saját pártja szapulásakor lenyűgöző kreativitásról tett tanúbizonyságot az elmúlt hetekben - jelentéktelenek. Gyurcsány nemjének viszont örülök. Ezzel a gombnyomással elintézte, hogy ott maradjon abban az épp most magunk mögött hagyott 20. században, amelynek utolsó szégyenteljes korszaka épp az ő nevét viseli. Ott marad összes, a köztársaságról összehordott ideológiai katyvaszával együtt, amelynek se füle se farka nem volt soha. Az államforma ugyanis múlandó, változhat. Változott is többször. Maga az állam is csak keret. A valóság, a tényleg létező: a nemzet. Többek között ezt a triviális alapigazságot ismerte el ma az Országgyűlés. A lotyaszájú ideológus agymenései csöppet sem fognak hiányozni. Ő maga sem.

  (hetivalasz.hu alapján szerk.)