2010. november 10. Közélet

Mielőtt heherészni kezdenénk Gyurcsányon, meg legyintenénk a négy-ötezres tömegre, azért gondoljuk csak át: mit is tett Orbán Viktor 2006-ban.

Amikor tegnap megnézegettem a Charta-tüntés videókat, s jól kiszórakoztam magam Ungváry „ kurvaanyja" Rudolf produkcióján valamint azon, hogy a fasisztáktól való rettegés fő műsoreleme, Gyurcsány Ferenc mennyire hasonlít Adolf Hitlerre, amikor üvöltve-hörögve hadonászik és tolvajozik, az első gondolatom az volt: az őszödi bizony beleállt a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe.

Szépen kigondolta, hogyan lehetne hasznára ennek az új, körvonalait tekintve amőbaszerű képződménynek, és rájött: hát úgy, ha kiáll és fennhangon támadja Orbán Viktort meg a Fideszt. Így feltüzeli ugyan maximálisan ötezres hallgatóságát, viszont lecsillapít milliókat, akiknek nem tetszik ugyan a Fidesz alkotmányértelmezése („ mi vagyunk a nép, mi vagyunk a szép"), de ha Gyurcsány a felpuffadt politikai vízihulla-létből újra tényező lehet emiatt, akkor inkább ne is legyen alkotmány, tényleg.

Csakhogy ez így egyáltalán nem logikus. Gyurcsánynak pénze van, azzal aligha lehet rávenni, hogy ilyen fondorlatos módon tartsa össze a kétharmadot. Sokkal valószínűbb, hogy komolyan gondolja: végre itt az ő ideje, s megpróbálja kopipésztelni a négy évvel ezelőtti Orbánt.

Mielőtt heherészni kezdenénk az elképzelésen, meg legyintenénk a négy-ötezres tömegre, azért gondoljuk csak át: Orbán Viktor mit is tett 2006-ban? 72 órás ultimátumot adott az MSZP-SZDSZ koalíciónak. Blöffölt, be is égett vele. Látszólag. Taktikailag nagy bukta volt, stratégiailag viszont, mint kiderült, hatalmas bravúr. Akkor zárta össze végleg az MSZP-t és az SZDSZ-t Gyurcsánnyal és a közös bűnnel, Őszöddel, abból az összezárásból pedig lehetetlen volt már kihátrálni, rájuk égett az egész. Megérdemelték, ki is kaptak. Nem kicsit, nagyon.

Gyurcsány most ugyanezzel próbálkozik. Egy az egyben koppintja a Fidesz elmúlt ciklusbéli stratégiáját, s látszólag maga is elhiszi, hogy Orbán őszödjénél járunk, amelyet majd rá lehet égetni az egész Fideszre, ő pedig diadalmasan visszatér. Kettőt felejt el. Egyrészt, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Másrészt, hogy Orbánnak nincs Őszödje. A két helyzet között ugyanis nulla az egyezés.

Míg ugyanis Gyurcsány 2004-től 2006-ig a csőd szélére juttatta az országot, s ezt tudta is, de úgy tett, mintha minden rendben lenne, nyert, aztán lelepleződött a tudatos hazugság és csalás, valamint a valós helyzet, tehát nemcsak az, hogy hazudott a hatalomért, hanem az is, hogy a csődközeliséget ő maga idézte elő tudatos semmittevésével, addig Orbánról ez nem mondható el. Nem ő regnált ugyanis tavaszig.

A csalás tehát logikailag sem állhat meg az esetében, a hazugság meg egyszerűen nem áll, hiszen éppen azon van, hogy választási ígéreteit teljesíteni tudja. Mit is ígért? Azt, hogy nem lesz megszorítás, de lesz adócsökkentés, meg gyerkőcök utáni kedvezmény, ennek következtében később munkahely és demográfiai fordulat. A célok tehát ismertek. Ezeket igyekszik megvalósítani? Azt, amire felhatalmazást kapott? Abszolút. Így aztán itt a válságadó, a magánnyugdíj-pénztári befizetések államiba csatornázása, hogy tarthatóak legyenek az ígéretek befelé és kifelé is.

Ami Orbán szemére vethető, az nem a célokat érinti, sőt, még nem is az a kérdés, hogy a használt eszközök e célokat szolgálják-e. A gond az átgondolatlanság, a kapkodás, a tiszta beszéd hiánya. Épp akkor, amikor az igazmondás luxusát nyugodtan megengedhetné magának a kormány - mikor máskor, ha nem kétharmados gigatöbbség birtokában?

Ha Orbán még nyáron kiállt volna az ország népe és a világ közvéleménye elé azzal, hogy „válsághelyzet van, ezt így és így tudjuk kezelni, ehhez viszont az Alkotmánybíróság jogköreit ideiglenesen meg kell nyirbálnunk, de visszaadjuk őket ekkor és ekkor, kérem drága honfitársaim támogatását, stb.", az is kiváltott volna vitákat. Felvetettük volna a kérdést, hogy „ megengedhetőek-e ezek az eszközök", de semmiféle jogbizonytalanságot, hitelességi válságot nem idézett volna elő az ügy. Cselekvő kormány látszatát keltették volna, amely ha szokatlan lépéseket tesz is, azért teszi, hogy véghez vihesse, amire felhatalmazást kapott, s mondjuk egy írásbeli miniszterelnöki garancia a jogkörök visszaadásának dátumáról ki is foghatta volna a szelet az összes olyan vitorlából, amely a „rombolják a jogállamot, mert utálják, kedvtelésből teszik, mert diktátorok ezek, meg fasiszták" értelmezési tartomány felé röpíti az értelmezés hajóját.

A múlt héten történtek, a „ mi vagyunk a nép", az emberek igazságérzetére való hivatkozás viszont nem több gyenge maszatolásnál, a valós helyzet elkenésénél, a garanciák nélküli dúvadtempó, a „ha úgy döntesz, ahogy nekem tetszik, elismerlek az alkotmány őrének, ha nem, akkor meg elveszem a jogosítványaidat" üzenete tényleg a diktatúráé (nehezen bocsátom meg, hogy Debreczeni József úgy érezheti, igaza van, még akkor is, ha sosem volt és most sincs, és a hozzá hasonlók véleménye egyáltalán nem számít azok után, amit Őszöd után műveltek).

Innentől mindenesetre már marha nehéz elmagyarázni, hogy nem öncélúan rombolunk, meg nagy tervek alapján, hanem éppen hogy kapkodunk (lásd még: nem lesz családi pótlék a gazdagoknak, aztán meg mégis lesz), mert nem minden úgy jött össze, ahogy gondoltuk (pl. görög válság), de tényleg építeni szeretnénk, bocsi, és tényleg pont azt, amire felhatalmaztatok. Persze még ma is lehet őszintének lenni. Nehezebb, de muszáj.

Nem mintha alkotmányügyi elvi részletekbe bonyolódnának az emberek szabad perceikben, azt viszont megérzik, ha hülyének nézik őket. Szagról. És nem szeretik. Magam részéről tehát várok egy nagy-nagy, tisztázó Orbán-beszédet. Nem az őszödi üdülőben, zárt ajtók mögött. Ha ez elmarad, akár be is jöhet az igazi őszödi trükkje.

 (Forrás: hetivalasz.hu)

Kommentál

 Göbbeli kedvenc mondás volt: .."Ezerszer hazudok, már ezer egyszerre én is elhiszem"..

JOBBIK GONDOLAT