2012. június 25. Közélet

A félidőben tartott kongresszusok, a parlament létszámának 199 főre csökkentése és a pártokban lévő irányviták állhatnak azon jelenség mögött, hogy a kormányzati félidőhöz érve 1990 óta állandó jelenség, hogy bizonyos politikai erők soraiban komoly belső válságok robbannak ki – mondta el az MNO-nak Kiszelly Zoltán. A rendszerváltás óta megszokott, hogy a félidőhöz érve több párt is "osztódással szaporodott".

Nem egyedülálló jelenség, hogy egy kormányzati ciklus félidejéhez érve valamelyik parlamenti erőn belül komoly konfliktusok alakulnak ki, és több esetben volt példa arra, hogy a válság olyan méretűvé vált, hogy a következő választásokon esélye sem volt bekerülni a parlamentbe az adott erőnek. Napjainkban az LMP-ben és a Jobbikban alakult ki belső válság. Az előbbi párt esetében a népszavazási kudarc, míg az utóbbinál a Borsod megyei harcok okoztak komoly válságot.

1992. január 11-én rendkívüli nagyválasztmányt tartott az FKGP. Torgyán József javaslatára a küldöttek megszavazták, hogy a párt felmondja a koalíciót, ha február 29-ig nem jön létre új megállapodás. Február 24-én Torgyán az Országgyűlésben hivatalosan is bejelentette, hogy az FKGP kilép a koalícióból, miután ismertették az alkotmányügyi és ügyrendi bizottság együttes határozatát. Ugyanebben az évben szintén szakadás következett be a demokrata fórumon belül Csurka István „Néhány gondolat” című dolgozatával kapcsolatban. Az MDF-ből kivált MIÉP 1994-ben nem jutott be a parlamentbe, de 1998-ban sikerült elérnie az 5 százalékos küszöböt.

Mozgolódás az MDF-ben 

1996. március 2-án Lezsák Sándor MDF-elnökké választását követően a vesztes Szabó Iván és hívei távoztak a pártból, majd Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) néven új alakulatot alapított, amely az 1998-as választáson csúfosan megbukott. Az MDNP megalakulásával hetedik frakció jött létre a parlamentben, bár az új frakció megszerveződése az MDF és a KDNP részéről nagy ellenállással találkozik.

2000-ben az FKGP az év végére a súlyos belső válság és külső bizalom megroppanása állapotába jutott. Kétségessé vált, hogy ezzel a vezetéssel és pártszerkezettel fennmarad-e egyáltalán a parlamenti ciklus végéig. Az MDF egyre jobban függetlenedett a vezető kormánypárttól és elhatárolódott a kisgazdáktól, de végül 2001-ben átfogó választási megállapodást kötött a Fidesszel.

Választási csalás 

2004-ben ismételten az MDF-ben „robbant a bomba”, mivel az európai parlamenti választást követően Dávid Ibolyával szemben megalakult a Lakitelek Munkacsoport, amelynek többsége volt a párt frakciójában. A pártvezetés azt akarta, hogy az MDF 2006-ban ne közös listán induljon a Fidesz-MPSZ-szel, addig a „lakitelekiek” továbbra is szoros stratégiai szövetségben képzelték el a Fidesszel való együttműködést. A konfliktus végül a lakitelekiek kizárásával, kilépésével zárult le.

Négy évvel ezelőtt mind az MDF-ben, mind az SZDSZ-ben megsemmisítő konfliktusok robbantak ki, és temették el a két pártot 2010-ben. A demokrata fórumon belül Dávid meglehetősen furcsa módon számolt le Almássy Kornéllal az elnökválasztási harcban, amelyben feltételezések szerint titkosszolgálatok szerepe is fölmerült. A liberális pártban Kóka János elnökválasztási csalása látott napvilágot, majd a népszavazási kudarcot követően úgy távoztak a koalícióból, hogy a főbb törvényeket minden esetben együtt szavazták meg az MSZP-vel.  

Kevesebb a hely 

Kiszelly Zoltán politológus a föntebb felsorolt belső válságok kapcsán úgy fogalmazott, hogy azokat több tényező okozhatja. A kormánypártokon belül azoknak a hangja erősödhet föl, akik a ciklus első felében nem jutottak pozícióhoz, valamint azoké akik szerint új stratégia szükséges a népszerűség növeléséhez – tette hozzá. A szakértő rámutatott arra, hogy több párt (MSZP, Jobbik) is a ciklus félidejében tartotta a kongresszusát, ami a viták felerősödéséhez vezet, mivel arról van szó, hogy az újonnan megválasztott gárda állítja majd össze a választások előtt a listákat.

A politológus szerint a mostani viták kiéleződése mögött az is állhat, hogy 2014-től 199 fősre csökken a parlament létszáma, ami szintén a személyi kérdések kiéleződését hozza majd. A pártokban lévő viták mögött természetesen a követendő iránnyal kapcsolatos vélekedések is állhatnak, mint az például Gyurcsány kiválása kapcsán fölmerült – vélekedett Kiszelly.

Nincs választás 

Szólt arról is, hogy adott esetben a parlamentbe jutott pártokból kiszakadó csoportok (MDNP, MIÉP, kisgazda töredékek, Demokratikus Koalíció) „ladikját sok esetben elnyelte a politika tengere”. Úgy látja, minden pártszakadás előtt az adott alakulatban volt egy kontraszt, és amikor ez távozott, akkor elvesztette az érdekességét az új szereplő.

Kiszelly azt is kiemelte, hogy a korábbi ciklusokban a félidőben, mindig volt valamilyen országos választás, 2004-ben EP-, míg 2008-ban a szociális népszavazásra került sor. A mostani kormányzati periódus ebből a szempontból is egyedülálló, hogy nem tartottak semmilyen országos voksolást a félidőben, míg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban sokkal gyakoribbak az ilyenek – zárta szavait az elemző. (mno.hu)

Szabad Hirek